Everett, aki könyvet ír a költő, író és drámaíró mozgalmas életéről, a szertartáson maga emelt a magasba egy plakátot, amelyen Oscar Wilde számtalan rúzsnyommal borított sírkövének fotója volt látható. Az elegáns dandy sírján csókkal nyomot hagyni a kilencvenes években lett divat a nők körében, és Wilde nyughelye többek között emiatt is lett a temető egyik nevezetessége, azonban a szokás ártott a sírnak, mert a rúzsban található zsír és vegyianyagok behatoltak a kőbe, és bomlasztani kezdték anyagát.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="282" width="409" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ilyen volt a felújítás előtt (AFP)
Végül az író családja és az ír kormány közösen finanszírozta – a francia műemléki hatóság technikai segítségnyújtásával – a megrongálódott emlékmű restaurálását. Az új elrendezésben magas üveglapok akadályozzák meg, hogy a hódolók a régi módon tisztelegjenek a síremléknél, amelyen egy szárnyas szfinxfigura jelképezi a költőt. A megújított sírhely átadásán Merlin Holland úgy fogalmazott: “Az üvegfalak nem fogják eltávolítani a csodálókat, csak azt üzenik, hogy tartsák tiszteletben ennek az embernek az emlékét”.