Nem sikerült megülnie egyszerre hat lovat a fideszes polgármesternek

A győri önkormányzati választás értékelésekor nem könnyű objektívnek lennem – mivel a Tiszta Szívvel a Városért Egyesület színeiben, LMP-, Momentum- és MSZP-támogatással megválasztott polgármester, Pintér Bence két éven át közeli munkatársam volt a Győrben is működő Ugytudjuk hírportálnál. A választást elbukó, Pintérből egyfajta helyi közellenséget faragó eddigi fideszes polgármester, Dézsi Csaba András támadásaiból pedig – e munkakapcsolat okán – nekem is kijutott. Ez a cikk azonban nem hír, riport vagy interjú (amelyeknél a legnagyobb kampánycsatazajban, „haditudósítóként” is kötelesség tárgyilagosnak maradni), hanem személyes tapasztalatokon is alapuló lenyomata az elmúlt éveknek, így talán kivételesen megengedhető a szubjektív hangvétel.

A szavazás reggelén, a csata kezdetekor megjelent elemzésemben azt írtam: a győri önkormányzati választást az fogja eldönteni, hogy a két oldal megosztottsága közül melyik bizonyul végzetesnek? Végül egyfajta döntetlen lett, amelyben – ha úgy nézzük – mindkét oldal nyert, ha másik oldalról tekintünk rá, akkor egyik sem.

• A Fidesz Győrszentiván kivételével az összes egyéni választókerületben győzött,
• ugyanakkor a „csonka” ellenzéki-civil koalíció élén a városvezetésért induló Pintér Bence diadala is komoly fegyvertény.

Teljes ellenzéki összefogás hiányában is felülkerekedni egy (amint azt a választókerületi számok is jelzik) alapvetően ma is inkább fideszes többségű település vezetőjén: megsüvegelendő teljesítmény.

Ugyanakkor valójában nem a Fidesz vagy Pintér Bence nyert Győrben, hanem Dézsi Csaba András vesztett.

2020 januárjában, amikor az ismert és népszerű kardiológus főorvos megnyerte a győri időközi polgármester-választást, kevesen gondolták volna, hogy négy évvel később elveszíti a városvezetői pozíciót. De azt is, hogy Dézsi Csaba András szexbotrányban odakozmált, bukott elődje, Borkai Zsolt nem egyszerűen visszatér a politikai tetszhalálból, hanem megválasztják az egyik legnagyobb győri sportklub elnökének, és mindenféle országos pártháttér nélkül elindul a választáson, amelyen kap

több mint 27 százalékot,

és önkormányzati képviselőként még a közgyűlésbe is beülhet. Az pedig még ennél is fejlettebb képzelőerőt igényelt volna, hogy 2024-ben a Dézsinél és Borkainál is jóval kevésbé ismert helyi újságíró, Pintér Bence a DK támogatása nélkül is megveri Dézsit – ráadásul úgy, hogy a Gyurcsány-párt ráindítja a helyi vezetőjét, a Borkait 2019-ben kis híján legyőző Glázer Tímeát.

A tisztogatás végül Dézsin ejtett politikai sebet

Vagyis bejött az a prognózisom, hogy amennyiben Borkai elvisz annyi fideszest, hogy azzal Dézsit megbuktassa, de még nem kap annyi voksot, hogy ő nyerjen, akkor Pintér nevető harmadikként akár be is futhat. Pontosan ez történt. Leírtuk már, hogyan építette fel jóformán a semmiből, illetve  támasztotta fel a nemlétből, valamint tette esélyessé Dézsi a két legnagyobb kihívóját. Borkai esetében ennek az az oka, hogy Dézsi Csaba András tisztogatást kezdett a városházán, a helyi cégeknél és intézményeknél, valamint a győri Fideszben. Olyan sérelmeket, félelmet generált, amik sokakat „átűztek” Borkaihoz. Ez a dolog kétélű fegyvernek bizonyult, amelynek mindkét éle Dézsit vágta meg, Ugyanis hiába kérdezte e sorok írója is a polgármestert: konkrétan mit csináltak ezek a (nevek mellőzése nélkül emlegetett) emberek, amiért ilyen számban ki kellett rúgni őket, volt-e feljelentés, vizsgálat – a városvezető rendre kitérő válaszokat adott.

