Török Gábor: Egymást figyelik a fideszes politikusok, hogy lesz-e dezertőr

Játsszuk azt, hogy június 9-e este van, 11 óra múlt, kijöttek az EP-választási eredmények. Kinek mi járhat a fejében, ha racionálisan gondolkodik? Kezdjük Orbán Viktorral!

Nehéz kérdés, mert nemcsak találgatok, hanem vannak információim is, így pedig nem olyan jó a játék. Volt némi csalódottság Orbán Viktorban és másokban is az eredmény miatt – én legalábbis nem találkoztam olyan fideszessel, aki maradéktalanul elégedett lett volna. Ahogyan telnek a napok, a kognitívdisszonancia-redukció nyomán persze egyre több olyan értelmezés is megjelenik, ami nyugtatónak hathat: ilyen az, hogy a Fidesz több szavazatot szerzett, mint a választás második, harmadik és negyedik helyezettje együtt. Ám az első reakció inkább negatív volt. Egy fideszes vezető, akivel a választás éjszakáján beszéltem, úgy összegzett:

nem nagy kudarc, hanem nagy probléma van.

Vagyis nem a saját, 45 százalékos eredményük a gond, hanem inkább a Tisza Párt 30 százaléka?

Nem is feltétlenül a százalékok, inkább a választási kampány milyensége: csapágyasra járatták a gépezetet. Nagyjából egy országgyűlési választási kampánynak megfelelő mobilizáció zajlott, a részvétel is csak néhány százalékkal maradt el attól, ami a parlamenti választásokon megszokott, még sincs kétmilliónál több Fidesz-szavazó. Ezzel a politikával ebből a helyzetből ez volt a maximum, amit a Fidesz ki tudott hozni. Ebből származnak a gondok.

És milyen következtetésre juthatnak ebből?

Azt én is nagyon szeretném tudni.

Kétféle logika kínálkozik: az egyik szerint még csapágyasabbra kell hajtani ugyanezt a kommunikációs gépezetet, a másik szerint új stratégiát, eszközrendszert, stílus kell használni. Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester az utóbbiról beszélt, nekünk is.

A múlt héten vendégeskedtem a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén. Mivel ami ott elhangzik, annak ott is kell maradnia, csak a benyomásaimról tudok beszélni: ez egy inkább jobboldali gazdasági szereplőket összefogó társaság, és szinte mindenki ugyanazt kérdezte, amit önök, de azzal a határozott reménnyel, hogy változás következik be a Fidesz politikájában. A legtöbben arról érdeklődtek: a Fidesz levonja-e a szerintük szükséges konzekvenciákat, változtat-e a stratégiáján? Volt, aki ezt úgy fogalmazta meg: lesz-e konszolidáció? A jó kérdés szerintem az, hogy lesz-e stratégiaváltás, másképp, más politikusokkal, más regiszterben beszél-e majd a Fidesz?

Ez lehetséges? Nem túl régóta ugyanaz a stratégia, a regiszter?

Lehet, hogy mostanában túl sok Háromharmadot hallgattam, mert erre a kérdésre azt tudom mondani, ami önöknél is elhangzott: a Fidesz nagyon jó az alkalmazkodásban, az adaptációban. Én is így gondolom, ugyanakkor nem könnyű felismerni, hogy változásra van szükség, és nem könnyű ennek megfelelően cselekedni sem. Annál is inkább, mert ha a miniszterelnök hajlandónak mutatkozna is a felismerésre, a környezete ellenérdekelt, mert ez az ő sorsukat, helyzetüket is érintené. Ebben az értelemben a politika csúcsa tényleg valamennyire elefántcsonttorony. Még egy olyan politikus esetében is, mint Orbán Viktor, aki mindig törekedett arra, hogy rajta tartsa a kezét a magyar társadalom ütőerén.

A tág értelemben vett királyi udvarban viszont – 2026-ra aggódva tekintve – biztosan sokan várják, hogy legyen valamiféle változás.

Lehet ugyanazokkal a szereplőkkel másképp politizálni?

