2017 elejére az Egyesült Államok elég megosztott lett Oroszországgal, és az orosz fenyegetéssel kapcsolatban.
- Egyfelől ott van az Obama-adminisztráció, a Demokrata Párt és a Republikánus Párt nagy része, akik a vélt, vagy valós orosz terjeszkedésre és támadásokra olyan reakcókat adnak, mintha újra a hidegháború közepén állnánk.
- Másfelől pedig ott van a leendő Trump-adminisztráció, ahol a megválasztott elnök nyilvánosan dicséri Vlagyimir Putyin eszét, a külügyminisztere pedig személyesen Putyintól kapta meg az orosz barátság érdemrendjét. Nehéz eldönteni, mi fog történni a következő pár évben.
De érdemes megnézni az Oroszországgal kapcsolatos pánik és Trump hatalmas Putyin-rajongása közben azt is, hogy mik a konkrét katonai lépések, amelyekkel az Egyesült Államok ellentételezni kívánja az Európára nehezedő orosz nyomást.
Korábban már írtunk arról, hogy nagyon hosszú idő óta először újra növekszik az Európába küldött amerikai katonák száma. A január hatodikai bremerhaveni partraszállásnál sokan felkapták a fejüket, pedig a terv jóideje létezik. De nézzük meg először, hogy pontosan mennyi amerikai katona van most Európában, és mennyi érkezik még.
2016 közepén körülbelül 62 ezer amerikai katona volt Európában. Ezekből kicsivel több, mint 50 ezer tartozik az amerikai haderő európai parancsnoksága alá (EUCOM). Most egy dandárnyi, körülbelül 4500 katona érkezik, de kétdandárnyi felszerelést hoznak magukkal, hogy szükség esetén viszonylag gyorsan még egyszer ennyi embert Európába lehessen küldeni.
Még ha meg is érkezne a másik dandár, akkor is messze a hidegháborús katonai készültség alatt vannak most az Európába küldött amerikai erők. A csúcs természetesen a második világháború idején volt, amikor hárommillió amerikai katona volt a kontinensen, de mielőtt a Clinton-kormány kivonta volna a csapatok nagy részét a kilencvenes évek közepén, még mindig háromszázezer fő állomásozott egyszerre Európában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="457" width="642" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
És persze a mostan csapatbővítés legalább annyira politikai, mint katonai reakció (nem mintha a kettőt külön lehetne választani, de az utóbbi talán egy fokkal racionálisabb, mint az előbbi, hiszen itt már pénzt is kell költeni). Foglaljuk össze gyorsan, miért is jönnek most Európába ezek a katonák.
Az Operation Atlantic Resolve nevű csapatbővítés hivatalos célja, hogy
- Biztosítsa a NATO-tagországokat arról, hogy az Egyesült Államok nem felejtette el őket,
- Elterelje Oroszországot a további terjeszkedéstől.
A csapabővítés célja eredetileg az első pont volt, aztán ahogy nőtt az Egyesült Államokban az Oroszországgal kapcsolatos aggodalom, úgy alakult át inkább a második ponttá. Így lett European Reassurance Initiative (Európai Biztosítási Kezdeményezés) helyett European Deterrence Initiative (Európai Elrettentési Kezdeményezés). A most ideküldött dandár kilenc hónapig marad Európában, majd visszamegy az Egyesült Államokba. Mivel ez egy folyamatosan cserélődő, úgynevezett heel-to-toe rotációs jelenlét, ezért mire ez a dandár hazautazik, már ide is ér a következő, aki újabb kilenc hónapra veszi át a szerepet.
Ez alatt a kilenc hónap alatt az amerikai haderőnek öt fő célja van:
- A legevidensebb, hogy több amerikai katona legyen rotációban az európai hadszíntéren.
- Két- és többoldalú gyakorlatok, amik alatt jobban összecsiszolódhatnak a NATO-partnerekkel (és ijesztgethetnek Oroszország felé). Idén 28 ilyen gyakorlat lesz Európában. Lesz Magyarországon is, ahogy például 2015-ben is több volt. Az akkorihoz hasonlóan most is a várpalotai bázisra érkeznek majd.
- Az amerikai felszerelés előretolt elhelyezése. Ez háború esetén lesz fontos, hogy a harchoz szükséges felszerelést ne pár nap alatt kelljen Európa keleti felébe hordani. Ebbe tartozik bele a felszerelés is, amit egy másik, még nem létező dandárnak hoznak most magukkal.
