Donald Trump győzelme drámai bizonyítéka annak a globális politikai átrendeződésnek, amelynek értelmében a hagyományos bal-, és jobboldali megosztottság helyett az új törésvonal a politikai közepet elfoglaló establishment és a tekintélyelvű, nacionalista populizmus erői közt húzódik. Utóbbiak táborát gyarapítja a republikánus jelölt győzelmét a demokrácia virulásaként értelmező Orbán Viktor is, aki számára Trump megválasztása több szempontból is pozitív fejleményt jelent. A magyar kormányfő júliusban mindenki mást megelőzve állt be Trump külpolitikai irányvonala mögé annak tudatában, hogy Hillary Clinton győzelme esetén a magyar kormány fokozott washingtoni bírálatokra számíthat. Ehhez képest Trump izolacionista külpolitikája várhatóan kevésbé kéri majd számon az emberi jogok megsértésével, a fékek és ellensúlyok lebontásával és a demokratikus versengés beszűkítésével operáló partnereit, ami a magyar kormánynak is kedvezőbb mozgásteret biztosít például a kormánykritikus civil szervezetek megregulázása kapcsán.
Ugyanakkor a magyar kormányfő nem pusztán pragmatista szempontból reménykedett Trump győzelmében. Orbán szempontjából amiatt is pozitív az amerikai elnökválasztás eredménye, mivel a magyar miniszterelnök a mainstream, liberális demokratikus értékeket tiszteletben tartó nyugati politikai elit visszaszorulásában érdekelt. A tengerentúl történtekben saját politikájának igazolását látja és láttatja.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="681" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
A jövőre esedékes francia elnökválasztás során lendületet adhat például Marine Le Pen bizonytalan szimpatizánsainak azzal az ígérettel, hogy igenis érdemes radikális jelöltet támogatni a fősodratú, elhasználódott politikai szereplőkkel szemben. Amíg Jean-Marie Le Pen 1984-ben még elszigetelt szélsőjobboldali szereplőként beszélt arról, hogy “A migránsok holnap beköltöznek a házadba, megeszik a levesedet majd a feleségeddel, a lányoddal és a fiaddal alszanak“, addig Trump már a politikai vezető osztály részeként képviseli majd ezeket a nézeteket. Trump „Tegyük újra naggyá Amerikát” szlogenjével a kulturális és civilizációs félelmeket felkorbácsoló hanyatló Amerika-képet mutatta fel a választóinak, például annak hangsúlyozásával, hogy a washingtoni elit segítségével a mexikóiak nemi erőszakot követnek el és bűnözést hoznak az Egyesült Államokba. Nem sokban tér el ettől Orbán Viktor Európa-féltő migránsellenes retorikája és Brüsszel ellen meghirdetett ellenforradalma.
Az eszmei hasonlóságokon túl mégis korai lenne még előrejelzést adni azzal kapcsolatban, hogy mit tartogat majd a gyakorlatban az Európai Unió és azon belül Kelet-Közép Európa számára a Trump nevével fémjelzett új külpolitikai doktrína, jelzésértékű azonban, hogy a térség már az előző, demokrata adminisztráció idején is alaposan háttérbe szorult. Trump kampányüzeneteiből kiindulva a térségre főként az USA és az EU közötti szabadkereskedelmi tárgyalások leállítása és a bevándorláspolitika szigorítása lehet hatással.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="683" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Fotó: MTI / Mohai Balázs
Habár Trump a Kreml geopolitikai törekvéseinek visszaszorítása helyett bevallottan a megoldást és az együttműködést keresné Vlagyimir Putyinnal, egyelőre nem világos, hogy végül milyen stratégiát fog alkalmazni Oroszországgal szemben. Amennyiben valóban izolacionista külpolitikát folytat majd, az USA elkötelezettsége csökkenni fog a nemzetközi konfliktusokban történő részvételre, ez pedig Vlagyimir Putyin geostratégiájának kedvezne. Egy efféle bezárkózó amerikai külpolitika az orosz hibrid hadviselés közepette az Európai Unió számára is nagyobb kihívást jelentene, különös tekintettel az orosz geopolitikai agresszió miatt aggódó balti államokban. A Visegrádi Négyek közül éppen ezért Lengyelország részéről tapasztalható fenntartás és óvatos kivárás azzal kapcsolatban, hogy Trump végül milyen külpolitikai doktrínát képvisel majd. Varsó fenyegetést lát Oroszország geopolitikai törekvéseiben és fokozottabb térségbeli katonai jelenlétet szorgalmaz a NATO részéről. Donald Trump ezzel összefüggésben korábban azt mondta, hogy orosz agresszió esetén csak azoknak a NATO-tagállamoknak nyújtana védelmet, amelyek teljesítették szövetségei kötelezettségeiket. A lengyel vezetés elsősorban azt szeretné elérni, hogy az új amerikai adminisztráció megerősítse a korábban meghozott szövetségi döntések megvalósítását. Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter leszögezte: azt várja, hogy az új elnök
korrigálja a választási kampány során használt retorikáját, és visszatér az amerikai érdekek érvényesítéséhez.
Ehhez képest jóval optimistább az Oroszországgal hagyományosan megengedőbb álláspontot képviselő pozsonyi kormány; Miroslav Lajcák külügyminiszter azt feltételezi, hogy Trump inkább pragmatikusan, mintsem ideológiák mentén tekint majd az orosz-amerikai kapcsolatokra. Mindenkinél tovább ment Csehország oroszbarát elnöke, Milos Zeman, aki örömét fejezte ki Trump megválasztása felett: az államfő Orbán Viktorhoz hasonlóan idejekorán kiállt a republikánus jelölt mellett és méltatta Trump bevándorláspolitikáját, továbbá politikailag inkorrekt beszédmódját. Zeman egyetértett szóvivőjével, miszerint „az amerikai választások megmutatták, hogy a hazug média és a “pszeudoelitek” legyőzhetőek” – a cseh politikus ugyancsak saját politikájának igazolását látja az establishment-ellenes üzenetekkel kampányoló Trump győzelmében. Zeman személyében szövetségesre lelhet Andrej Babis pénzügyminiszter, populista médiamágnás, aki az ANO párt élén pillanatnyilag a legesélyesebb a jövőre esedékes cseh parlamenti választások megnyerésére.