Ha az önkormányzatok is úgy akarnák, mindenkinek adhatnának egy lakást

Úgy értjük, azoknak, akiknek nincs, vagy van, csak a fejükre omlik. Penészes falak, áram- és vízhiány, és a szám, ami hazavágja az egész kormányzati sikerpropagandát: döbbenetes adatokat közölt a Habitat for Humanity.
Kapcsolódó cikkek

Negyedik éve vizsgálják és publikálják a magyarországi lakhatási adatokat a Habitat for Humanity szervezet szakértői. Begyűjtik a számokat, levonják a következtetéseket és ajánlatokat tesznek, ahogy ilyenkor szokás – mi azonban most ragadjunk le az első fázisnál.

Egyszerűen azért, mert azok a bizonyos számok annyira döbbenetesek, hogy érdemes őket külön, mindenféle komment vagy körítés nélkül közölni.

A lakáspolitika a társadalmi kérdések szárazabbik, unalmasabbik feléhez tartozik – hangzott el az erről szóló sajtóbeszélgetésen csütörtökön –, pedig érdemes odafigyelni rá. Egyrészt azért, mert az, hogy van-e a fejünk felett fedél, eléggé alapvető kérdés, pár szinttel legalábbis biztos, hogy lejjebb van a Maslow-piramison, mint az, hogy kié lesz a TV2, vagy, hogy mit gondoljunk a menekültekről. Tegye fel a kezét (a felső tízezer most ne figyeljen), akinek az elmúlt évben még egyszer sem jutott eszébe, hogy „atyaég, mi lesz, ha én is elveszítem a lakásom?”. Senki? Gondoltuk. Másrészt, bármennyire is érzelgősen hangzik, tartsuk észben: minden arányszám és százalékos érték mögött emberi életek tízezreit, illetve inkább százezreit találjuk. Vágjunk is bele.

Először is: igen, a kormány által hangoztatott számok bíztatóak és nem is feltétlenül hazugok

Az utóbbi persze csúsztatás: mindenki tudja, hogy főleg a közmunkaprogram erőltetésének köszönhető.

A „siker” azonban ettől függetlenül sem mutatkozott meg az átlagmagyar életében, sőt: a szegények még kilátástalanabb helyzetben vannak, mint korábban.

Hiszen a szigorodó szabályoknak hála nagyjából 150-200 ezren zárták ki magukat a támogatási lehetőségek közül azzal, hogy nem felelnek meg a kritériumoknak – állítja a Habitat.

24.hu / Neményi Márton

És a mondat, amire elég rámutatni, ha bárki azzal jön, hogy Magyarországon jó irányba mennek a dolgok:

Másfél millióan élnek olyan háztartásban, ahol hivatalosan senki sem keres pénzt.

Ugyanennyien élnek lakhatási szegénységben, azaz úgy, hogy nincs, vagy rossz minőségű a fedél a fejük felett.

2014-ben harmincezer hajléktalanról tudtak. (A hajléktalan szó tágan értendő, azaz bejelentett lakcímmel nem rendelkező magyarokról van szó, akiknek csak töredéke él valóban az utcán.)

Magyarországon egyébként van, vagyis lenne elég lakás mindenkinek, csak vagy lakhatatlanok, vagy nem adják oda.

Az önkormányzati lakásállomány romlik és folyamatosan csökken, mert a hivatalok ezek eladásával próbálnak egy kis pluszbevételhez jutni. 2014-ben:

ám ezeket csak a devizahitelesek egy szűk rétege kaphatja meg, nagy részük pedig egyébként is hátrányos helyzetű térségben van, amivel bebetonozza a „szerencsés” családokat a munkanélküliségbe – állítják a civilek.

Eközben az önkormányzatok a lakásaik két százalékát újították fel tavaly és országszerte

összesen 180 lakást építtettek.

A magyarok 11 százaléka él bérlakásban – az uniós átlag 30 százalék. Ez azt jelenti, hogy az ország majdnem 90 százaléka magántulajdonban álló lakásban él, ami nagyon drága, akár bérli, akár tulajdonolja. Kevesen engedhetik meg maguknak – arról nem is beszélve, hogy a magyarok többsége a lakhatást tekintve képtelen alkalmazkodni, ha változik a helyzetük, például gyerekük születik, vagy éppen hogy egyedül maradnak – és ez meg is látszik. Magyarországon

A lakosság negyedének van valamilyen hátraléka, a szegénységi küszöb alatt élők közt ez az arány azonban sokkal rosszabb:

A szegények hatvan százaléka tartozik lakáshitellel, lakbérrel vagy rezsivel.

Törlesztőrészlettel és lakbérrel például 7,5 százalékkal többen tartoztak tavaly, mint 2013-ban. Az országban tavaly 180 ezer nem teljesítő devizahitelest tartottak nyilván. A Habitat szerint ez csak rosszabb lesz: március óta a köztudottan eladósodott, forráshiányos önkormányzatok kezében van a döntés, hogy kinek milyen támogatást adnak.

24.hu / Neményi Márton

A szervezet éves jelentése itt érhető el, további riasztó adatokkal, összefüggésekkel és persze az ajánlásokkal arról, hogy milyen széles körű, sokpárti és elszánt összefogás kellene, hogy legyen esély a javulásra. Nekünk most csak még egy érdekes adatra futja:

Tudta-e ön, hogy Magyarországon nem mondták ki és foglalták törvénybe a lakhatáshoz való jogot?