Végigbeszéli az országot, de az nem derül ki, hogyan bontaná le az Orbán-rendszert – Magyar Péter politikai arcéle

Három és fél hónapja kavarta fel a magyar belpolitikát Magyar Péter az első interjújával, hogy aztán nem sokkal később átvegye a Tisza Pártot, és viharos sebességgel maga mögé utasítsa a teljes ellenzéket. Magyar előbb volt kiábrándult fideszesbe oltott szivárogtató, mintsem politikus: a rá irányuló hatalmas figyelmet a feltűnésekor elsősorban azért kapta, mert a több botrányban megmártózó és a kegyelmi ügybe belebukó volt igazságügyi miniszter, Varga Judit férje volt. A kettőjük közti veszekedések híre és a kapcsolati szennyes kiteregetése még a bulvárigényeket is kielégítette.

Mostani, feltűnően sikeres országjárásakor azonban már politikus Magyar Péter, és bár csak másfél hét van hátra a június 9-ei választásig – amelyen pártja fővárosi és európai parlamenti listáját is ő vezeti –, még mindig nincs egyértelmű tudásunk arról, hogy egyes ügyekben mit képvisel.

Nem tudni egyértelműen, milyen nézetei vannak, hova sorolható be a hazai politikai térképen, mennyire mélyen gondolkozik az egyes alrendszerekről, az ország legfőbb problémáiról, és azokra milyen válaszokat adna, és legfőképpen: miképp építené le a 2010 óta mélyre betonozott NER-t – egyáltalán le akarja-e bontani, vagy csak a vadhajtásokat vágná le róla.

Ez a cikk egy kísérlet, hogy elhelyezzük Magyar Pétert egy képzeletbeli politikai térképen, és választ próbáljunk adni a fenti kérdésekre. Az elmúlt hetek interjúi, nyilatkozatai, beszédei alapján próbáltuk megrajzolni Magyar politikai arcélét, regisztrálni a konkrét ígéreteit, és arra is szentelünk figyelmet, hogy leltárba vegyük, miről nem beszél, mert ez ugyanolyan fontos, mint az, amiről igen. Előrebocsátva, hogy igazságtalan lenne egy alig néhány hónapja színre lépő politikustól minden egyes kérdésre mély és konzisztens választ várni, az viszont jogos igény, hogy képet alkossunk arról, a Fidesz lehetséges kihívója hová helyezi a hangsúlyokat.

NER-cölöpök és szimbolikus ügyek: amikről eddig szinte nem beszélt Magyar

Azzal kezdünk, amiről nem vagy alig beszél Magyar Péter: a NER alapjairól, az Orbán-rendszer cölöpjeiről. Menjünk szép sorban!

• Az egyfordulós választási rendszert nem feltétlenül akarja megváltoztatni, mondta Magyar az egyik vidéki fórumán. Ez azért érdekes, mert a jelenlegi politikai rendszer az egy nagy tömb dominanciáját szolgálja, Magyar viszont az első nyilatkozatai közt jelezte, hogy koalíciókényszert akar előállítani. Csakhogy az egyfordulós választási rendszer nem ebbe az irányba tereli az erőviszonyokat, éppen ellenkezőleg. Ehhez kapcsolódó téma a hazai kampányfinanszírozás évtizedes visszásságai – ezek reformjáról sem beszélt eddig, bár azt leszögezte, külföldről nem fogadna el támogatást.
• Az egykulcsos adórendszer akár maradhat, mondta Magyar, aki progresszív adórendszerről eddig egyáltalán nem beszélt. De az ágazati különadókról, a tao-támogatások reformjáról, esetleges eltörléséről sem. Azt viszont jelezte, hogy a katás adózást visszaállítaná.
• Az Alaptörvény egyes szakaszainak módosításáról ugyan tett említést, de arra nem utalt, hogy az egész alkotmánnyal úgy általában problémája lenne.
• Az eddigiekből úgy tűnik, nem nyúlna hozzá a közbeszerzésekből, illetve közpénzből felhizlalt NER-közeli cégekhez sem, nem indítana „felcsúti pert” – hogy a 2022-es ellenzéki kampány témáit idézzük –, de arról sem beszélt, hogy a NER-közelbe kiszervezett koncessziókat (autópálya, kaszinó) visszavetetné, módosítaná.
• A magánalapítványokba szervezett egyetemeket azonban visszahozná állami fenntartásba.
• A CEU-t ugyanakkor, amelyet az Orbán-kormány elüldözött Budapestről, nem hívná vissza.
• Egyelőre nem tudni, Magyar Péter mit gondol a magyar gazdaság állapotáról, a magas hiányt, a tartósan magasnak ígérkező inflációt milyen gazdaságpolitikával törné le. Ahogy a nagyobb forrásátcsoportosításokat sem említette, azaz azt, hogy hol csökkentené a kiadásokat, hova tenne többet, honnan, kiktől szedne be több pénzt.
• Nem tudni, hogyan közelít a hajléktalanság kérdéséhez, a közmunkaprogramhoz, a szakszervezetekhez, a munkavállalói jogokhoz – az utóbbiakat bővítené-e vagy sem.
• Nem beszélt eddig érdemben a Paks2-ről, a Budapest–Belgrád vasúti beruházásról, a rezsicsökkentés módosításról, esetleges energiapolitikai irányváltásról. Az akkugyárak létesítéséhez – az ellenzék egy részével ellentétben – nem áll elutasítóan, de körültekintőbb lenne, mint a kormány, és nem adná ki az engedélyeket olyan könnyen.
• Nem beszélt eddig különösebben a klímapolitikáról sem.
• Nem tett említést eddig az egyházak, illetve az egyházi iskolák kivételezett helyzetéről.
• Nem beszélt a közpénzen szított kultúrharcról, illetve annak visszafogásáról sem.
• Ahogy nem beszélt eddig drogpolitikáról vagy éppen LMBTQ-ügyekről sem pró, sem kontra, annyit mondott ezt a témát érintve, hogy a Pride nem az ő világa.

