Azért a Fővárosi Közgyűlés lesz a legfontosabb politikai laboratórium a június 9-i választások után, mert Budapesten lesz a legtöbb megtudható arról, hogy Magyar Péter és pártja hogyan képzeli a politizálást a jelenlegi magyar politikai rendszer keretein belül. Mondom, belül.
De miért éppen a főváros lenne az érdekes, ha közben tartanak a pártok közötti erőviszonyokat tisztán mutató EP-választást is?
Az EP-választás tisztán listás, így a lehető legpontosabb eredményjelző. Minden választó, aki részt vesz az eseményen, beikszeli a favoritját, így a sorrend vitathatatlan eredményt hirdet arról, hogy a biztosabbnál is biztosabb szavazók között az adott pillanatban ki mennyire erős. Azért e körben, mert ők azok, akik nem csupán ígérték a kutatóknak, hogy elmennének most vasárnap egy uniós választásra, hanem föl is kerekedtek, s ikszeltek.
Ám az Európai Parlamentben az égvilágon semmi nem derül ki abból, hogy a mandátumhoz jutó pártok mihez kezdenek megszerzett pozíciójukkal a 2026-os országgyűlési választásig. Mármint nyilván nagyon fontos dilemmákról, akárha a jövőnket alapvetően befolyásoló ügyekről vitatkoznak, szavaznak, ám ezek a hazai közönség számára jórészt elbeszélhetetlen, általában érdektelen ügyek. Mi több, akinek nem kifejezett célja, hogy Brüsszelből hazafelé kiabáljon, gond nélkül tud öt évre inkognitóba vonulni. Vagy mindenki gond nélkül említené, hogy de hát Ara-Kovács Attila (DK), Deli Andor (Fidesz), Tóth Edina (Fidesz)? Meglepne, noha ők az utóbbi öt évben magyar EP-képviselők voltak.
Amíg tehát Brüsszelben meg lehet úszni annak bemutatását a mostani választások után, hogy milyen politikai-stratégiai pozíciót vesz fel a Tisza, Budapesten ez nehezen kikerülhetőnek látszik.
Már miért? Miért kellene Magyaréknak ilyen helyezkedési ügyekkel foglalkozniuk?
A Tisza jelenleg túl erősnek látszik ahhoz, hogy ne kelljen választ adnia azokra a stratégiai kihívásokra, amelyekre pedig azért kénytelen felelni, mert: ez a politika. Például megmutatni, miként viselkedik a rendszeren kívüli szereplő, ha rendszeren belülre kerül. Elvégre a választók mostani bizalma jórészt arról szól, hogy más, több lesz, mint akire eddig szavaztak. Lehet-e másként eljárni a mindennapi döntések tengerében, mint ahogyan a korábbi ellenzéki próbálkozók tették?
És akkor nézzük a budapesti helyzetet.
Nincs, ugye, főpolgármester-jelöltje a Tiszának. Tehát biztosan nem saját politikusa vezeti majd Budapestet. Erre a munkára Karácsony Gergelynek, Szentkirályi Alexandrának, valamint Vitézy Dávidnak van esélye. Jelenlegi tudásunk szerint azonban katartikus eseménynek kellene következnie ahhoz, hogy ne újrázzon Karácsony.
Az viszont már lényegében kiolvashatatlan a kutatásokból, azaz leginkább azok Budapestre vetített részeiből, hogy milyen felállás alakulhat a közgyűlésben. Mennyire tud erős lenni az egyébként nagyon erősnek látszó Tisza, ha szemben főpolgármester vezette, azaz Karácsony-lista, valamint Vitézy-lista is van? Mennyire gyenge a Fidesz, s képes-e jobban mozgósítani annál, mint amennyire gyenge? Mit tartott meg a fővárosban a Kutya Párt a Magyar feltűnése előtti népszerűségéből? A Momentumnak lehet nagyobb az ellenállóképessége Budapesten, mint országosan? Mire elég Vitézy listájának a jelölt ismertsége?
Bármi lesz is ennek a kérdőjelerdőnek az eredménye, az biztos, hogy Karácsony (és minden esetleges győztes) koalíciós kényszerben lesz. Nincs olyan jelölt, akinek a saját listája annyi képviselőt lenne képes bejuttatni, amennyi elégséges a közgyűlési többséghez. Az is biztosra vehető, hogy a jelenleg a várost kormányzó, közös listára ijedő Demokratikus Koalíció, MSZP, Párbeszéd, valamint a Momentum együtt sem szerez majd többséget.
És akkor jön majd a matek: ki kellhet, s hajlandó még? Vitézyék? A Kutya Párt? Esetleg is-is? Esetleg végül mind kívül maradnának?
Miért lényeges ez az egész?
Azért fontos, hogy mi történik ebben a mezőben, mert itt lesz látható a Tisza feladványa. Ennek az az oka, hogy szinte biztosan az országosan ellenzékben lévő pártok ilyen vagy olyan szövetsége kormányozza majd a fővárost. Ehhez pedig viszonyulni kell.
