Népszerű a befektetéssel kombinált életbiztosítás

A befektetési egységhez kötött életbiztosítások (unit-linked) főként megtakarítási célú termékek, és csak másodsorban kockázati életbiztosítások. Ezeknél a konstrukcióknál lehetőségünk van meghatározni, hogy a biztosításhoz kapcsolódó megtakarításainkat milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító, így duplán jól járhatunk. Magyarországon az 1990-es évek közepétől terjedt el, és nagy sikernek örvend. Megvizsgáljuk, miért.
Kapcsolódó cikkek

A unit-linked életbiztosítások megjelenésük óta egyre fontosabb helyet foglalnak el a hazai életbiztosítási és megtakarítási piacon. Sikerük abban rejlik, hogy ötvözik az életbiztosítás által nyújtott védelmet és a befektetési alapok megtakarítási előnyeit, így a befektető mindkét termék által kínált előnyből profitálhat.

A kombinált életbiztosítások azonban – éppen a befektetési portfóliók közti választás jelentősége miatt – a bonyolultabb befektetések közé tartoznak. Nem ajánlják például azoknak, akik nem akarnak kockázatot vállalni – vagyis jobban tartanak pénzük egy részének az elvesztésétől annál, mint amennyire magasabb hozamot szeretnének elérni. A kockázatmentes befektetési lehetőségeket kedvelő, vagy inkább pénzt  csak rövidebb távra megtakarító befektetőknek nem a legjobb választás a unit-linked biztosítás. Ezek a termékek csak 7-10 év feletti megtakarítási időtartamra javasoltak, hiszen a befektetés ez idő alatt “termeli ki” a biztosítás és a befektetés költségeit is.

Mivel a befizetéseink  egy része különböző kockázatú eszközalapokba kerülhet elhelyezésre, az árfolyam-ingadozások itt is kihathatnak a megtakarítás értékére. A konstrukcióhoz kapcsolódó költségtétel egyrészt a kockázati díj (a kockázati életbiztosítási díja), ezen felül  általában számolni kell kezdeti, valamint a fenntartáshoz kapcsolódó  adminisztrációs költséggel, valamint  az eszközalapok között az ügyfél kérésére történő átcsoportosításhoz kapcsolódó alapváltási költséggel is. Fontos ezért, hogy megvizsgáljuk a Teljes Költség Mutatót (TKM), amely azt mutatja meg, hogy az ügyfél az adott biztosítási termék esetében milyen százalékos hozamveszteségre számíthat a költségek miatt – vagyis mennyit vonnak le tőle a hozamból a költségekre. (A TKM-ről további és bővebb információkat a MABISZ honlapján olvashat a http:// www.mabisz.hu/hu/tkm.html linken.) A mutató összehasonlíthatóvá teszi a biztosítók ajánlatait, ugyanakkor arról – természetesen – nem mond semmit, mennyi lesz valójában a hozam, amit a befektetéssel elérünk. Ez ugyanis az általunk választott befektetés „teljesítményétől” függ, vagyis attól, mennyire gyarapodik jól a pénzünk.

A unit- linked életbiztosításokhoz kapcsolódó egyes eszközalapok a befektetések összetételében és kockázatosságában térnek el egymástól. Van olyan eszközalap, amely alacsony kockázatú – mert magyar állampapírba fektet -, és van, amelyik részvénybe (akár külföldi papírokba is). Utóbbinál az árfolyam jelentősen nőhet, de csökkenhet is, és mindezt befolyásolhatja még a devizaárfolyamok ingadozása is – egyszóval ilyen befektetésnél nehezebben látható előre, hogy mi lesz az eredmény: nagyobb a kockázat, de ezért cserébe magasabb az elérhető hozam is. A szakemberek általában azt javasolják, hogy befektetéseinket osszuk meg a különböző kockázatú eszközalapok között.

A unit- linked biztosítások közös előnye, hogyrészben vagy egészben mentesülhet a befektető a 20 százalékos kamat- és árfolyamnyereségadó megfizetése alól. Az adó felét (10%-ot) kell csak megfizetni, ha 3 éven át nem nyúlunk a befizetett pénzünkhöz (és legalább öt éves a szerződésünk). Ha csak az 5 évnél régebben befizetett összegeket vesszük fel, vagy ha csak a legalább tíz éves szerződés végén kapjuk meg a pénzt, akkor egyáltalán nem kell az adóval számolni.

Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával.
További információk a témában: www.mindennapipenzugyeink.hu, www.facebook.com/mindennapipenzugyeink