Így fogná munkára a kormány a nyugdíjasokat

A megszavazott törvény további kedvezményeket biztosít a nyugdíjas szövetkezeteknek, és biztosítékokat az idős dolgozóknak.
Kapcsolódó cikkek

Kedden néhány módosítással elfogadta a parlament a közérdekű nyugdíjas szövetkezetekről szóló törvényt, amely július elsején lép hatályba, azaz innentől meg is alakulhatnak az első szervezetek.

Az eredeti elképzelés maradt, de pontosították, több pillérre helyezték a nyugdíjas szövetkezet célját.

Az eddigiek mellé jött pluszkedvezmény a szövetkezeteknek, valamint néhány olyan biztosítékot is rögzítettek, amelyek az idősek számára garanciákat jelenthetnek majd. A lényeget foglaltuk össze.

Így működhetnek a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek

A közérdekű nyugdíjas szövetkezet vállalkozás, és csak természetes személyek lehetnek a tagjai, minimum 90 százalékban öregségi nyugdíjasok.

Minden tagnak vagyoni hozzájárulást kell fizetnie (hogy mennyit, azt majd az alapszabály határozza meg), személyesen közre kell működnie, és nyilatkoznia kell, hogy igénybe veszi majd a szövetkezet szolgáltatásait. A szövetkezet eredményes gazdálkodás esetén közösségi alapot képezhet, amelyből havonta egyszer segélyt és támogatást adhat a tagoknak, illetve hozzátartozóiknak, a minimálbér erejéig.

A közérdekű nyugdíjas szövetkezetek fordított áfázás alá esnének, ami könnyítés (vagyis a vevőnek kellene megfizetnie az áfát).

Az állam szükséges és arányos mértékben támogathatja a közérdekű nyugdíjas szövetkezeteket. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt nem pontosították.

Heringes Anita MSZP-s képviselő módosítóját nem fogadták el, ami megtiltotta volna, hogy a jelenlegi iskolaszövetkezeteket működtető vagy birtokló személyi kör bármilyen formában részt vegyen a nyugdíjas szövetkezetek életében. Szóval nekik is szabad a pálya.

Nyugdíjas munka: mutatjuk, kik nyerhetnek igazán Kósáék ötletével
Közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozását szorgalmazza a kormány, adó- és járulékkedvezménnyel, támogatással. De ki járhat ezzel az egésszel igazán jól?

Adózás

Nem számít majd munkaviszonynak a tagok munkavégzésre irányuló jogviszonya, de szervezett munkavégzésnek számít a tagok jogviszonyon alapuló közvetlen közreműködése.

Adómentes lesz a minimálbér erejéig az élelmiszerjuttatás, az étkezési és a szövetkezet által előállított javak megvásárlására szolgáló utalvány (ez legfeljebb 25 százalékot tehet ki az egészből) a szövetkezet tagja és hozzátartozója részére is. És ugyanez a helyzet akkor is, ha a szövetkezettől ugyanilyen formában és összegben segélyt vagy támogatást kapnak. (Ezek a juttatások egyébként egyes meghatározott juttatásnak számítanak, 43,66 százalékos adóteher mellett korlátlanul adhatóak.)

Nem számít adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonynak az öregségi nyugdíjas jogviszonya, így nem kell a szövetkezetnek sem szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást fizetnie.

Összefoglalva az adózási szabályokat: a nyugdíjas szövetkezetnek semmilyen közterhet nem kell fizetnie a kifizetett bérre, és (a feltételek megléte esetén) a juttatásokra.

Ezek az adózási szabályok kiemelkedő versenyelőnyt biztosítanak a többi nyugdíjas foglalkoztatóval szemben a szövetkezeteknek.

Veszélyes kísérlet a nyugdíjas szövetkezetek létrehozása
A munkaerőhiány enyhítésére a kormány fontolgatja, hogy a diákszövetkezetek mintájára nyugdíjas szövetkezeteket hozna létre. Veszélyes játék ez.