Így aztán, akik korrupciót gyanítottak Borkai tevékenysége mögött, úgy vélték: mindez csak komolytalan látszatintézkedés. A személycserék kárvallottjai (a párton, az önkormányzaton és a szavazótáboron belüli hívek) pedig azt gondolhatták: igaztalanul üldözik őket. Ebből a szempontból lényegtelen, voltak-e ténylegesen korrupciós ügyek Borkai alatt. A politikai közösségekben alapból van egy olyanfajta, „betyárbecsületbe” vetett hit, miszerint a pártnak, a kormánynak meg kell védenie a bajba került „katonáit.”

Függetlenül attól, hogy ez a politikai védelem a gyakorlatban mennyire működik, kétségtelenül létezik az ebbe vetett hit. Illetve az, hogy a vezető politikus adott esetben meg is hagyja a tagtársait ebben a hitükben. Azzal, hogy Dézsi tisztogatásba kezdett, vádakat fogalmazott meg (ezeket utóbb semmivel sem bizonyította), kialakított a párttársaiban egyfajta szorongó bizonytalanságérzetet. Hogy épp a sajátjaik azok, akik üldözik, egzisztenciálisan ellehetetlenítik őket.

A maga módján Dézsi is utalt a bizonytalanság (általa persze más okkal indokolt) létére a választás utáni, a Kisalföldnek adott nyilatkozatában. Azt mondta:

a fideszes szavazóbázist megzavarta az, hogy Borkai Zsolt elindult a választásokon. (…) Sikerült elvennie a szavazatok egyharmadát. Szerintem ez a legfőbb oka az egésznek.

A fent említett bizonytalanságérzet kellemetlen élményében Dézsi Csaba Andrásnak is része lehetett, amikor 2006 őszén, Borkai megválasztása után lassan kiszorult a helyi Fidesz vezetéséből. A belső kritikusok által túlhajtottnak gondolt tisztogatás oka lehetett a Dézsinek a mellőztetés miatti frusztrációból eredő revansvágya is. Ahogy hasonló érzés motiválhatta Borkait is a visszatérésében. A Fideszen belül, aztán már azon kívül is zajló (igazából 2006 őszén, Borkai győzelme után kezdődött) Dézsi-Borkai harcra is igaz, hogy bármely, egy adott közösségen belüli „polgárháború”, testvérharc mindig kegyetlenebb, mint az idegenek közti csata. Szerencsére a politikusok nem gyilkolják vagy kínozzák meg egymást, de még egy ilyen vértelen harcban is keletkeznek sebek. Amelyek talán nem látszanak, de annál jobban fájnak.

Borkairól is mondogatták egyesek: csak azért indul rá Dézsire, hogy ezzel valamilyen előnyt, megbízást, rehabilitációt zsaroljon ki egykori pártjából. Ezek a vádak annyiban alaptalannak bizonyultak, hogy Borkai nemcsak úgy csinált, mintha elindulna. Tényleg beleállt a kampányba, és annyit biztosan elért, hogy a Fidesz-bázist megosztva megbuktatta a korábbi riválisát. Maga Dézsi is neki tulajdonítja a kudarcot. Ugyanakkor Dézsi korábbi sérelmei, hosszú háttérbe szorítása ugyancsak irracionális döntésekhez vezettek, de nála ezek Borkaival ellentétben nem részsikert, hanem teljes kudarcot hoztak.

