A legnagyobb román olaj- és gázipari cég, az OMV Petrom majdnem megháromszorozta az idén az első félévben a nettó profitját: a tavalyi hasonló időszakban elért 944 millió román lejről (mintegy 190 millió euróról) idén az első félévben 2,638 milliárd lejre, azaz 528 millió euróra emelkedett a nyereség. A vállalat a legfontosabb szénhidrogén-előállító az országban, de termel elektromos áramot is.
Magyarországon nem ennyire kedvező a piaci környezet. Hernádi Zsolt, a magyar Mol elnök-vezérigazgatója a magyar különadók miatt írt véleménycikket pár nappal ezelőtt a Mandineren. „Ha a beszedett adókat tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz plusz érték.
A semmiért fizetünk többet. Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Pont, mint a szociban. Vissza a jövőbe, uraim!
– fogalmazott sarkosan a magyar olajcég vezére, akinek semmi baja sincs az adózással, ha az egyszerű, logikus és sokoldalú, de szerinte „most úgy látszik, megszaladtunk”.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1197" width="1800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Hernádi szerint tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. „Hova lett a kiszámítható adórendszer?” – tette fel a kérdést, majd újabb felvetéssel állt elő:
Mikor lesz újra normalitás? Mikor nyúlunk újra a jól bevált eszközökhöz az unortodoxia helyett?
Hernádi kifakadása aligha lehet véletlen, különösen azok után, hogy a rivális OMV Petrom nettó profitja ilyen látványosan javult. Az általunk megkérdezett szakértők is úgy vélik:
Ami a magyar különadókat illeti, Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázpiaci elemzője szerint ezek valóban versenyhátrányt okozhatnak a Molnak. Komolyabb állami beavatkozás szerinte amúgy is csak két országra jellemző térségünkben a leginkább: a román és a magyar piacra. E két országban ugyanis nem csupán az adózás kerül reflektorfénybe, hanem
- piaci korlátozások,
- ársapkák,
- árstopok
- és más állami beavatkozások is bonyolítják a helyzetet.
Ehhez képest Ausztriában volt ugyan különadó, de ott eltűnt, s az osztrák OMV a hazájában már egyre kevésbé az olaj- és gáziparra, inkább a vegyiparra, azon belül is a külföldi befektetéseire koncentrál.
Pletser szerint Lengyelországban sem volt jelentős az állami beavatkozás, de ott az Orlen olaj- és gázipari cégnek van egy speciális megállapodása a lengyel állammal a lakossági gázellátásról. Tavaly ez a rendszer nullszaldós volt az Orlennek, viszont az idén jelentős veszteségek vannak a cégnél. A lengyel vállalat szénhidrogéntermelési üzletágának költségvetési befizetései meghaladják a lakossági gázártámogatásért kapott összeget. Viszont Varsóban ez a rendszer idén, az év végén véget ér. A szerb és a horvát piacot pedig eleve nem igazán térítették el az állami beavatkozások – tette hozzá Pletser.
Visszatérve a Molt érintő adózási és szabályozási kérdésekre, a szakértő úgy véli, hogy Hernádi Zsolt mandineres véleménycikkét nem a meglévő különadók motiválhatták, hanem az a pletyka – amit a legtöbben cáfolnak –, hogy a Mol különadóját 1 százalékról jövőre esetleg visszaemelhetik 2,8 százalékra. (Ez már amúgy csökkenést jelent a 2022-es 1,7 milliárdos állami teherhez képest, amibe nemcsak a különadókat, hanem a benzinárstop hatásait is bele kellett számolni.) Az idei évre e tekintetben nem adott becslést a Mol, de Pletser ezt – az árbevétellel arányosan kivetett – különadó-terhet 2024-ben legalább 400-500 millió euróra becsüli. Ugyanis időközben ennek az adónak a kulcsa egy százalékra csökkent, mint már említettük.