A politikában mindent lehet, akár ugyanazokkal a szereplőkkel is, de a hitelessége kérdéses. Ha teljesen új műsor van, ahhoz nyilvánvalóan új – vagy régen látott – szereplők kellenek. Az a politika, amit a Fidesz már régóta folytat, kötődik egy bizonyos személyi állományhoz. És nem tudom, hogyan lehet ezt a politikát olyan radikálisan megváltoztatni, hogy a választók is érezzék. Biztosan lesznek kísérletek, ahogyan a választási kampányban is voltak, utalok Orbán Viktor makói beszédére, amelyben arról volt szó, hogy nem az a kérdés, ki a baloldali, ki a jobboldali, mert mindannyian magyarok vagyunk. Ez egy békülékenyebb hang. A probléma a Fidesz szempontjából az, hogy a Tisza Párt egy üres lap, amire sok mindent fel lehet írni, a Fidesz viszont nemhogy nem üres lap, hanem azt sem tudom, van-e még hely azon a lapon, ahova írni lehet. Esetleg le lehet-e radírozni mindazt, amit vastag betűkkel odaírtak.

Ebből az következik, hogy nagyobb és komplexebb a problémájuk, mint amire egy 45 százalékos eredmény következtetni enged.

Magyar Péter azt mondta, ez a választás volt a Fidesz Waterloo-ja, ami tévedés, ez legfeljebb a borogyinói csata volt. A kérdés:

a miniszterelnök azt a következtetést vonja-e le az eredményből, hogy ezzel a lendülettel el lehet menni Moszkváig, vagy átgondolja a hadi helyzetet? Ha úgy tekint rá, hogy gyerünk tovább, az oroszok már hátrálnak, akkor ebből komoly gondok lehetnek. Ha észreveszi a problémát, és korrekcióra is képes, akkor viszont utólag nem is problémaként értékeljük majd ezt a választást.

De azt mondja, tudomása szerint Orbán alapvetően nem sikerként értékeli.

Szerintem nincs ember a Fideszben, aki sikerként értékelné. Nyilván nem a nyilvánosságról szóló üzenetekről beszélünk.

Akkor marad a változtatási kényszer. Az nem változtatás, ha nem lejjebb, hanem – ha még lehetséges – feljebb tekerik az eddigi politika potméterét, még durvábban támadják az ellenfelet, és még inkább élet-halál kérdésnek állítják be, hogy hatalmon maradjanak, természetesen a béke érdekében?

Ez az eddigi politika folytatása lenne, a Hosszabbítsuk meg Bicskéig! logikája, nem változtatás, hanem fokozás. Változtatás az lenne, ha a Fidesz érdemben módosítana azon, ahogyan a választókkal és a politikai ellenfeleivel beszél.

Ennek mi a fő kritériuma? Megszűnik a Megafon?

Mielőtt válaszolnék, muszáj elmondanom, véletlenül sem szeretnék úgy tenni, mintha tudnám, hogy mit kell tennie a Fidesznek. Hiszen ha elkezd változtatni, könnyen lehet, hogy a még meglévő, szorosan hozzá kötődő kétmillió szavazó közül veszít el sokakat. Ezt nehéz kiszámítani. A főpolgármester-választás is ezt mutatta: Szentkirályi Alexandra visszalépése után voltak olyan fideszes szavazók, akik otthon maradtak, vagy a Mi Hazánk jelöltjét támogatták, mert Vitézy Dávidot nem érezték a magukénak. Ha elfogadjuk, hogy stratégiai irányváltás szükséges, annak alapvetően a cél meghatározásában kell megjelennie. Az a cél, ami a mostani kampányban elhangzott, hogy a törzsszavazók legyenek meg, ezért a lehető legradikálisabban és legegyszerűbben hozzájuk beszélünk, vagy elkezdünk úgy politizálni, mint a sikeres fideszes városvezetők? Az említett Cser-Palkovics András tud a törzsbázison kívülre beszélni, ahogyan mások is. Ha megnézzük az önkormányzati választás eredményét, sok helyen, ahol az a döntés született, hogy a helyi kampány olyan lesz, mint az országos – például Hódmezővásárhelyen –, nem sikerült egyetlen szavazóval sem többet elvinni annál, mint amennyi a jelenlegi fideszes stratégiára, üzenetekre rezonál. Sokat elvittek, de nem eleget ahhoz, hogy választást nyerjenek. Ez a dilemma, de ismétlem, akiknek a stratégiaváltásról dönteniük kellene, azoknak egyúttal a saját korábbi stratégiájukról is véleményt kell nyilvánítaniuk, sikertelennek ítélve azt.

