220-an léptek vissza, hogy legyőzzék a szélsőjobbot, de kérdés, hogy ez elég lesz-e Le Penék ellen

A súlyos EP-választási vereség után Emmanuel Macron francia elnök meglepetésre előrehozott parlamenti választást írt ki, amelynek első fordulóját június 30-án vasárnap tartották. Ez – hasonlóan az EP-választáshoz – a bevándorlásellenes, euroszkeptikus Nemzeti Tömörülés (RN) győzelmét hozta, így a második világháború óta először valós lehetőség, hogy szélsőjobboldali párt alakíthat kormányt Franciaországban.

Marine Le Pen a második forduló előtt arra kérte a szavazókat, válasszák őket, hogy többséget szerezzenek, és ők adhassák a miniszterelnököt, aki a mindössze 28 éves Jordan Bardella lenne. Ha ez sikerül, Macronnak valahogy együtt kellene működnie a radikális jobboldali párttal.

Ennél azonban valószínűbb a felmérések alapján, hogy egyetlen csoportosulás sem tudja megszerezni a parlamenti többséget az Európai Unió második legerősebb gazdaságában, illetve vezető katonai erejénél. Ami azért problematikus, mert így Franciaország egy évre lebénulhat, az alkotmány szerint ugyanis a következő egy évben nem lehet újabb parlamenti választást tartani, megismételt szavazás sem lehetséges.

Artur Widak / NurPhoto / Getty Images – Az előrehozott parlamenti választáson indulók szórólapjai Bayeux-ban, Normandiában, 2024. június 28-án.

Első verzió

Le Pen pártja történelmi léptékkel mérve is szokatlanul erős pozícióban várhatja a második fordulót,

1997 óta nem végzett ilyen jól egy párt sem az első fordulóban.

A francia alsóházban eddig 88 mandátummal rendelkező RN az EP-választáson a szavazatok 31,4 százalékával győzött, míg a parlamenti választás első körében az 577 választókörzetből 296-ban végzett az első helyen, 39-et pedig meg is nyert a szavazatok több mint 50 százalékának megszerzésével – ez eddig egy szélsőjobbos jelöltnek sem sikerült a világháború óta.

A közvélemény-kutatók ez alapján arra következtettek – még a visszalépések előtt –, hogy az RN 240–300 képviselői helyet szerezhet meg a parlament 577 fős alsóházában, a nemzetgyűlésben. Az abszolút többséghez 289 képviselő kell. Hogy ez összejön-e, azon múlik: Le Penék ellenfeleinek sikerül-e ezt megakadályozni erejük egyesítésével?

Társbérlet

Szélsőjobbos győzelem esetén Macronnak ki kell neveznie miniszterelnöknek az RN elnökét, Le Pen jobbkezét, Jordan Bardellát (Le Pen már a 2027-es elnökválasztásra készül). Ezzel úgynevezett kohabitáció (társbérlet) jönne létre, amikor az elnököt és a parlamenti többséget más-más párt adja. Volt már ilyenre példa a félelnöki rendszer bevezetése óta Franciaországban három ciklusban is, kétszer kettő, egyszer öt éven át. Azóta a helyzet annyiban változott, hogy az elnöki ciklus ideje nem hét, hanem öt év, a parlamenti választások pedig idáig azonnal követték az államfő-választást, ami csökkentette a kohabitáció esélyét. Az előrehozott választással azonban ezt a trendet is megtörte Macron.

A felállás meggyengíteni Macron hatalmát bel- és külföldön egyaránt. Noha hagyományosan az elnök felel a védelem- és külpolitikáért, társbérlet esetén ez is kérdésessé válhat. Bardella kijelentette, ha kormányra kerülnek, miniszterelnöki jogkörét felhasználná arra, hogy megakadályozza a nagy hatótávolságú fegyverek Ukrajnába szállítását (a pártot szoros kapcsolatok fűzik Oroszországhoz). A korábbi esetekben a kül- és védelempolitikában nagyrészt pártokon átívelő egyetértés volt, az RN hatalomra jutása esetén viszont kevéssé valószínű, hogy Macronnak szabad keze lesz.

Emellett Bardella visszaszorítaná a bevándorlást, további jogköröket adna a rendőrségnek, és korlátozná a kettős állampolgárok munkavégzését bizonyos védelmi-, biztonsági- és nukleáris területeken. Megszüntetnék azt is, hogy automatikusan francia állampolgársághoz jut az, aki francia földön születik, de külföldi szülőktől.

Az RN azt is tervezi, hogy visszavonja Macron egyik fő intézkedését, a nyugdíjreformot, bár ez és még számos ígéretük – például az energia áfájának csökkentése 20-ról 5,5 százalékra – hatalmas költségeket emésztene fel. Ugyanakkor nem kívánják a jelenlegi mértékben finanszírozni az EU-t, ami szintén kellemetlen lenne a föderalista Macronnak.

Második verzió

Franciaországban mind az elnöki, mind a nemzetgyűlési választások kétfordulós volta ellehetetlenítette eddig, hogy a szélsőjobb elnököt vagy miniszterelnököt adjon, mivel ellenfelei jellemzően „köztársasági frontként” összefognak, gátat építenek a hatalomra kerülése ellen.