Konkrétumok, amikről korábban az ellenzék is beszélt

Jöjjenek azok a pontok, amelyeket Magyar Péter többször is hangoztatott, vagy akár írásba is adott. Ezek közt van bőven olyan elképzelés, amelyet az MSZP, illetve az LMP benyújtott a parlamentben, csak a kormánypárti többség elutasította. És van olyan is, amit a 2022-es ellenzéki kampányban hallhattunk.

• Azonnali csatlakozás az Európai Ügyészséghez.
• A kétharmaddal bebetonozott, kulcspozícióban lévő állami vezetők (ÁSZ-elnök, legfőbb ügyész, Kehi-elnök) menesztése – ez persze alkotmányos kérdéseket is feszeget.
• Korábbi minisztériumok visszaállítása: lenne újra egészségügyi, környezetvédelmi, oktatási minisztérium is, ahogy ez volt 2010 előtt, és ahogy ezt követeli régóta az ellenzék.
• Bezáratná a Klebelsberg Központot, a centralizált iskolairányítás csúcsszervét. Visszavonná a pedagógusokra szabott státusztörvényt.
• Megnyitná az ügynökaktákat – bár azt, hogy pontosan miként, nem részletezte eddig.
• Megszüntetné az állami milliárdokból működtetett propagandát.
• Öt százalékra csökkentené a zöldségek és gyümölcsök, az egészséges alapvető élelmiszerek áfáját.
• Módosítaná az Alaptörvényt, hogy csak két ciklusig lehessen valaki országgyűlési képviselő és miniszterelnök.
• Államosítaná a végrehajtói rendszert.
• Az euró bevezetésére határidőt tűzne ki.

Az egyetlen olyan ígérete, amelynek költségvetési hatása összegszerűen megbecsülhető, a családi pótlék duplájára emelése és inflációkövetővé alakítása. A családi pótlék kifizetése körülbelül 300 milliárd forintot tesz ki a büdzsében, ezt duplázná meg Magyar, és ezt javasolta korábban többször is a szocialista párt.

Oktatás és egészségügy: decentralizáció és liberalizáció

Magyar Péter sokat beszél arról – saját tapasztalati alapján is –, hogy milyen rossz állapotban van az egészségügy, a kórházi ellátás, illetve a hazai közoktatás. Mindkét területről mondott olyan dolgokat, amelyeken változtatna.

Az ápolók bérét emelné, megelőzné a további vidéki kórházbezárásokat.

Szerinte jó lenne, ha minél többen kapnának helyben egészségügyi szolgáltatásokat, ha csökkennének a várólisták, a betöltetlen praxisok száma és az „orvosbárók” befolyása. Átfogó egészségügyi reformról nem beszélt, viszont azt mondta, hogy az általa Belgiumban tapasztalt vegyesbiztosítós rendszer jó. (Ami azt jelenti, hogy az állami alapbiztosításon túl mindenki köthetne magánúton kiegészítő biztosítást.) Magyar az egészségügyben decentralizációt és liberalizációt pedzeget, azaz a magántőkét is jobban bevonná az ellátásba. A belga vegyes rendszert hozva fel jó példaként állította, ott „valahogy az egészségügy működött. Ott is van egy alapbiztosítás, ami minden embernek volt, és volt egy magánbiztosításunk havi 20 euróért. És utána, ha komplexebb, jobb minőségű vagy várólista nélküli eljárást szerettünk volna, akkor fizetnünk kellett plusz pénzt”.