Rogán Antalnak például?

Leginkább Rogán Antalnak. De biztosan nem egyedül dolgozta ki a jelenlegi politikai stratégiát, még ha ő is a legfontosabb szereplő.

Tehát az lenne az irányváltás, ha a kommunikációban, témakijelölésben kisebb szerepet kapna a háború, és több pozitív üzenet jelenne meg, például a családok támogatása?

Igen, ezt Cser-Palkovics András úgy fogalmazta meg, hogy az emberek dolgaival kell foglalkozni, függetlenül attól, melyik politikai táborba tartoznak.

A háttérben a fideszes vezetők egyike pedig azt mondta, eddig nagy emberek nagy ügyeivel foglalkoztunk, mostantól kis emberek kis ügyeivel kell foglalkoznunk.

Kérdés, hogy a költségvetés jelenlegi állapotában lehet-e ilyen ügyekkel foglalkozni. A sokakat érintő mindennapi ügyek általában sokba kerülnek.

A repülőtér visszaszerzése, a zuglói irodakomplexumok megvásárlása is sokba került, tehát van vagy lett volna mozgástér. Persze, ha lehetne osztogatni, a Fidesz megtette volna ebben a kampányban is. Hogy nem tette meg, holott nagyon fontos volt számára ez a választás, azt mutatja, hogy szűkült a mozgástér. De ettől még százmilliárdokat költöttek el nagy ügyekre. Most pedig az látszik, néhány százezer szavazó valószínűleg azért nem ment el és szavazott a Fideszre, mert a szubjektív gazdasági érzékelése nem olyan, mint a 2022-es választás idején. Hogy szűk két év alatt ezen mennyit lehet javítani, és mekkora tér van erre a költségvetésben – az valóban nehéz kérdés.

Folytassuk Magyar Péterrel. Nála nem vitás, hogy siker az eredmény, de hogyan lehet innen továbblépni?

A legfontosabb az ő esetében, hogy azok a kompetenciák, amelyeket felmutatott a kampányban, megvannak-e neki a pártépítésben, a politikai stratégia alkotásában is. A feladat ezerszer nehezebb, mint eddig.

Miért?

Nem akarom lekicsinyelni a teljesítményét, inkább leíró jelleggel fogalmazok, de Facebook-posztokat írni, interjúkat adni, egy országjáró one man show-t végigvinni, komoly, ám behatároltabb képességeket igényel, mint megtalálni 106 egyéni képviselőjelöltet, megbízni másokban, immáron politikai felhatalmazás birtokában nem hibázni. Teljesen más egy párt, amelynek 19 tagja és egy ismert politikusa van, mint az, amelyik hatalmi erőforrásokkal, politikai tudással, kipróbált emberek sokaságával rendelkezik. Hajlamosak voltunk a választási kampányban legyintve beszélni Deutsch Tamásról. De jelenleg még nincsenek Deutsch Tamásai, kipróbált, megbízható emberei Magyar Péternek, ez nehézség. És nyilván szerencselovagok százai, ezrei keresik majd meg a hatalom reményében. Arról sem tudunk szinte semmit, hogy kik veszik körül. Mindeközben minden nap meglep, legutóbb például azzal a kifejezetten ügyes akciójával, hogy megszavaztatta a támogatóit az EP-mandátum felvételéről. De hány ilyet lehet csinálni? Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy sikeres legyen, ám rettenetesen nehéz feladat vár rá.

A Macron-pártot szokta példaként említeni arra, hogy szervezhető hasonló módon sikerrel politikai erő.

Két nagy különbség van. Egyrészt Macron korábban is politikus volt. Másrészt nem ilyen aszimmetrikus politikai helyzetben, egy ha nem is ereje teljében, de ahhoz közel lévő hatalmi párttal szemben kellett építkeznie.