Dézsin eléggé látszott, hogy több mint egy évtizedre kiesett az aktív politizálásból. 2008 tavaszától 2019 végéig csak félgőzzel, őrlángon vett részt a közéletben, utána hiába tért vissza, nehezen tudott belerázódni. Amikor 2020 elején polgármester lett, e cikk szerzője sem nagyon értette: miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy továbbra is megtartsa a győri kórház osztályvezető főorvosi pozícióját, amiért még törvényt is módosítottak. Egy bizalmas háttérbeszélgetés során viszont elmagyarázták: ha egy vezető orvosnál öt vagy tíz év kimarad, az lényegében egyenlő a teljes szakmai lenullázódással. Szimpla orvos talán még lehet belőle, de ismét egyből osztályvezető főorvos aligha.

Egyszerre hat lovon ülni

A Borkai-korszakban Dézsi alapvetően az orvosi pályafutására fókuszált, politikusként csak félgőzzel végezte a képviselői munkáját. Megjelent a közgyűléseken, eleget tett a kötelezettségeinek, és ennyi. Ezt „talpas” képviselőként meg lehet tenni, osztályvezető főorvosként viszont nem. Nem lehet félgőzzel műteni, vizitelni, ügyeletet ellátni, adminisztrálni, döntéseket hozni, főnökként a betegeket és a beosztottakat egyaránt szemmel tartani – ahogy egy régióközpont megyeszékhely polgármestersége sem félállás. Dézsi viszont azt gondolta, neki mindkettő menni fog egyszerre is.

Csak a munkát szoktam halmozni, nem az állásokat

– fogalmazott Dézsi még áprilisban az MCC győri központjában tartott pódiumbeszélgetésen, ahol többek között az is elhangzott: a városvezetői pozíció és az önkormányzati képviselőség mellett több más vezető tisztséget is ellát, így például

• a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház osztályvezető főorvosa,
• a Magyar Judo Szövetség alelnöke,
• valamint a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja.

És ott még el sem hangoztak egyéb tisztségei:

• a Győri Széchenyi István Egyetem Egészségügyi- és Sporttudományi Karának professzora,
• a Pécsi Tudományegyetem győri kihelyezett kardiológiai tanszékének tanszékének vezetője,
• emellett mesekönyvek írója, továbbá vállalkozó, akinek cége, a Heart Care Kft. az Opten szerint 2023-ban több mint 62 millió forint nettó árbevételt és csaknem 36 milliós adózott eredményt hozott.

Dézsi nem is két, hanem legalább hat lovat próbált egyszerre megülni. Dézsi konkrét, elhibázottnak tűnő döntéseiben (például a Győri Nemzeti Színház és a körülötte lévő belvárosi térség felújításának lefújása, helyette egy irreális gigaprojekt, a kulturális negyed beharangozása) benne lehetett, hogy túlvállalta, illetve elaprózta magát. Amiben persze szerepet játszhatott az a félelem is, hogy a politika bizonytalan műfaj, és ha valaki teljes emberként, mindent feladva csinálja, aztán mégis megbukik, akkor nehéz visszatalálni a civil szakmájába. A koronavírus-járvány orvosként fokozott terheket rótt Dézsire is, azzal pedig, hogy a közgyűlés helyett egyszemélyi vezetésű lett az önkormányzat, még jobban gyengült a rá ható kontroll – tovább fokozva a hibák esélyét.

Az ember, aki mindenhez is ért

Az biztos, hogy Dézsi Csaba András a politikához és az orvosláshoz elég magas színvonalon ért. Csakhogy ő nem állt meg ezeknél a kompetenciahatároknál. Úgy vélte, a közösségi médiában is vérprofi. Ha a választások azon dőltek volna el, hogy ebben a ciklusban melyik jelölt hányszor posztolt, videózott, szelfizett a közösségi felületeken, a fideszes városvezető toronymagasan nyerte volna az idei megmérettetést. Dézsi Csaba András polgármesteri éveit hihetetlen szereplésvágy és közléskényszer jellemezte. Facebook-posztjai, ahogy egyéb megjelenései is azt sugallták: Dézsi mindenütt ott van, mindenhez is ért – de legalábbis mindenbe beleszól. Mindez értesülésünk szerint még a Fidesz-tagság egy részét is irritálta, sokan úgy érezték, ez túl sok, inkább kontraproduktív.