A szélsőjobb azonban szinte választásról választásra erősödik, és egyre kevesebben tekintik őket a demokráciát veszélyeztető erőnek. Ehhez hozzájárult az is, hogy Marine Le Pen vezetésével az RN finomított a párt arculatán, amit segít Bardella imázsa is. A gát meggyengült, főleg a jobboldali szavazók körében, egy felmérés szerint a konzervatív választók

kétszer nagyobb valószínűséggel szavaznak az RN-re, mint a baloldali jelöltre.

Valószínűleg ezt erősíti az is, hogy nemrégiben a baloldal újraegyesült, benne a szélsőbalos pártokkal.

És nem csak a szavazók esetében gyengült meg ez a gát. Le Pen kedden arról beszélt, hogyha csak szűkösen nincs meg a többséghez szükséges 289 mandátumuk, akkor felkeresik a független és hozzájuk hasonló gondolkodású képviselőket. Elemzők szerint kormányzati pozíciók ígéretével meg is nyerhetnek közülük elegendő számú politikust. A Nicolas Sarkozy alapította, az első fordulóban 10 százalékot szerzett Republikánusok vezetőjét, Éric Ciottit már sikerült is a maguk oldalára állítani. Ez Marine Le Pen apja, Jean-Marie Le Pen elnöksége idején még elképzelhetetlennek számított.

Chesnot / Getty Images – A Republikánusok elnöke, Eric Ciotti és Marine Le Pen részt vesz az RN elnökének, Jordan Bardellának a sajtótájékoztatóján június 24-én Párizsban.

Ugyanakkor a keddi határidőig a szélsőjobb legyőzése érdekében 224 jelölt lépett vissza a második körös indulástól,

főleg baloldaliak (a Le Monde számítása szerint 134) – náluk a pártszövetség vezetése ezt utasításba is adta –, de macronisták (82) és három republikánusok is. Egyébként az RN négy politikusa is visszalépett, vélhetőleg későbbi támogatásért cserébe. Olyan jelöltek estek így ki, mint Gérald Darmanin belügyminiszter és Elisabeth Borne korábbi miniszterelnök baloldali kihívója (utóbbi az első fordulóban csak a második lett a normandiai választókörzetében a szélsőjobbos jelölt mögött).

A második fordulóba azok a jelöltek jutottak be, akiknek a választókerületében senki sem érte el a szavazatok 50 százalékát, és aki a voksolók legalább 12,5 százalékát a magáénak tudhatta.

Így 390 olyan választókerület maradt, ahol csak kettő, 108, ahol három, illetve kettő, ahol négy jelölt verseng továbbra is a képviselői helyért.

Eredetileg 300 olyan választókerület volt, ahol hárman-négyen is maradtak volna.

Bardella a visszalépésekről szóló megállapodásokat a „becstelenség szövetségeként” aposztrofálta, mondván, a most ellenük összejátszó pártok eddig egymás torkát szorongatták.

Amit biztosan sikerült Macronnak elérnie a hirtelen bejelentett előrehozott választásokkal , hogy sebtében újraegyesítette a széttöredezett baloldalt. Az Új Népfront (amelynek a Jean-Luc Mélenchon vezette radikális baloldali Engedetlen Franciaország mellett a Szocialista Párt, a Zöldek és a Kommunista Párt is a tagja) a második legtöbb szavazatot kapta (28,2 százalék), csak 5 százalékponttal kapott ki a 33 százalékig jutó RN-től, de 7 százalékponttal megelőzte Macron pártszövetségét.

32 választókerületet (főként Párizsban és annak északkeleti elővárosaiban) meg is nyert a baloldal a szavazatok több mint 50 százalékának megszerzésével. És noha a taktikai visszalépések miatt 134 választókerületben nem indul baloldali jelölt a második fordulóban, még mindig küzdhetnek 285 mandátum megszerzéséért, ami remek eredmény számukra. Tulajdonképpen már így is győztesnek tekinthetők, várhatóan 125–165 képviselői helyet szereznek meg.

Macron pártszövetsége a 21 százalékot ért el, 250 mandátumukból jó, ha 70–100-at megtartanak, és esélytelen, hogy többséget szerezzenek.

Két alternatíva létezik még Le Penék megállítására, de egyik se túl esélyes. Az első, hogy nemzeti egységkormány jön létre, melybe a szélsőjobbot kivéve minden párt beletartozna a jobbközéptől a Mélenchon vezette Engedetlen Franciaország azon tagjaiig, akik hajlandók lennének részt venni benne. A másik, hogy Macron egy szakértői kormányt nevez ki az ország vezetésére, ahogy az a hasonlóan megosztott Olaszországban többször előfordult. Ez ugyanakkor nincs összhangban a francia politikai hagyományokkal, és valószínű, az első adandó alkalommal ellehetetlenítenék a működését a törvényhozók.

A jelenlegi miniszterelnök, a szintén meglehetősen fiatal, 35 éves Gabriel Attal a visszalépések keddi határidejének bejelentése után próbálta pozitívan értékelni a helyzetet. Arról beszélt, hogy a demokratáknak megvan a képességük arra, hogy megakadályozzák a szélsőjobbos többséget, és a visszalépések is ebbe az irányba mutatnak. Szerinte az együttműködés megtartható a választás után is, de nem egy egységkormány felállítását javasolja, hanem az egyes jogszabálytervezetek mentén ad hoc szövetségek létrejöttét.

Projektről projektre törekszünk majd a többség biztosítására

– nyilatkozta Macron elnök közeli szövetségese.