Kell egyáltalán érdemi pártszervezet egy választási győzelemhez? Magyar elért 30 százalékot azzal, hogy körbejárta az országot. Kitett egy álláshirdetést, és megvannak az EP-képviselői, elég impresszív önéletrajzokkal. Ha még egyszer körbejárja az országot, és rámutat 106 kiválasztottra, az nem lehet elég?

Az igaz, hogy a Tisza Párt színeiben az önkormányzati választáson elindult, teljesen ismeretlen emberek is egész jól szerepeltek, messze tíz százalék feletti eredményt értek el. És amikor másfél éves pártépítésről beszélünk, nyilván nem az a cél, hogy a Fideszhez hasonló méretű és szervezettségű politikai erőt hozzon létre. Ám iszonyatos nehézség a 106 jelölt megtalálása úgy, hogy a választási kampány ne arról szóljon, hogy mi derült ki az egyikről, mi a másik múltjáról. Márpedig a Fidesz a korábbiaknál is sokkal jobban rajta lesz azon, hogy figyelje a Tiszát, a megválasztott fővárosi és EP-képviselői tevékenységét. Azt az eredményt, amit a Tisza Párt elért, a Fidesz tíz év alatt, 1998-ra érte el. Gondoljanak bele, abban a tíz évben mennyi belső konfliktus volt, noha a Fidesz egy erősen összetartó kollégiumi társaságból indult.

Számít egyáltalán, ha kiderül valami a tiszás politikusokról? Egyelőre minden lepattan Magyar Péterről.

Ez a teflonhatás biztosan sokáig működik majd még. Magyar Péterre amúgy is jellemző, hogy hamar korrigál. Ha észreveszi, hogy valami félrement, bocsánatot kér, és megy a másik irányba. De ha tömegesen jönnek elő kínos ügyek a képviselőjelöltek előéletéből, miközben a baloldali és a fideszes nyilvánosság is abban lesz érdekelt, hogy leleplezze őket, akkor a helyzet bonyolódik. Egy ilyen gyorsan fejlődő pártnál elkerülhetetlenek a belső törések. Ha ezt mégis el tudja kerülni vagy kezelni képes, az óriási politikai teljesítmény. Nem lesz egyszerű művelet, de el tudom képzelni, hogy 2026-ig kitart körülötte a hype.

Mit gondol, kialakult az a képlet, amiről Magyar Péter eleinte beszélt? Vagy esetleg még számára kedvezőbb is lett? Hiszen ő háromosztatú politikai teret vizionált, amelyben ott van a régi baloldal, a Fidesz és az ő pártja. Keres majd együttműködési lehetőséget az ellenzékkel, miközben eddig ezt teljesen kizárta, vagy már nincs is rá szüksége?

Méretében nem, de dinamikailag kialakult az a képlet, amiről beszélt: ez a három vonal 2026-ig nem összeköthető.

Nem tudom elképzelni, de óriási hibát is követne el Magyar Péter, ha a folyamat bármelyik pontján a régi ellenzékkel való együttműködés útját követné.

Ez csak a pártokra igaz, vagy személyekre is? Tordai Bence az előválasztáson 70-30 arányban győzte le Kálmán Olgát, majd simán nyert a II. kerületben egyéni képviselői mandátumot. A választás napján a DK-val való együttműködés miatt kilépett a Párbeszédből. Feltesszük, 2026-ban is szeretne indulni. Ha ott van a 30 százalékos Tordai és egy 30 százalékos Tisza-jelölt, akkor a Fidesznek elég 31 százalék a győzelemhez egy olyan körzetben, ahol 60 százaléka van az ellenzéknek. Ehhez hasonló szituációkban kell-e integrálnia politikusokat a Tiszának? Ez szinte csak Budapesten kérdés, de ott tizennyolcból tizenhét körzetet nyert meg az ellenzéki összefogás 2022-ben zömében olyan emberekkel, akik aligha akarnak visszavonulni.