Harminc éve újságíróként is dolgozom, tehát mi kollégák vagyunk

– mondta például e sorok írójának a vele készített interjúban. Utána rögtön hozzátette: „Én picit változtatnék ezen a kérdésen.” Aztán le is vezette, ő hogy tenné fel a kérdést.

Dézsi valóban írt cikkeket: A XX. század rabszolgái címmel riportkötetet az orvosokról, illetve a Kisalföld napilapban egészségügyi témájú írásokat. De az újságírás is olyan, mint a politika és az orvosi hivatás: ha az ember nem műveli folyamatosan, akkor aligha fog hozzá annyira érteni, mint az, aki napi szinten benne dolgozik. Ám kezdetben Dézsi Csaba Andrásról a nekem is az volt a benyomásom, hogy valóban ért a nyilvánossághoz, és az átlag fideszes politikusnál lazább, közvetlenebb figura, aki jó viszonyt igyekszik kialakítani a pártjától független, azzal szemben kritikus orgánumok munkatársaival is. Sőt, jobban szereti, mi több: imponál neki, ha valaki mer tőle keményen kérdezni. Hisz ő is azt a benyomást keltette: a saját pártján belül is bárkinek megmondja a véleményét. Ám ezek a „mézeshetek” csak addig tartottak, amíg az Ugytudjuk hírportál újságírói (e cikk szerzője, illetve akkori kollégája, Pintér Bence is) nem kezdtek a polgármester számára igazán kellemetlen témákat feszegetni.

Amikor megírtuk, hogy a közterületi maszkviselési kötelezettség és étkezési tilalom dacára szendvicset evett  a Dunakapu téren, a városvezető finoman szólva is sajátosan reagált – gonosz kukkolókhoz hasonlítva feljelentgető nyúlbélának és hiénának nevezve a szerzőt, illetve a portál főszerkesztőjét, Farkas Balázst. Általában nem hírértékű információ, hogy milyen egy politikus és egy újságíró, illetve egy szerkesztőség viszonya, ezt azért érdemes ebben az esetben mégis részletesen bemutatni, mert egykori kollégám, miután a városvezetővel konfliktusba került, úgy döntött, közéleti pályára lépve elindul ellene a választásokon – és le is győzte. Pintér Bence minden politikusi tapasztalat nélkül helyben megcsinálta azt, amit Magyar Péter országosan: egy ismert, népszerű politikussal szemben elindulva rögtön 30 százalék körüli voksmennyiséget szerzett. Ráadásul Pintér még nagyobb csapást mért a DK rá induló, visszalépni nem akaró jelöltjére, mint a Tisza Párt: a Gyurcsány-párt jelöltje a DK országos átlagának felét sem tudta megszerezni, így a DK lényegében megsemmisült Győrben.

Mikor a propagandafegyverből bumeráng lesz

Ahogy Magyar Péteren sem fogott a vele szemben indított NER-es karaktergyilkosság, úgy Pintért sem lerombolta, hanem inkább felépítette a polgármester ellene indított támadása. Ami azt bizonyítja: amennyiben a propagandagépezetet rosszul, ügyetlenül használják, akár a gazdája ellen is fordulhat. Dézsin meglátszott az aktív, vezető politikusi létből kihagyott évtized, a hiányzó rutin: észrevehető volt rajta, hogy minden kezdeti lazaság dacára egyre nehezebben viseli az ezzel járó nyomást. Már jóval Pintér jelöltségének bejelentése előtt felfigyelt rá az országos média is, milyen stílusban támadja a neki kérdést feltenni próbáló Pintért. Aki nyilvánvalóan azzal idegesítette fel ezután is újra meg újra a polgármestert, hogy megírta: milyen megbízásokat kapott az egyik Fidesz-képviselő rokonának cége, illetve megpróbálta kikérni az önkormányzati cégek szerződéseit is.

