„Borzalmasak az adatbázisok” – a Trumpék által felkért szakértő nem választási csalást talált, hanem számos hibát

Pontosan mivel foglalkozik, illetve hogyan került kapcsolatba a Trump-stábbal?

Úgynevezett relációs adatbázis-szakértő vagyok 30 éve, a területemen szakértőnek számítok, és van egy szoftverfejlesztő vállalkozásom, amely nagy adatbázisok kezelésére szakosodott. A politikába véletlenül kerültem bele 2008 környékén, mert alapvetően nem voltam elégedett a szavazólapon található jelöltekkel. Van két nagy pártunk, és ennyi. Engem egyre inkább frusztrált, hogy nem tetszettek sem a jelöltek, sem a pártok programjai, és több választási lehetőséget akartam. Azt mondtam magamban, hogy a nyilvánvaló válasz erre a problémára egy új párt elindítása, és ezt meg is tettem az otthonomban, Rhode Island államban. Nagyon nehéz feladat volt: ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam indítani a pártalapítási folyamatot, be kellett perelnem az államot és a szövetségi bíróságot. Az Egyesült Államok törvényei olyanok, hogy nagyon nehéz a helyzete a demokratákon és a republikánusokon kívül a többi pártnak. A pert végül megnyertük, de el kellett indulnom kormányzónak azért, hogy a párt életben is maradjon.

Pedig nem azért alapítottam pártot, hogy elinduljak a választáson, hanem fordítva: azért, hogy legyen egy pártom, el kellett indulnom.

Így kerültem bele tehát a politikába, de nem én kerestem meg a Trump-kampányt, hogy nekik dolgozzak. A mai napig nem igazán tudom, honnan hallottak rólam, hogyan szerezték meg a mobilszámomat. A választás utáni nap felhívtak a semmiből, és megkértek, hogy segítsek nekik választási csalást keresni, ami meglehetősen őrült események sorozatát indította el számomra.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, beszéljünk egy kicsit az amerikai választási rendszerről. Magyarországon, aki betölti a 18. életévét, automatikusan bekerül a választási adatbázisba, nem kell külön regisztrálnia hozzá. Az Egyesült Államokban ez másképp van.

Az Egyesült Államokat nagyjából 250 évvel ezelőtt alapították és az alkotmányában szó esik a választásokról, illetve azok lebonyolításáról is. Akkoriban az volt a legkézenfekvőbb, hogy az államok végezzék el a választást, mert nem volt telefon vagy számítógép, ami a szövetségi szinten történő lebonyolítást lehetővé tette volna. A legtöbb állam a dolog érdemi részét a megyei közigazgatásra hárította át, és ezért van az, hogy egyetlen szövetségi vagy 50 állami számítógépes rendszer helyett több mint ötezer, különböző rendszer vesz részt a választásokban. Ez már eleve számos bizonytalanságra ad okot, és olyan problémákhoz vezet, amelyek miatt 200 évvel ezelőtt még nem kellett aggódni.

A legjobb módszer az lenne, ha az amerikai kongresszus olyan törvényeket hozna, amelyek erre megoldást kínálnak. De jelenleg a kongresszusi képviselők még abban sem tudnak egyezségre jutni, hogy mit egyenek ebédre, nemhogy egy olyan igazán nagy és fontos kérdésben, mint a választás megreformálása. Szóval, azt hiszem, hogy a belátható jövőben ez a rendszer így marad.

A könyve azzal kezdődik, hogy Trumpék 2020 novemberében megkeresték önt. Milyen feladattal bízták meg?

Azt kérték tőlem, hogy nézzem meg a csatatér államokban – Georgia, Arizona, Nevada, Wisconsin, Michigan, Pennsylvania –, találok-e annyi hamis szavazatot, hogy meg tudják fordítani velük a választási eredményt. Például halott szavazókat kerestünk vagy olyanokat, akik egynél több helyen szavaztak. A szerződés megkötésének másnapján aztán már azt is kérték tőlem, hogy vizsgáljam meg azokat a bejelentéseket, amelyek Trump csapatához érkeztek.

Egy hónap alatt nagyjából húsz, választási csalásokkal kapcsolatos állítást vizsgáltunk meg, és ezek mindegyikéről be tudtam bizonyítani, hogy miért hamisak.