Vannak a szavazók, a politikusok és a pártok. Az nyilvánvaló, hogy a pártokkal nincs, a szavazókkal van dolga Magyar Péternek. Ha a szavazók megszerzéséhez számít az, hogy együttműködik egy-két politikussal, akkor nyilván megteszi majd. Feltéve, hogy ez nem alakítja ki azt a látszatot, hogy a pártokkal közösködik. Minél kevésbé fontos vagy ismert politikusról van szó, annál inkább elképzelhető. Dobrev Klárával, Gyurcsány Ferenccel, Karácsony Gergellyel nem működik majd együtt, még akkor sem, ha át akarnának igazolni a Tisza Pártba, de helyben, különösen polgármesteri szinten el tudom képzelni, hogy megfontolandó politikusok átvétele. Annál is inkább, mert nem látom, hogy lenne egy második, harmadik garnitúra, amelyik arra vár, hogy egyéni képviselőjelölt legyen.

Fideszes politikusok átigazolása aligha jöhet szóba, de mi a helyzet a neres gazdasági elittel? Mennyiben befolyásolhatja a viselkedésük a Magyar-projekt sikerét? Hiszen ők, meglehet, jobban érdekeltek a befolyásuk, vagyonuk megőrzésében, mint a Fidesz sikerében.

A pletykák szerint ez a mozgás nemcsak valószínűsíthető, hanem már zajlik. Sőt, már a választás előtt elkezdődött. Magyar Péternek fontos, hogy a gazdasági világgal kialakítsa a kapcsolatát. De szerintem az is kérdés, hogy ez a politikai elitet is elérheti-e. A Fideszben már megy a suttogás azzal kapcsolatban, hogy ki lesz az első, aki elindul a Tisza Párt felé. Amikor egy-egy más hangon megszólaló interjú megjelenik, mint amilyenek például Cser-Palkovics nyilatkozatai, utána napokig futok bele olyan beszélgetésekbe, hogy na, lelepleződött, bejelentkezett és így tovább.

Ez paranoia, nem?

Paranoia akkor, ha nem történik meg. Olyan ez, mint amikor bent ülünk a szobában, érezzük a füstszagot, de nem vagyunk biztosak abban, hogy a vacsora készül, vagy a tető lángol, és méregetjük egymást, hogy ki lesz az első, aki kiszalad az ajtón. Ilyesmi zajlik most,

figyelik egymást a fideszes politikusok, hogy lesz-e dezertőr.

Természetesen egy ilyen lépésnek óriási a kockázata, ám az emberi viselkedés, a ráció alapján nem lehet kizárni. A Fidesszel egy csomó dolog nem történt meg, ami általában megtörténik a pártokkal. Most viszont már nem teljesen irracionális, hogy azok, akik pesszimisták a Fidesz gazdasági holdudvarában, politikai elitjében, elkezdjenek a másik irányba tájékozódni. Nem tudom, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban Magyar Péter álláspontja.

Előbb venne át politikust a Fideszből, mint az ellenzékből?

Inkább azt mondom, előbb lenne érdeke onnan átvenni. Az ő erejét jelezné, ha eldőlne az első dominó. Ha külföldiekkel beszélgetek a választási eredményekről, azt kérdezgetik: vannak már törések a kormánypártban? Mert a domináns pártrendszer így szokott megrepedezni: frakciósodás látszik, valaki kilép. És nem értik, hogy nálunk ilyesmi miért nem történik. Még egy másodvonalbeli politikus sem volt, aki átállt volna. De ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz. Meglehet, sok olyan jelenséggel kell majd megismerkednünk, amit korábban nem láttunk.

Ez nem ilyen lesz: Gyurcsány Ferenc. Megfordulhatott a DK-elnök fejében a választás éjszakáján, hogy lemond?

Az én fejemben megfordult. Gyurcsánnyal szemben az a vád hogy soha semmiről nem mondott le. A miniszterelnökségről 2009-ben leköszönt ugyan, ám a kritikusok szerint azzal is elkésett minimum egy, de inkább három évet. Történelmi igazságtétel lehetett volna, ha most megteszi. Ideje és talán még haszna is lett volna. Hogy miért nem tette meg, azt nehéz elemezni, a pszichologizálás felé nem érdemes elindulni. De politikai értelemben racionális lett volna, ha a DK felmutat valamit, amivel jelzi, hogy érti a választók üzenetét. Hiszen amit annak idején Horn Gábor megfogalmazott jól sikerült mondatával, igaz most is. Személyesen is úgy tapasztaltam, vannak DK-s szavazók, akik vártak volna valami reakciót azon túl, hogy megyünk tovább az igazunk tudatában.