Dézsit azonban nemcsak a gyanúsnak tűnő ügyekről való kérdezősködéssel lehetett kihozni a sodrából. Azon is felhúzta magát, hogy e cikk szerzője megírta: az orvos maszk nélkül falatozott, amikor ez tilos volt. Ráadásul itt egyáltalán nem arról volt szó, hogy mint egy kukkoló paparazzo titokban fotóztuk le, aztán jelentettük fel Dézsit. Ő maga osztotta meg az erről készült fényképet a Facebook-oldalán. Ugyanígy „házhoz ment a pofonért” a róla az önkormányzati nyilvánosságban zajló, az ötvenes évek személyi kultuszát idéző túlszereplése miatt. De a pálmát jó eséllyel az vitte el, amikor az önkormányzati fenntartású városi könyvtárban Dézsi Csaba Andrást és feleségét ábrázoló festményt állítottak ki. Amikor erről a cikkíró egy poénkodó, szatirikus írásban emlékezett meg, levették az alkotást a közintézmény faláról, átszállítva egy helyi étterembe.

Ennél jóval nagyobb hiba volt, hogy az imázsa szerint a Fidesz-mainstreamnél jobb fej, környezetvédőként, állatbarátként és orvosként folyamatosan az egészséget, a környezet, a természet megóvását hangsúlyozó Dézsi képtelen volt arra, hogy az Ipari Park bővítése, illetve egy akkugyár esetleges jövőbeli odatelepülése miatt tiltakozó civileket Pintér Bencéről, illetve az ellenzékről leválasztva, külön kezelje. Ehelyett összetolta őket, maga kergetve a győrszentiváni tiltakozókat a Pintér által létrehozott Tiszta Szívvel a Városért Egyesület és az azt támogató pártok karjaiba. Az akkugyárellenes mozgalom jelöltje úgy győzhetett, hogy Pintér hívei nem állítottak ellene jelöltet, s rá szavaztak, a tiltakozók pedig Pintér Bencére. Köszönhetően Dézsinek, aki a szokásos stílusában, élő adásban provokátorozott le egy aggódó győrszentiváni szülőt.

A politikai celebként a reflektorfényt kereső orvos-politikus jócskán alábecsülte Pintér Bencét, és a közhangulatot is elmérte. Nemcsak hogy nem volt hajlandó vitázni kihívójával, de öngólt lőve annak egyre szaporodó híveibe is beleállt:

Nemcsak Pintér Bence komolytalan, hanem az is komolytalan, aki rá szavaz.

Ekkor már nemcsak az Ugytudjukot bojkottálta, a 24.hu-val sem állt szóba, írásos interjúkérelmeinkre nem is reagált. Már több mint egy éve nem dolgoztam az Ugytudjuknál, amikor az önkormányzati GyőrPluszban egy teljes cikkben elemezték Pintér Bence és e cikk szerzőjének kapcsolatát.

Talán érdemes volna Dézsinek összeszámolnia: akár az Ugytudjuk, akár a 24.hu hányszor kérdezte meg őt a legkülönbözőbb ügyekben, hányszor kért tőle interjút, hányszor közölte le mindenféle kommentár nélkül a hírértékű nyilatkozatait, a Facebook-posztjait? És hányszor tette meg ugyanezt az önkormányzati tulajdonú GyőrPlusz az ellenzéki jelöltekkel, politikusokkal? Kérdés, mi lesz ezután a volt polgármesterrel, kap-e további lefokozást az önnön bukásához vezető Dézsi-anomáliáért, vagy inkább felfelé buktatják? El tudja-e játszani helyben a már belengetett újraszámolással azt, amit Orbán 2002-ben országosan? Hogy csalásgyanút emlegetve kérdőjelezi meg utódja legitimitását. és vajon Borkaihoz hasonlóan Dézsi Csaba András megpróbál-e a ciklus folyamán a visszatérésén dolgozni? Vagy elengedi, s ezzel veszítünk ugyan egy politikust, de nyerhetünk egy újra kizárólag orvosként tevékenykedő szakembert?

∗

A szerző a 24.hu győri tudósítója, korábban az Ugytudjuk.hu győri újságíró-szerkesztőjeként dolgozott.