Stanley Kubrick közvetlenül az előtt, hogy 1968-ban elkezdte volna forgatni az Arthur C. Clarke-kal írt 2001: Űrodüsszeiát, végignézett egy rakás filmet, ami legalább érintőlegesen az űrutazásról szólt:
- klasszikusokat (Utazás a Holdba, 1902)
- korai dán gyöngyszemeket (Égi hajó, 1918)
- szovjet sci-fit (Aelita, 1924)
- Moholy Nagy László díszleteivel tűzdelt H. G. Wells-filmet (Mi lesz holnap? 1936)
- inváziómozit (Világok háborúja, 1953)
- Shakespeare-Freud szerelemgyerek-produkciót (Tiltott bolygó, 1956)
- túlélőregény-parafrázist (Robinson Crusoe a Marson, 1964)
A legnagyobb hatást azonban nem a felsoroltak, hanem egy 1960-ban készült, alig félórás dokumentumfilm, a Universe gyakorolta rá, amely a National Film Board of Canada gondozásában készült és 1961-ben az Akadémia legjobb rövid dokumentumfilm kategóriájában is indult, bár Oscar-díjat nem kapott. Kubrick gyönyörűen fényképezett képeket, szuggesztív zenét és a kor legjobb speciális effektusait láthatta.
A legendás direktor a film társrendezőjét fel is kérte, hogy segítsen neki a 2001 munkálatain, de az visszautasította a felkérést. Nem úgy Wally Gentleman, a film vizuális világáért felelős szakember, aki az Űrodüsszeia számos kultikus képét alkotta meg később. Itt azonban nem érnek véget az összefonódások, Douglas Raint – a Universe narrátorát – Kubrick rábírta, hogy kölcsönözze kiváló orgánumát HAL 9000-nek. Íme a teljes dokumentumfilm, amelyet elejétől végéig érdemes végignézni, már csak a kulinária miatt is, de a lustáknak elég 5 perc 50 másodperchez kattintani, amely mutatja, mit emelt át Kubrick a 2001-be.