Mi szólhat Gyurcsány maradása mellett?

Hogy elkerüljék az összeomlást. Mert a lemondásnak olyan üzenete is lehet, hogy becsukjuk a boltot. És ha hisznek abban, hogy Magyar Péter fél év alatt elhasal, akkor a DK-nak még oszthatnak lapot. Másfelől annyiban megértő vagyok, hogy ahogyan az életben, úgy a politikában is rettentő nehéz felismerni azt, hogy veled már nem megy, hogy valamire képtelen vagy – nem a képességeid okán, hanem mert eljárt feletted az idő, a körülmények miatt. És bárki bármit mond, nem volt nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány Ferenc feje feletti üvegplafon összetörhetetlen, sőt a politikai tapasztalat az, hogy a választók előbb-utóbb felejtenek, elkezdenek a szépre emlékezni. Gyurcsánnyal nem ez történt.

A választási eredmény megmutatta, hogy az a mese, amely szerint a DK elnöke, ha miniszterelnök nem is, de királycsináló még lehet, irreális.

Arról beszéltünk, hogy a választás a Fidesz számára nem Waterloo, hanem a borogyinói csata volt. A DK-nak viszont ez volt a Waterloo-ja. És adódik a kérdés, hogy innen hova vezet az út.

A Szent Ilona-szigetre?

Ne felejtsük el, hogy még onnan is van visszaút. Ennek a tábornak a legnagyobb túlélője Karácsony Gergely. Ő veszi észre először, ha változtatni kell, és ahogyan a pályafutását ismerjük, ezt gyakran meg is teszi. A választásokat követően rögtön volt egy interjúja, amelyben arról beszélt, hogy a baloldalnak újra kell szerveznie magát. Lehet, hogy új politikai erőt kell létrehoznia. Nem mondta ki, de mintha célzott volna rá, hogy új politikai vezetőkre is szükség van. Szerintem is ez az egyetlen olyan lehetőség, amelyik ha nem kecsegtet is sikerrel, de legalább a lefelé tartó pályát megtörheti. A kisebb politikai erők létrehozhatnak egy egységes pártot, amire szükségük is lesz, hiszen a közös listás indulás immár problémás a 10 vagy 15 százalékos parlamenti küszöb miatt, miközben erősen felrémlik a lengyel példa a jelentéktelenné váló, eltűnő régi baloldallal. Rengeteget vitatkoztam baloldali elemzőkkel, akik mindig azt állították, hogy csak balról lehet leváltani a Fideszt. Én korábban is azt gondoltam, és a domináns pártrendszerekről szóló irodalom is ezt mondja, hogy inkább egy olyan politikai erő lehet erre alkalmas, amelyik be tud menni a Fidesz védett ideológiai törzsterületére, és ott szavazókat elbizonytalanítani, megszólítani. A 2018-as választás előtt a Jobbik is azért volt veszélyes a Fideszre, mert ezt a védett vadászmezőt kezdhette volna ki. A Tisza-jelenség is erről szól. Ezért gondolom, hogy talán mégsem igaz az, hogy a magyar választók a Fidesz antitézisére vágynak. Úgy tűnik, hogy egy nagy részük sok mindenben elégedett a Fidesszel, nem az antitézisét keresi, hanem egy jobb, másik Fideszt. Bizonyos értelemben ez generációs kérdéssé is vált, ahogy a Medián adatai is mutatják: fiatalabb fiatal demokratákat akarnak.

Futólag már említettük, de Karácsony Gergely pohara félig teli vagy félig üres?