A munkát 30 nap alatt kellett elvégezni, mert a választás eredménye elleni fellebbezésre ennyi idő állt rendelkezésre.

Hogyan kezd bele egy ekkora feladatba?

Először is szükségünk volt a választással kapcsolatos adatokra. Szerencsés voltam, mert a Republikánus Nemzeti Bizottságnál (RNC, a párt irányító szerve – a szerk.) már megvoltak ezek az adatok, és nem nekem kellett minden államtól, vagy, ami még rosszabb, minden megyétől külön-külön bekérnem. A halottak és a több helyen szavazók kiszűrése miatt az egészet fel kellett tölteni egy adatbázisba, de egy csomó adatot nekünk kellett megtisztítani. Ezt követően segítséget kértünk néhány külsős beszállítótól az adatelemzéshez.

A legtöbb időt és energiát azonban a választási csalásokkal kapcsolatos állítások vizsgálatára kellett fordítanunk, miközben nem ez volt a tervem. Ezek a bejelentések folyamatosan jöttek, „Ken, hagyd abba, amit csinálsz, és nézz rá erre a bejelentésre, mert perre visszük. Tudnunk kell, hogy igazat mondanak vagy sem, most azonnal.” Egy hónapot töltöttem úgy, hogy reggel 5-kor vagy 6-kor már jöttek a telefonhívások és az üzenetek az aktuális napi krízissel, ezekhez szükség volt újabb adatokra vagy egy olyan szakértőre, aki érti a választási csalások kiszűrésére használt matematikai függvényt. Tiszta őrültek háza volt. Épp elég nehéz volt az a munka, amellyel eredetileg megbíztak minket, de az állítólagos választási csalásokról szóló hírek sokkal fontosabbak voltak nekik, mert bíróságra akartak menni velük.

Azok a jogászok, akikkel én kapcsolatban álltam, óvatosak és körültekintőek voltak – megbíztak bennem, hogy elvégzem helyettük a munkát, és mivel be tudtam bizonyítani, hogy az állítások nem voltak igazak, ezért a jogi csapat egy része megakadályozta néhány olyan per elindítását, amelyeknek nem lett volna semmi alapjuk.

A hamis állítások miatt engem is beidézett Jack Smith különleges ügyész, valamint Fani Willis, a Georgia állambeli Fulton megye ügyésze, illetve annak a Ruby Freeman szavazóbiztosnak az ügyvédei, akit hamisan azzal vádoltak, hogy választási csalást követett el.

Milyen adatokat talált, amelyek azt bizonyítják, hogy nem történt szervezett választási csalás?

Ugyan egy kis mennyiségű hamis szavazatot találtunk, de halott szavazót csak néhányat, a több ezer kétszer leadott szavazat helyett pedig pár százat. A legkisebb szavazatkülönbség Biden és Trump között Nevadában volt – 11 ezer voks –, azt meg sem közelítettük, és az állítólagos választási csalások egy része, amiről mások beszéltek, egyszerű félreértés volt.

2020 novemberében Trump elnök azt állította, hogy elcsalták a választást. Ezt hangoztatva a Trump ügyvédi csapatát vezető Rudy Giuliani és más prominens ügyvédek minden alapot nélkülöző pereket indítottak, amelyeket szinte azonnal vissza is dobtak a bíróságok. Sok amerikai el akarta hinni, hogy a választást elcsalták, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a csalásról szóló állításokat alátámasszák. Az általam megvizsgált állítások egy része Sidney Powelltől és John Eastmantől, valamint más felelőtlen ügyvédektől származtak, míg más jelzések egyetemi professzoroktól, illetve olyan személyektől érkeztek, akiknek tudniuk kellett volna, hogy az elemzés nem stimmel.

Az állítások egy része pedig teljesen amatőr adatelemzőktől származott, akik semmit sem tudtak a választói adatokról, az adatelemzésről is csak nagyon keveset. A legfelháborítóbb állítások ennek a csoportnak a szerintem egyébként jószándékú tagjaitól érkeztek, és nem hiszem, hogy rosszindulat vezérelte őket. Ugyanezt már nem mondhatom el Sydney Powellről, úgy vélem, ő direkt ártani akart.