A Mol közterheit ugyanakkor befolyásolja egy másik fontos tényező – ez pedig a bányajáradék. Ezt a hazai olaj- és gázkitermelés után kell fizetnie a cégnek, amely korábban 16 hónapra megállapodott a magyar állammal, hogy a kormányzat csökkenti a járadék mértékét, cserében a Mol pedig növeli a hazai kitermelést. Pletser szerint ez 400 millió eurós könnyítést hozott a Molnak, viszont cserében beruházási kötelezettséget jelentett. Ez a megállapodás idén év végén kifut, így a Molnak nyilván fontos lenne tudnia, mi várható a járadék szabályozása ügyében. A 16 hónapra szóló megállapodás tavaly négy hónapot, idén pedig az egész évet érinti, kérdés azonban, mi lesz 2025-ben – jegyezte meg az Erste szakértője, aki szerint ha megszűnik a bányajáradék-kedvezmény, akkor a magyarországi olaj- és gázkitermelés könnyen veszteségessé válhat a Mol számára.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1200" width="1800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Van egy speciális különadó is, ami a Molt terheli. Az úgynevezett Ural-Brent-extraadót azután fizeti az olajvállalat, hogy az orosz beszerzésű Ural típusú kőolaj olcsóbb, mint a Brent típusú (nyugati, tengeri) olaj. Itt várhatóan százmillió eurós nagyságrendben számíthat adószigorításra a vállalat (egy bonyolult képlet alapján, amit most nem részletezünk, de ami függ a kétféle olaj árszintjének alakulásától is). Ezért érdekes az a vita, amelyik most Szlovákia, Magyarország, Ukrajna, Brüsszel és Oroszország között zajlik a Lukoil olajszállítmányairól. (Erről lásd keretes írásunkat.)
Vagyis a magyar állam egyszerűen ellenérdekelt az orosz import korlátozásában, miközben a brüsszeli tervek szerint folyamatosan csökkenteni kellene az Oroszországtól való energiapiaci függőséget – jegyzi meg Pletser. A 24.hu információi szerint a Molnál készülnek az orosz olajtól való függőség csökkentésére – a cégcsoportnál ez százmillió eurókat igénylő beruházást jelent. Csak a Slovnaftnál már 350 milliót költöttek erre, és további 340 millió eurót készülnek erre a célra fordítani a következő két évben. A magyar üzemegységekben is új létesítményeket helyeznek működésbe, várhatóan 2026-ig – a cél az, hogy ettől kezdve már a Mol döntésén múljon, hogy milyen forrásból, milyen típusú kőolajat szerezzen be a cég.
Pletser Tamás a 24.hu-nak elmondta, hogy tudomása szerint a Molnál folynak előkészületek az orosz olaj kiváltására, de ehhez új tárolók és keverőüzemek kellenek. Horvátországban pedig egy vezetékszakaszon kapacitásbővítést kellene végrehajtani. de lekésőbb 2027-ig mindenképpen ajánlatos lenne felkészülni az orosz olaj teljeskörű pótlására.
Holoda Attila ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy a horvát Janaf olajszállító cég július 29-ei, a Nacional nevű horvát lapnak adott válaszai szerint ők már most készen állnak a teljes magyar olajellátás biztosítására. Ezt némileg árnyalja a 24.hu számára is rendelkezésre álló adatsor, miszerint az Adria-vezeték horvátországi szakasza 11 millió tonna olaj szállítására alkalmas egy év alatt, a magyarországi szakasz pedig valamivel több mint 13 millió tonnát képes továbbítani. Mindeközben a Mol-csoport évente átlagosan 14-15 millió tonna kőolajat dolgoz fel információink szerint, tehát a vezetékek „áteresztőképessége” elmarad a cégcsoport teljes nyersanyag-igényétől. Arról nem is beszélve, hogy korábban a horvátok által megemelt tranzitdíjról éles vita alakult ki Hernádi Zsolt Mol-vezér és a Janaf közt.
Szijjártó Péter szokása szerint harcos stílusban érvel az orosz olajszállítás kiváltását lehetővé tevő horvát alternatíva bizonytalansága mellett.
Horvátország egyszerűen nem megbízható tranzitország.
Nem megbízható, mert a piaci átlagos értékek ötszörösére emelték az olaj tranzitdíját a háború kitörése óta. Nem megbízható, mert lehetetlenné tették a Mol számára, hogy hosszú távra kössenek le szállítási kapacitásokat. Nem megbízható, mert a vezeték kapacitásnöveléséhez szükséges beruházásokat nem végezték el, a maximális kapacitásról pedig soha senki által nem bizonyított adatokat adnak” – közölte a miniszter.
Egy dolog viszont biztos: Pletser Tamás szerint
a régióban Magyarország az egyetlen ország, ahol 2024 után is fennmarad az aktív és nagymérvű piaci beavatkozás és különadók rendszere,
miközben minden más közép-kelet-európai országban kivezetik a 2022-es energiaválság után kirótt különadókat és a „direkt állami beavatkozási rendszer jelentős részét”.