Nem lesz biztosított az öregségi nyugdíjban részesülő tag, így a keresményéből nem kell nyugdíjjárulékot, sem természetbeni egészségbiztosítási járulékot levonni. Azaz csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják a fizetéséből.

A nyugdíjasok is jobban járhatnak tehát, hiszen többet kapnak kézhez a szövetkezetnél, mint egy „mezei” cégnél. Viszont a szövetkezetben ledolgozott éveik után nem fogják kapni a 0,5 százalékos nyugdíjemelést.

Pontosítások és biztosítékok

A nyugdíjas szövetkezet harmadik személy részére szolgáltat (külső szolgáltatás). Vagyis „kiárusítják” a nyugdíjasokat. A személyes közreműködés részleteiről (mit, kinek, mikor, hol, meddig, milyen ellentételezésért) megállapodást kell kötni, alkalmazva a Ptk. és a Munka Törvénykönyve szabályait. És aki igénybe veszi a külső szolgáltatást, az közvetlenül utasíthatja a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagját, különösen a feladatteljesítés módjáról, idejéről és ütemezéséről.

Az ellentételezés arányos kell hogy legyen a közreműködés mértékével, és nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve bérminimum. Azt is rögzítették, hogy nemcsak juttatásra, hanem pénzügyi ellentételezésre (fizetségre) is jogosultak a nyugdíjasok. Ha az idős ember 6 óránál többet dolgozik, napi 20 perc szünet jár neki, ha pedig 9 óránál is többet nyom le, további 25 percet pihenhet. És ha egymás után két nap dolgozik, akkor a befejezés és a kezdés között minimum 11 órányi pihenőidőt kell adni.

Rögzítették, ki a felelős az esetleges károkozásért, és azért, ha megsértik a nyugdíjas személyiségi jogait. Akinél dolgoznak a nyugdíjasok, köteles tájékoztatást adni a nyugdíjas szövetkezetnek, és képviselőit pedig be kell engednie a munkaterületre.

Ezek a biztosítékok gyakorlatilag megegyeznek az iskolaszövetkezetek diákjaira vonatkozó foglalkoztatási garanciákkal.

Szabadság?

Egy dologra nem találtunk utalást: a szabadságra. De ez úgy tűnik, nem véletlen.

A diákszövetkezetek diákmunkásainak (nappali jogviszony) elvileg januártól járt volna szabadság a munkájuk után, azonban ezt a szabályt visszavonták. Így most csak azoknak jár, akik nincsenek nappali jogviszonyban. A közérdekű nyugdíjas szövetkezetekről szóló törvényben egyáltalán nem említik a szabadságot. Azt viszont írják, hogy személyes közreműködéséről van szó, és nem munkaviszonyról, ami szervezett munkavégzésnek számít.

A munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasoknak a Munka Törvénykönyve szerint a „munkában töltött idő” után jár a szabadság. Ezek alapján nem tudtuk eldönteni, mi a helyzet a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek öregségi nyugdíjas dolgozóival, ezért Farkas András nyugdíjszakértőt kérdeztük.

Ő is azt mondta, maga a szövetkezeti törvény nem tartalmaz utalást a szabadságra, és úgy véli, a közérdekű nyugdíjas szövetkezeteknél legfeljebb az alapszabályban lehet ezt a kérdést tisztázni. Véleménye szerint azonban szabadságról rendelkezni nincs értelme, mert a személyes közreműködést amúgy is a tag irányítja: ha úgy dönt, hogy nem akar bemenni dolgozni, akkor nem megy be. A szövetkezetek dolga pedig pont az lenne (akkor működnének jól szerinte), ha ilyenkor biztosítanának másik nyugdíjas dolgozót. Aztán amennyi a tagok tényleges személyes közreműködése volt, annak arányában illeti meg őket a díjazás, meg a közös alapból a részesedés is.