A végeredmény miatt félig tele, de nagyon nehéz helyzet vár rá. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet majd a fővárosban kormányozni, hogyan tud többséget teremteni a döntései mögé, és mennyire fogja ez őt még inkább kikezdeni. Az, hogy ilyen mértékben függővé vált – különösen a Tisza Párttól –, kiüresíti a poharat, de tény, hogy legalább ő van ott, ő próbálkozhat megkötni a szükséges alkukat. És szerintem

megint egy új Karácsony Gergelyt fogunk látni. Azt gondolom, a választás másnapján már tudta, hogy milyen stratégia alapján fog leválni a DK-ról és közeledni a Tisza Párt felé.

Stratégiai hiba vagy szükségszerűség volt, hogy a főpolgármester összebútorozott a DK-val?

Dicsértem a túlélési képességét, de a karrierje tele van ilyen tévedésekkel, elég az előválasztást említeni. Utólag persze könnyű okosnak lenni és azt mondani, hogy bölcsebb lett volna a DK helyett a 60–70 százalékos többséggel újraválasztott kerületi polgármesterekkel közösen indulni, amiről ráadásul tárgyaltak is, és akkor nem ilyen szoros az eredmény. Viszont láttunk tőle jó stratégiai döntéseket is, legfőképpen azt, hogy milyen jól keretezte előre Vitézy Dávidot mint fideszes jelöltet. Az, hogy Szentkirályi Alexandra visszalépése pillanatában hivatkozhatott arra, hogy ő előre megmondta, biztosan jelentett annyi szavazatot, mint amennyivel győzött, sőt többet is. Emiatt akár az a kérdés is feltehető, hogy a Fidesz fővárosi pohara félig üres vagy félig teli.

Fel is tesszük. Kiegészítve azzal, hogy a Fidesznek nem érdeke a béna kacsa szerepbe beleszoruló, gyurcsányozható Karácsony Gergely?

De, szerintem igen.

Akkor miért tettek ennyi erőforrást abba, hogy a saját jelöltjüket megalázva megpróbálják őt Vitézyvel legyőzni?

Ez is mutatja, hogy milyen sok szempontot kell mérlegelni egy döntés előtt. Szerintem a politikai tapasztalat volt a döntő, a politikai tapasztalat pedig az, hogy Karácsony veszélyes ellenfél.

A Fidesz eredetileg úgy készülhetett, hogy Karácsony Gergely ott van a 2026-os potenciális miniszterelnök-jelöltek között, ezért le kell győzni.

Ma már valószínűleg nem gondolják így, de akkor még nem volt Magyar Péter, nem volt Tisza Párt, és ez a stratégia arra szolgált, hogy Karácsonyt kiüssék, vagy legalább megsebezzék. Az eredmény meg is sebezte, bár kiütni nem sikerült. A Tisza Párt megjelenése után viszont a Fidesznek valóban nem lett volna olyan kedvező, ha az általa támogatott jelöltnek kell a közgyűlésben együttműködnie a Tiszával. Megint csak a Háromharmadban hangzott el, hogy Vitézy a B kategóriás Magyar Péter szerepét vitte a kampányban, és egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesznek jó, ha egy ilyen kaliber kerül a fővárosi politika középpontjába. Összességében a Fidesznél sem érzem nagy kudarcnak a fővárosi eredményt, ugyanakkor megint elhasználtak, elégettek egy feltörekvő fiatal női politikust. Sokaknak csalódást okozott Budapesten kívül is, hogy a kormánypárt így bánt egy politikusával, és nem volt saját jelöltje a főpolgármester-választáson. Ez látszik a Mi Hazánk jelöltjének eredményéből, aki jóval több szavazatot kapott, mint ahányan a párt listáját választották. Ide felé jövet a taxis éppen arról beszélt, hogy már bánja, hogy fideszeseként Grundtner Andrásra szavazott, de dühítette Szentkirályi visszaléptetése: ha tudja, hogy ilyen pici, 41 szavazatnyi a különbség, akkor Vitézyre szavaz. Ha még van negyven ilyen taxis vagy autós a városban, más az eredmény.

Fussunk akkor egy mi hazánkos kört is. Túlélték – az ellenzéki oldalon ez is nagy szó.

