Egy kicsit jobb hely lett a napokban a Facebook: magyar kortárs költők* és lelkes amatőrök dobálóznak jobbnál jobb gondolatokkal életkorról, férfilétről, női létről, életről.
avagy
csak jobb az úgy, ha
kortárs költők küldik nőt
s férfit dolgukra
csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát
Minden egy ártatlan kis Facebook-posztnak indult: Szabó T. Anna január 4-én különösebb apropó nélkül, csak mert épp megtalálta régi szövegei között, kiposztolta egy versét, melyet Lackfi János 40. születésnapjára írt még 2011-ben. Tessék nézni, csodálatos.
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép
A felidézett emlékek nosztalgiájában aztán a címzett Lackfi János komoly csókolózásba bocsátkozott múzsájával, így született a válaszvers, hasonlóképpen frenetikus.
orrod alatt szaporodna a „baszki”
de mert gyereked van, visszanyeled.
Aztán beszállt Kiss Judit Ágnes is, és de jól tette.
Egy néne, ha veri az ötvenet,
a bók neki fáklyás körmenet
Hartay Csaba eggyel viccesebbre vette a figurát, egészen hibátlan
Szerencsére az ihlet fertőző, így számos műkedvelő olvasó is beszállt a téma feldolgozásába, érdemes nézelődni Szabó T. Anna meg Lackfi János Facebook-oldalán, kommentekben és posztokban tombol az irodalom visszavág. A legfényesebb ékkövet mégis a lavinát elindító Szabó T. Anna illesztette be a koronaékszerbe: mai verse(i) már nem életkorokról szól(nak), hanem a létről általában, nem is olyan kis csavarral. Remélem, egy generáció múlva ezt tanítják majd a Boldog, szomorú dal mellett, mint huszonegyedik századi verziót.
*Disclaimer: Oké nem tudni, kik ezek az emberek. Dicsekedni vele, hőbörögve rákérdezni, hogy „ez ki?”, nem oké. A tudatlanságra nem kell büszke lenni. Javaslat: lapít, Google-t kinyit, rákeres, kattint, olvas, élvezi az információ-technológia áldásait, tanul valami újat, több lesz tőle. Köszönjük.