- Infrastruktúrafejlesztés. A háborúhoz és a felkészüléshez hidak, gyakorlatozóhelyek, repülőterek, lőterek kellenek. Ezekből most kevés van Európában, most majd több lesz.
- Kapcsolatépítés. Ebbe tartozik a szövetséges erők fejlesztése (mint például a magyaroké), és az is, hogy összeszokottabban mozogjanak a katonák.
Oké, ez mind elég rémisztően hangzik, mintha holnap kitörne a háború Oroszországgal.
Az amerikai haderő most elrettentésre játszik, azt pedig keménykedéssel lehet elérni. Még ha nem is biztos, hogy ez a 4500 katona elég lesz az elrettentéshez. Orosz szempontból mindenesetre egészen más lerohanni egy olyan európai országot, ami nem csak NATO-tag, de ahol nyíltan állomásoznak amerikai katonák.
Ettől még persze nincs konkrét veszélye annak, hogy Oroszország tényleg lerohanjon egy kelet-európai országot. Amerika és Oroszország majdnem szembekerültek Szíriában. Az, hogy végül ez nem történt meg, két dolognak köszönhető:
- Oroszország az orosz vadászgép lelövése után nem támadta meg Törökországot, sőt.
- Az Egyesült Államok pedig nem igazán választott oldalt a szír polgárháborúban, ami stratégiailag nem sikeres hozzáállás, de az amerikai-orosz háború elkerülésének szempontjából jó döntés volt.
Ennek ellenére folyamatosan erősödött az amerikai indulat Oroszországgal szemben. Ennek az egyik megjelenési formája a szíriai humanitárius intervenció egyre népszerűbb ötlete lett, amit egyelőre sikerült elkerülni, megkímélve a nyugati koalíciót egy az iraki háborúnál is sokkal komolyabb malőrtől. A másik megjelenési formája pedig az volt, hogy az amerikai kormány szerint Oroszország nem csak megtámadta az interneten az Egyesült Államokat, de bele is avatkozott a választásba, hogy egy Putyin számára szimpatikus jelölt nyerjen.
Oroszországnak oka és képessége is van arra, hogy beleavatkozzon az Egyesült Államok választásába és kibertámadásokkal gyengítse Amerikát. Ettől még nem biztos, hogy meg is tették ezt. Az eddig kiadott vádak és jelentések egyike sem tartalmazott konkrét bizonyítékot arra, hogy az orosz államhoz kötődő szervek, vagy személyek hekkelték volna meg a Demokrata Párt vagy Hillary Clinton kampányfőnökének levelezését. Sem arról, hogy Putyin, vagy Oroszország bármilyen módon direktben befolyásolta volna az amerikai választást.
És akkor vegyük is elő a Putyin számára szimpatikus elnökjelöltet. Ahhoz ugyanis, hogy lesz-e háború Európában, elég fontos tudni azt is, mit fog tenni Donald Trump a január 20-ai beiktatása után. Trump kifejezetten megengedő Putyinnal szemben, és az eddigi nyilatkozatai alapján nem keménykedni, hanem megegyezni akar az orosz elnökkel.
Trump körül jelenleg három erősebb külpolitikai csoport van:
- Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadóé, aki inkább az Iszlámmal szemben őrült, mint Oroszország felé, de korábban több olyan intézetnél dolgozott, amiket nyíltan támogatott Törökország és Szaúd-Arábia is. Így pedig akár szembe is kerülhet a síita-vonalat támogató Oroszországgal.
- James Mattis leendő védelmi miniszter, aki az eddigi teljesítménye alapján elég racionális, visszafogott és átgondolt minisztere lesz.
- És Rex Tillerson külügyminiszter, aki híresen jó kapcsolatban van Putyinnal, de valószínűleg ennél azért sokkal összetettebb külügyminiszter lesz.
Trumpot megelőzően Barack Obama és George Bush is úgy indult neki az elnökségének, hogy újraépíti a viszonyt Vlagyimir Putyinnal. Egyiknek sem sikerült. Oroszországnak legalább annyira szüksége van az ellenségképre, mint az Egyesült Államoknak, így valószínűtlen, hogy Trumpnak sikerülne. Ennek ellenére nagyon komoly konfliktusok kellenek ahhoz, hogy a mostani csapatbővítés után háború is legyen. Az európai csapatbővítés Mattis alá fog tartozni, így valószínűleg itt elég racionális döntéseket várhatunk majd.