“A környékbeliek között híre ment, hogy itt otthonra találnak a „lomok”, s csomagtartószám hordták a tornácra a régiségeket. Profi muzeológus be nem tette ide a lábát, katalogizálásról, tudományos rendszerezésről szó nem esett, minden a botcsinálta, ám nem tehetségtelen gyűjtő, Angéla asszony érzékenységén, munkaidőn túli munkabírásán múlott, abban meg szerencsére nem volt hiány.” Ezt írtuk kedden a bakonszegi kúria szedd magad múzeumáról, hogy aztán egy bekezdéssel alább megigérjük: hamarosan megmutatjuk a falvédőket is.
Itt az idő, A szerzők nevei és a keletkezések évei természetesen ismeretlenek, így is van jól. Érdekes viszont, milyen merészen dolgoztak a hímzésre filctollal, itt-ott helyettesítve is az előbbit, ami finoman unortodoxszá teszi a műalkotásokat; hanem a gondolatiság, az ortodox! A szőrös lábú feministák most kicsit ne nézzenek ide, a KDNP-szimpatizánsok annál inkább (igen, mind a tizennégyen!), hiszen most a klasszikus férfi-női szerepek bukolikus-idillikus reprezentációja következik, amelyben az asszonynak a konyhában a helye, ott viszont ő a főnök!