Ez a nagy terv Orbán és Salvini ellen

Az Európai Uniónak három év kellett ahhoz, hogy vezetői végre felismerjék, mostanra létezik rendes európai politika. Hiába volt a szervezetnek régi jelszava, hogy a politikát kontinentális szintre kell emelni, mert csak így válhat tagállamok laza szövetségéből föderációvá, ez eddig nem igazán történt meg. Aztán a 2015-ös menekültválság eldöntötte a dolgot. Ez volt az első olyan külső politikai kihívás, amire az egyes tagállamok mellett a szövetségnek is reagálnia kellett.

Az EU politikai döntésekre való alkalmatlansága már az első reakciónál kiderült. A kvótarendszer eleve megkésett reakció volt, és valójában nem oldott volna meg semmit, hiszen összesen legfeljebb 160 ezer menedékkérő elosztásáról döntött, miközben a kontinensre ennek a tizenötszöröse érkezett a nagy hullámmal.

A nagy hullámnak mostanra vége, menedékkérők alig jönnek, az illegális belépések száma a válság előtti, 2012-13-as szinten mozog. A politikai válság viszont még mindig tart, és ebben a tempóban megoldani sem lesz könnyű. Az unió vezetői ugyanis mostanra megértették, hogy politizálni kell, csak azt nem, hogyan.

Az EU vezetői alatt egyébként leginkább az Európai Bizottságot mint az EU kormányát, és az Európai Parlamentet értem, nem az Európai Tanácsot, ahol azok a valódi politikusok ülnek, akik nem az EU, hanem a saját nemzetállamuk politikai igényeit képviselik.

Mozgalmas hét jön

A héten két, számunkra is fontos dolog fog történni az Európai Parlamentben. Az egyik a Magyarország ellen megindítandó hetes cikkely szerinti eljárás és a Sargentini-jelentés elfogadása lesz kedden, a másik pedig Jean-Claude Juncker State of the Union-beszéde szerdán. Ez az utolsó alkalom, hogy Juncker a bizottság vezetőjeként véleményt mondhat az unió állapotáról, és az utolsó, hogy konkrét terveket közölhet vagy a saját örökségét nyomatékosíthatja.

Az Európai Bizottság az elmúlt öt évben sok szempontból nagyon sikeres volt. Ezek a szempontok szinte mind beleillenek abba a hagyományos európai uniós politizálásba, amelyet megszokhattunk Brüsszeltől. Sikeresek voltak a vám- és kereskedelmi megállapodások, a nagy techcégekkel szembeni szabályozások, a GDPR nevű, elsősorban adatvédelmi szabályozás, vagy a telekomcégekkel szembeni határozatok a roaming-díjak eltörléséről. Ezek mind a hagyományos európai politika ékkövei. Alulról jövő, nüanszos szabályozások, amelyek a szövegezés kezdetétől folyamatos tárgyalások során születtek meg. Az EU ebben jó, sőt, ebben a legjobb.

Amiben nem jó, azok a politikában elengedhetetlen nagy gesztusok, hirtelen döntések, a kockázatvállalás, a szabályok felrúgása, az ellenségek összeugrasztása vagy a politikai kommunikáció. Ezek azok a dolgok, amelyeket Orbán Viktor utcai harcnak hív a politikában. És Orbán azért lehetett annyira sikeres az európai politikában is, mert ezeket jól csinálja. A másik olyan politikai szereplő a kontinensen, aki jónak tűnik ebben a harcmodorban, az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini. Nem véletlen, hogy a jövő májusi európai parlamenti választásokat leginkább Salvini és Orbán karaktere határozza majd meg.

Szerdán Juncker megpróbál majd valamilyen politikai reakciót adni azokra a kihívásokra, amelyek a kontinens előtt állnak. A status quo fenntartásában érdekelt, vagy a nyugati, liberális történetmesélésben még mindig hívő politikai erők a menekültválság óta nem tudnak mit kezdeni a populisták és az idegengyűlölők kihívásával. És látványosan nem tudnak még most sem.

A terv

Dimitris Avramopoulos volt görög külügyminiszter, az Európai Bizottság migrációért felelős biztosa a Politicónak mondta el, hogy a héten végre nagy politikai reakciót szeretne adni a populisták és migrációellenesek fellépésére az Európai Bizottság. Avramopoulos szerint Juncker szerdán bejelenti az Európai Bizottság nagy migrációs csomagját.

A csomagban olyan elemek fognak szerepelni, mint hogy létrehoznak egy valódi határőrséget, amelyik szabályozott és rendezett keretek között teszi lehetővé a migráció kezelését, és növelik a hazaküldött migránsok számát. Benne lesz a korábbi Afrika-csomag is, amellyel az EU helyben próbálja majd meg kezelni a migráció kérdését, vagyis pénzt ad az afrikai országoknak arra, hogy a menekültek eleve el se tudjanak indulni Európába.