Az oktatásban csökkentené a központi előírásokat, nagyobb szabadságot adna a tanároknak, csökkentené a pedagógusokra nehezedő adminisztrációs terheket, szabad tankönyvválasztást biztosítana, illetve javítana az iskolai menza minőségén. Kritizálja a magyar közoktatás hagyományosan konzervatív élét, amikor a sok leckét, a túlzott lexikális tudást és a poroszos szemléletet kárhoztatja (a rossz PISA-eredményeket emlegetve), miközben a kompetenciafejlesztésre helyezne nagyobb hangsúlyt. De azt is mondta, hogy mindenkinek jár a minőségi oktatás, mert ez az, ami csökkenteni képes a társadalmi különbségeket – épp úgy, ahogy ezt számos liberálisabb oktatáspolitikát szorgalmazó kutató tenné, tette volna 2010 óta. Magyar már új Nemzeti alaptantervről is beszélt.

Egy innen, egy onnan

Néhány kérdésben kimondottan baloldali álláspontot vett fel Magyar Péter. Azt például többször hangoztatta, hogy a Kádár-rendszerhez képest ma csekélyebb a társadalmi mobilitás, összességében pedig szociálisan érzékenyebb kormányzást ígér a NER-hez képest. Ennek megfelelően néhány balosabb elképzelést is belengetett, ilyen például a bérlakásprogram meghirdetése, a családi pótlék megemelése, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, és azt is mondta, hogy „megemeli a 420 ezer legalacsonyabb ellátásban részesülő idős honfitársunk nyugdíját”, valamint jobban támogatná „az egyszülős és a beteg gyermekeket nevelő családokat”. Az utóbbiaknál azt, hogy pontosan mekkora emelésben gondolkodik, nem részletezte.

Magyar külpolitikai nézetei sok ponton rímelnek a kormánypártéra. Többször is hangoztatta, hogy kettős mérce van Brüsszelben Magyarországgal szemben, és nem jogos visszatartani az uniós fejlesztési forrásokat, továbbá rossz taktika ezek visszatartásáért politizálni (ahogy ezt az ellenzék teszi). Ellenzi az Európai Egyesült Államok koncepcióját, úgy véli, erősebb, szuverén tagállamokra lenne szükség, és szerinte ma gyenge vezetői és szürke bürokratái vannak az uniónak, Brüsszel pedig kifizetőhely lett. Abban is osztja a kormányoldalon gyakran elhangzott véleményt, hogy a magyar online nyilvánosság szabadabb és sokszínűbb, mint több nyugat-európai országban.

Fontos neki az illegális migráció elleni küzdelem, ahogy többször hangsúlyozta azt is, hogy békepárti, Magyarországnak ki kell maradni az orosz-ukrán háborúból, nem küldene fegyert.

Azt viszont hangsúlyozza, hogy jogos Ukrajna területvédő háborúja, de kiemeli a magyar kisebbségi jogok garantálásának fontosságát is.

Semmi ideológia

Mindebből nemcsak kérdések sokasága ered, de az is látszik, hogy Magyar eddigi megnyilatkozásai nélkülözik a rendszerszintű átalakítások gondolatát. Ez egyébként az ő szempontjából érthető is, hiszen nem érdeke nagy ígéreteket tenni, nagy reformokat belengetni. Amitől ennél is látványosabban ódzkodik Magyar, az az, hogy saját magát és pártját valamelyik klasszikus ideológiához sorolja, és kijelölje politikai identitását. Nem mondja azt, hogy ő jobboldali, baloldali, zöld, kereszténydemokrata, liberális, ahogy azt se, hogy nemzeti radikális politikus lenne. Az viszont már kiderült, hogy a Tisza Párt az Európai Néppárthoz csatlakozna, melyben azonban sokféle jobboldali, konzervatív, mérsékelt és centrista párt található.

Ha eddigi nyilatkozatai alapján szeretnénk őt ideológiailag körbeírni, azt mondhatnánk: Magyar Péter egy olyan visszafogott jobboldali, aki számos, az elmúlt években megfogalmazott ellenzéki felvetést magáévá tett, és van némi szociális érzékenysége.

Nem nagy átalakítások, inkább kiigazítások, bizonyos értelemben egyfajta konszolidálási szándék rajzolódik ki megszólalásaiból.

Idevág az is, hogy Magyar Péter a rendszerváltás utáni évtizedekből többször kiemelte az első, 1998 és 2002 közötti Orbán-kormányt, mondván, a Fidesz akkor még betartotta a demokratikus szabályokat, és erős volt az ország gazdasági teljesítménye.