Nathalie második élete [filmpremier]

Audrey Tautou-nak ezúttal egy nem túl dizájnos svéd férfi mellett kell eldöntse, mit is akar.
Kapcsolódó cikkek

Valljuk be, Audrey Tautou már nem mai csirke, kezdi elveszíteni kislányos báját. Ettől függetlenül még ő az, aki: az egyik legeredetibb, legkülönlegesebb arcú, csodálatos szépség, akinek bája még mindig egészen a ruhatárig ér, ha megjelenik a filmvásznon. “De hát mindig csak ugyanazokat a geil lánykákat játssza!” hallom a kifakadást. Kétségtelen, most sem a szupererejű gyíkember szerepét kapta ebben a filmben, de mentségére legyen mondva, hogy ritkán játszik rutinból, unalmasan. Legutoljára a Mosás, vágás, ámításban talán igaz is volt, a vígjátéki túljátszás plakátos gesztusai mesterkéltek voltak, de szerencsére ebben a vígjátékban már más eszközökez követelt meg tőle a Foenkinos-rendezőpáros.

Akiknek amúgy ez az első filmjük, és jó munkát végeztek, még ha a film eleje kissé vontatott is. Nathalie elveszti férjét, és a munkájába temetkezik, nem érdekli új kapcsolat. Ám mintha valami mégis zavarná – az egyik nap minden előzmény nélkül szájon csókolja az egyik kollégáját, a svéd Markust. A látszólag teljesen más kategóriába sorolható, rosszul öltözködő, köpcös, viszahúzódó férfi ettől a fellegekben érzi magát, de úgy tűnik, mindez csak a gyásztól megzavarodott nő furcsa érzelmi kitörése volt. Vagy nem?

A film elég magabiztosan halad a romantikus-vicces nyomvonalon, elég jó ritmussal adagolván a humort, de hát egy franciának egy pulóveres-szakállas svéd már térdcsapkodós poénforrás, pláne a svéd nyelv, a minimalista bútorok – a Foenkinos-fivérek úgy épít a franciák humorára, mint Santiago Segura a spanyolokéra a Torrente-filmekben. Csak a gallok még kezdenek vele valamit, csavarnak rajta egyet, ami a jó vígjátékokra jellemző mélyen, a poénok alatt megülő komoly tartalmat szolgálja (megkapja mindenki a magáét a sznob értelmiségiektől a macsó sármőrökig). De nincs túlkomolykodva sem az egész (franciák pedig erre is hajlamosak), egy szó mint száz, az öregedő, de megbízható Tautou, a remek humorú Francois Damiens  és az elsőfilmes rendezőpáros jó kis filmet tettek le az asztalra.

Kinek ajánljuk? svédeknek mindenképp

Kinek nem? Akik nem akarják látni Tautou szarkalábait

 

La Délicatesse – színes, feliratos, francia-svéd romantikus vígjáték, 108 perc, 2011, rendező: Stéphane Foenkinos, David Foenkinos, író: David Foenkinos, forgatókönyvíró: David Foenkinos, operatőr: Rémy Chevrin, producer: Xavier Rigault, Marc-Antoine Robert, vágó: Virginie Bruant, szereplő: Audrey Tautou (Nathalie Kerr), François Damiens (Markus Lundl), Bruno Todeschini (Charles), Mélanie Bernier (Chloé), Joséphine de Meaux (Sophie), Pio Marmai (François), Monique Chaumette (Madeleine)  

Hazai premier: 2012. május 10.

Forgalmazza a Ristretto Distribution Kft.