Nincs terünk, hogy minden opciót végigvegyünk, ha odaérünk, a Háromharmad podcastban biztosan lesz alkalmunk számos lehetőséget megvitatni. Ám addig is nézzünk példákat.
Például, hogy Karácsony összerak egy koalíciót, amelyhez nem kell a Tisza, ahogyan a Fidesz sem. A kormánypárt nyilván nem is opció. Első blikkre ez Magyarnak is kényelmes helyzet, hiszen nem kell az általa immár „kék Fideszezett” DK-féle koalícióval közösséget vállalnia. Ám akkor milyen szerepet talál magának? Minden alkalommal a „kék Fidesz” dominálta koalíció és Karácsony ellen szavaz, a Fidesszel együtt? Nem lenne ez kényelmes helyzet az általa most jó eséllyel agyonvert pártoknak, hogy már konkrétumokkal meséljék: Magyar Péter valójában a Fidesszel együtt támadja az ellenzéket? Persze opció az is, hogy a Tisza bemondja: ügyek mentén, saját meggyőződésük szerint szavaznak majd képviselői. Ennek nyomán nyilván olykor a várost kormányzó erők, olykor a Fidesz mellé sodródnának. De akkor hogyan mondják el, kik ők? Főként: hogyan mondják el azok, akik bent ülnek a közgyűlésben? Merthogy június után megúszhatatlan, hogy Magyar Péteren kívül más emberek is képviseljék a Tiszát. Hogyan lehet kimenekülni abból a stratégiai csapdából, amibe 2010-től minden e szándékkal érkező párt végül beleesett az LMP-től az olimpiai népszavazásos Momentumon és a Jobbikon át Márki-Zay Péterig? Mindig tartózkodnak? De akkor mit csinálnak ott?
Ennél még bonyolultabb verzió, hogy nélkülük nincs többsége a Fidesszel szembeni erőknek a város kormányzásához. Amit Magyar eddig mondott, abból az következik, nem lehet a DK oldalán koalícióba lépnie. Neki a DK eminens ellenfele, amelyet leginkább eltakarítania kell megfogalmazott céljai eléréséhez. Itt is adódnak lehetőségek: például bizonyos javaslatok mellett szavaznak, ha egyetértenek vele. Ez ugyanakkor a másik oldala az imént mutatott példának. Ez a Fidesz-kommunikáció számára elégséges, hogy azt hirdesse: Magyar Péter a DK-val tartja fenn Karácsony (azaz Gyurcsány) uralmát Budapesten. (És persze itt ki sem térünk még a DK megfontolásaira, mely jelenleg, minthogy egzisztenciájában támadják, okkal vonul fel teljes arzenáljával Magyarral szemben.)
Most csak néhány opciót vonultattunk fel, megannyi itt nem tárgyalt képlet, eredmény, kihívás elgondolható. Az is, hogy Magyar Péter kitalál valamit, amit eddig nem láttunk, s túlmutat politikai képzeletünkön. Az azonban kikerülhetetlen lesz, hogy viszonyuljon a fővárosi kormányzáshoz. És ez kulcspillanat lesz. Merthogy ezt egyelőre csak az ellenzékkel kell megtennie: az Országgyűlésben nincs ott, Európát pedig nem a magyar politikai erők határozzák meg. Ez az egy terület lesz, ahol mutatnia kell, merre megy.
Amit mostanság mond, abból egyértelműen a kérlelhetetlen harmadik út következik, azaz a távolságtartás mindkét oldaltól. A kihívás következő rétege azonban az, hogy jelenleg úgy látszik, a szavazói többsége az antiorbánista közegből kerül ki. S nagy kérdés, ha ők először is azt látják, hogy Budapest kormányzása van nehéz helyzetben a Tisza ellenállása miatt, nem pedig a Fidesz uralta Országgyűlésé, hogyan reagálnak.
Ha Magyar képes meggyőzni őket, hogy ki kell tartaniuk vele az úton, immár azokkal szemben is, akikre néhány hónapja még szavaztak volna, s ugyanolyan rossznak lássák Karácsony Gergely uralmát Budapesten, mint Orbán Viktorét országosan, akkor olyasmit mutat be, ami eddig senkinek nem sikerült.
Persze egyelőre minden jósolhatatlan volt körülötte, s felszámolt számos, tapasztalati tudásból fakadó konszenzust, kinyitott képzeleteket. A fővárosi játéktér annyiban különbözik majd a korábbi kihívásaitól, hogy itt először jönnek azok a politikai-stratégiai dilemmák, amiket nem lehet elnapolni, kikerülni sem. Bekerül a magyar politikai rendszeren belülre, noha a története a rendszeren kívüliség. Minden most apróbbra bántott ellenzéki pártnak az az esélye, hogy ez már túl hosszú menetelés ahhoz, hogy kitartson a most vak bizalomra felé gravitáló tömeg.
És mondhatnánk is, az már tényleg lehetetlen, hogy úgy legyünk kint a választóink szemében, hogy közben bent vagyunk a valóságban. Ám mielőtt mondanánk, a biztonság kedvéért nézzünk meg pár részt Orbán Viktor, a magyar választók és az Európai Unió kapcsolatáról szóló sorozatból.