Szerintem az ellenzéki térfélen – leszámítva persze a Tisza Pártot – a Mi Hazánk lehet a leginkább elégedett. Abban igaza van ugyan Toroczkai Lászlónak, hogyha nincs a Tisza, akkor a Mi Hazánk valószínűleg kifejezetten nagy sikert könyvelhet el, könnyen lehet, hogy a DK-t is megelőzi, de az adatok alapján így is jó esélye van arra, hogy 2026-ban jobban szerepeljen, mint 2022-ben. Ha pedig a Fidesz a Tisza Párt szorításában középre mozdul, az tovább növeli a Mi Hazánk lehetőségeit a jobbszélen leszakadó szavazók integrálására.

Ezért is kell óvatosan mozgatni a Fideszben a joystickot, mert mind tőle balra, azaz középre, mind tőle jobbra olyan párt van, amelyik szívhat el szavazókat, vihet el lepattanókat.

De a Mi Hazánkra nemcsak fenyegetésként, hanem lehetőségként, koalíciós partnerként is tekinthetnek a Fideszben.

Ez igaz. Viszont a Fidesz nem az a párt, amelyiknek jól állna a koalíciós kormányzás, az 1998 és 2002 közötti időszak is jórészt a koalíciós partnerek leépítéséről, ledarálásáról szólt. Azt sem hiszem, hogy Orbán Viktor úgy szeretné lezárni a karrierjét, hogy akár Dúró Dórával – akár Gyurcsány Ferenccel vagy Magyar Péterrel – közösen kormányoz, és koalíciós egyeztető tanácsokon vitatja meg a kormányülésre előterjesztett javaslatokat.

Ezt tényleg nehéz elképzelni. Gulyás Gergely viszont odáig ment a választás utáni Kormányinfón, hogy a Fidesz szavazataihoz hozzáadta a Mi Hazánkra adott voksokat is, mondván, így megvan a háborúellenes többség. Ilyet nem hallottunk korábban.

Ez az én fülemet is megütötte. De szerintem ez még nem kiforrott stratégia.

A Momentum története véget ért? Hogy a még kisebb pártokról ne is beszéljünk.

Szerintem ilyet nem lehet mondani, mert vannak polgármestereik – ahogy az MSZP-nek is, a Kétfarkú Kutya Párt pedig egyedül többségbe került a XII. kerületben –, és mivel a Tisza Párt nem indult vidéken, a Momentum a megyei közgyűlésekben sok pozíciót szerzett. Szóval szerintem ezek a pártok megmaradnak, az a remény, hogy teljesen letisztul az ellenzéki térfél, nem teljesült, de a potenciáljuk valóban minimálisra csökkent 2026-ra.

A februári, Novák Katalin lemondása után készült interjújának az volt a címe: „Ha Orbán Viktor fejével gondolkodom, Varga Mihály lehet az államfő”. Megbánta vajon a miniszterelnök, hogy nem hallgatott önre?

Lehet, hogy megbánta.

Bár a cél a kockázatminimalizálás volt a kegyelmi botrány után, Sulyok Tamás államfői működése nem sikertörténet az apja múltjáról szóló hazugságoktól a termőföldes ügyvédi trükközésekig.

A legkevésbé sem. Értettem, hogy miért Sulyok Tamás mellett tette le a voksát a kormányfő, de valóban azt gondoltam, hogy a Fidesznek egy kipróbált, átvizsgált, a közvélemény által is jól ismert, régóta a nyilvánosság előtt élő embert célszerű választania.

Érdemes lett volna Orbán Viktornak rám hallgatnia!

Vajon miért nem tette? Van más megoldás, mint hogy a várakozásokhoz képest önjáró Novák Katalin után egy rá semmiféle veszélyt nem jelentő, politikai ambícióval nem rendelkező, súlytalan államfőt akart Orbán?

Valószínűleg erről van szó. Nyilván más lett volna a szereposztás Varga Mihállyal vagy Lázár Jánossal. De hogy visszakanyarodjak: Sulyok Tamás jó példa arra, hogy egy nem eléggé átvizsgált életúttal rendelkező szereplőről mi minden derülhet ki. Na, a Tisza Pártnak pont 106 ilyen problémája lehet a választás előtt.