A legőrültebb állítás Wisconsin állammal volt kapcsolatos, miszerint ott 750 ezer hamis szavazat lehet. Az amatőrök nagyon izgatottak lettek, azt hitték, hogy ez majd igazolni fogja Trump állításait. Ezért ezt az értesülést továbbították egy golfozó barátjuknak, aki elmondta az egyik Trump-golfpálya menedzserének, aki az elnök egyik fiához, Erichez fordult, ő pedig elküldte Alex Cannonnak, annak az ügyvédnek, aki velem tartotta a kapcsolatot, és aki azt kérte tőlem, nézzem meg, hogy mit lehet kezdeni ezzel az információval. Nos, nem volt nehéz dolgom, de ebből is látszik, hogy micsoda őrület kerítette hatalmába az országot.

Ott voltak például azok a temetkezési vállalkozók, akik azt állították, hogy Pennsylvaniában több száz szavazatot adtak le halottasházakból. Csakhogy ők nem értettek ahhoz, hogyan kell azonosítani a levélszavazatokat, vagy honnan lehet tudni, hogy egy szavazatot ténylegesen leadtak-e, mert az adat meglehetősen bonyolult. A 100 „halott szavazóból” – vagy, ahogy én hívom őket, zombiszavazóból – jó, ha egy ténylegesen szavazott, a többi csak hiba volt.

Nagyon sok ember hallotta ezeket az állításokat, és azt gondolták róluk, hogy igazak, mert ha ennyi szóbeszéd van róla, akkor valódinak kell lenniük, nem igaz? A szakértői véleményem azonban az, hogy egyik sem volt ezek közül megalapozott.

Örülök, hogy említette a zombiszavazókat, mert a könyve egyik legfontosabb megállapítása, hogy nagyon nehéz beazonosítani egy-egy személyt, mivel az adatbázisok pontatlanok, és nincsenek összefésülve például az elhunyt személyek adatai a választói adatbázisokkal. Kifejtené ezt bővebben?

Magyarországon van olyan országos rendszer, amely alapján beazonosíthatók az emberek?

Igen, van személyi számunk, személyi igazolványunk, és az tartalmazza a születési dátum mellett a születési helyet és az édesanyánk nevét is.

Ujjlenyomat?

Az új változatokhoz már azt is elektronikusan rögzítik.

Talán sokak számára meglepő, de nálunk, az Egyesült Államokban nincs semmi ilyesmi. Nincs egy nemzeti azonosítónk, és ez nagyon megnehezíti azt, hogy valakit az adatai alapján beazonosítsunk. Csupán a név, a születési idő és a lakcím áll rendelkezésre ahhoz, hogy kiderítsük egy adott személy az-e, akit keresünk.

Ráadásul sok embernek ugyanaz a neve. A saját nevemről mindig azt gondoltam, hogy egyedi, de kiderült, hogy nem. Talán az olvasóik között is lehetnek olyanok, akik ismerik a Ken Block nevet, de nem azért, mert írt egy könyvet Trumpról, hanem azért, mert így hívtak egy híres autóversenyzőt. Az Egyesült Államokban nagyjából száz embert hívnak Ken Blocknak, ami ugyan nem sok, de vannak ennél jóval gyakoribb nevek, mint például a John Smith és hasonlók, amelyet több tízezer ember visel. (A John Smith magyarul Kovács János, így itthon is megáll az analógia – a szerk.)

Tehát, amikor azt próbáljuk kideríteni, hogy valaki két különböző államban szavazott-e, vagy esetleg már nem is él, akkor ennek megállapításához nem elég megnézni a nevet, a születési dátumot és a lakcímet. Ehhez külső, minősített információkat tartalmazó adatbázisokat kell átnéznünk, és össze kell hasonlítani a társadalombiztosítási számokat, az USA-ban leginkább ez felel meg a személyi számnak, de mégsem az. A másik meglepő dolog, hogy nincs országos választási rendszerünk.

Mi volt a legnagyobb kihívás a feladat során?