Bemutatok egy olyan programot, amely megizmosítja az európai határőrséget és a tengerészetet, főleg a kitoloncolások terén. Ezzel a tagállamok sokkal biztonságosabban érezhetik majd magukat az európai politika szemszögéből

– mondta Avramopoulos a Politicónak. Ezzel ez az őszhajú karrierdiplomata végleg beismerte, hogy az Európai Bizottságban továbbra sem értik meg a populista és migrációellenes pártok legalapvetőbb politikáját sem. Avramopoulos azt hiszi, hogy ha politikai gesztusokat és engedményeket ad a migrációellenes pártoknak, akkor azok nem lesznek többet migrációellenesnek és populisták.

Az Európai Bizottság  mintha azt képzelné, hogy az, amit Orbán és Salvini csinál, valódi érdekképviselet, és a kéréseik valódi politikai kérések. Miközben Orbán és Salvini számára a migráció egy eszköz, egy létra, amelyen keresztül a hatalom tetejére tudnak mászni.

A migráció kérdése jelenleg nem valódi, hanem politikai válság, és akik politikai válságot csináltak belőle, nyilvánvalóan azért tették, mert ezzel tudják elérni a céljaikat. Orbán Viktornak nem nagyon maradtak Magyarországon ellenségei, és a Fidesznek nincs hagyományos értelemben vett programja. Olyan ellenséget csinált tehát Magyarországon, amely ellen örökké harcolhat, de amelyik sosem tud visszaütni, hiszen nem létezik.

Matteo Salvini pedig azzal mászik fel lassan egy harmadrangú kispártból az olasz politika tetejére, hogy mindenkinél hangosabban és agresszívabban áll fel az asztalra a nagy uniós csúcsokon, és üvölti bele az européerek arcába az olasz átlagemberek legelfojtottabb agresszióját.

Nem fog működni

Hiba lenne azt hinni, hogy ha engednek a szélsőjobbnak, akkor az figyelembe veszi az elért eredményeket és megnyugszik, vagy hogy az átlagos európai választó azt fogja érezni, hogy az Európai Bizottság migrációs csomagja neki már megfelelő biztosíték arra, hogy ne érezze pusztulni a saját kultúráját. Nem lesz az. Ha a határőrségben enged az Európai Bizottság, akkor legközelebb a kitoloncolásokban is engedni fog, aztán pedig a legszélsőségesebb vallási és jogi kérdésekben is. Azért, mert a xenofóia az az ügy, amely ezeket a politikusokat életben tartja.

Ráadásul ezek olyan tervek, amelyek a gyakorlatban nem fognak működni. Az elmúlt tíz évben az Európai Unió a sokszorosát költötte határvédelemre annak, amit a menekültek és a migránsok kezelésére költött. Miközben az EU belső határai eltűntek, a külső határok egyre jobban őrzöttek lettek. De ez sem elég.

Hiába nem lehet szinte bejutni az EU területére, mindig lesznek elég elkeseredett emberek ahhoz, hogy megpróbálják. Ott van Melilla és Ceuta, két spanyol város, amelyek a történelem furcsa vicceként Afrikában maradtak, de az Európai Unió területének számítanak. Ezeket a városokat durvább kerítések őrzik, mint amilyenekről Donald Trump valaha álmodni mert, és a határőrök nem félnek puskatussal bárkinek az arcába ütni, ha közel megy hozzájuk.

De ha elég elkeseredett az ember, ez sem akadály. Ha elég nagy embercsoport gyűlik itt össze, akkor lerohanják a kerítést és megpróbálnak minél gyorsabban átugrani a hat különböző, több méter magas kerítéssorból és szögesdrótból álló kerítéssoron, miközben határőrök ütik őket, hátha ötven emberből egy át tud érni az EU területére és menedékjogot kérhet. Ennyit arról, hogy működik az egyre keményebb határvédelem.

Azokat a politikai erőket, amelyeknek egyetlen ügyük van, nem azzal lehet legyőzni, hogy abban az ügyben engedünk nekik. Erre a küzdelemre vannak régi politikai gyakorlatok. Ilyenkor vagy érdemes megváltoztatni az egyetlen ügy üzenetét és kontextusát – de ez a menekültkérdésben még úgy sem sikerült, hogy a tengerparti homokban fekvő, halott menekült kisgyerekekek képe került bele az újságokba.

A másik politikai megoldás az, ha egyszerűen más témáról kezdenek el beszélni. És ez az, ahol semmit nem tudott előrelépni az Európai Unió vagy a liberális, nyugati elit. Hiába vagyunk pedig téma nélkül, valamiért csak Európába akar jutni több millió ember. Hiába élünk 2018-ban jobban, mint az emberi történelem során valaha, hiába vagyunk nagyobb biztonságban, élünk gazdagabban, tudunk többet, vagyunk betegek kevesebbszer, vagy élünk tovább, mint eddig bármikor, az emberi természet politikai szempontból a nyugalmat kezeli a legrosszabbul. És ha senki nem tud más konfliktust felmutatni, akkor a legrosszabb emberi reflexek fognak nyerni.

Kiemelt kép: APF