Voltak elég jelentős nehézségek. Közvetlenül a választás után csak a levélszavazatokhoz volt hozzáférésünk, azt viszont nem láttuk, hogy kik adták le személyesen a voksukat a szavazás napján. Az adatok között ott volt Nevada, amelynek 17 megyéje van, és ez nem csak 17 különböző választási szoftvert jelent, hanem azt is, hogy drasztikusan eltérő adatokat kellett összehasonlítani, sőt, az adatok egy része nagyon rossz állapotban volt. Ráadásul a határidőt is nézni kellett, hogy szükség esetén meg lehessen fellebbezni az eredményt. Ez megzavarta a megszokott munkarendünket. Időnként mindent félre kellett tenni, hogy megnézzük egy adott állításról, hogy igaz-e, és egyébként mindez még a Covid alatt zajlott, márpedig Rhode Island, ahol élek, teljesen le volt zárva. Senki nem ment sehova, de én minden nap bejártam a munkahelyemre, ott legalább nem volt sok zavaró tényező.

Személyesen nem is találkoztam a megbízóimmal, csak telefonon beszéltünk – azt sem tudom, hogy Alex Cannon hogy néz ki. De ez valahol nem is baj, mert így teljesen el voltam szeparálva attól, ami a kampánycsapaton belül történt. Alex nem akarta, hogy bárki tudja, hogy én és a cégem nekik dolgozunk, mert nem akart politikai nyomást helyezni ránk. Ezzel nagy szívességet tett nekem, amiért nagyon hálás vagyok.

A könyve utolsó részében azzal foglalkozik, hogyan lehetne megreformálni az amerikai választási rendszert. Mit javasolna?

Országos lebonyolításúvá kell tennünk a választásokat, semmi értelme ugyanúgy megrendezni ezeket, mint 200 évvel ezelőtt. Létre kell hozni egy országos, szövetségi szavazói adatbázist ahelyett, hogy az államok egyenként intéznék – ez sok problémát megoldana. Aztán itt van ez a választási regisztrációnak nevezett furcsa dolog, miszerint valaki hiába állampolgár, a legtöbb államban külön kell regisztrálni a szavazáshoz. Ezt meg kell szüntetni. Az alkotmányunk is kimondja, hogy, aki betöltötte a 18. életévét, az szavazhat. Ezt a rendszernek is figyelembe kellene vennie, hogy amint valaki 18 éves lesz, rögtön aktív választóvá válik.

Aztán ott van a gerrymandering. Ez egy nagyon bizarr gyakorlat egy olyan országban, amely büszke a demokráciájára, miközben a gerrymandering a leginkább antidemokratikus gyakorlat, amit el tudok képzelni. Miért van az, hogy a demokrata vagy republikánus politikusok újrarajzolhatják a választókerületeket azért, hogy a saját pártjuk nyerjen?

Amikor azt mondom, hogy Trumpnak részben igaza volt, és a választásokat meghekkelték – ez alatt nem azt értem, hogy választási csalás történt, hanem a gerrymanderingről beszélek. A kongresszusi képviselői helyek 80 százalékánál semmilyen verseny nincs, már előre tudjuk, hogy melyik párt fog nyerni – függetlenül attól, hogy kit indítanak el. Ez egy borzasztó dolog, aminek ideje lenne véget vetni. Remélem, hogy amikor más országokba visszük el a demokráciát, akkor a gerrymanderinget nem adjuk tovább.

Hozzá kell tennem azt is, hogy egyes államokban borzalmasak az adatbázisok. Persze, ha lenne országos nyilvántartás, akkor ezek az adatok is kitisztulnának. De most még vannak olyan államok, amelyek nem tudják azonosítani azokat a választókat, akik meghaltak, de akadnak olyanok is, ahol nagyon „piszkosak”, hibásak az adatok. Meg szoktam említeni New Jersey-t, ahol 25 ezer olyan regisztrált választó van, akiknek a születési idejénél az 1800-as évek vannak feltüntetve. Közülük 8000 ember 2020-ban sikeresen szavazott. Ez nem választási csalás volt, hanem hibás adatkezelés – ők valójában élő emberek, csak a választási irodák alkalmazottai nem végezték rendesen a munkájukat.

A technikai feltételek adottak a változtatáshoz, de az alkotmányban van egy olyan hátráltató rendelkezés, hogy a választás lebonyolítása az egyes államok feladata. Ameddig a kongresszus ezt nem módosítja, addig nem lesz változás. Márpedig ez egy ideig még nem fog megtörténni.

Megjegyzés: Az interjú még a Donald Trump elleni merényletkísérlet előtt készült.