„Nem lehet másodrendű polgár az, aki vidéken él, és csak a fiókpatikáig jut el”

Mintha egy légiirányító központban olyanok dolgoznának, akik csak félig végezték el a képzést, mégis ők irányítják a teljes repülőgép-forgalmat. Konzultálhatnak ugyan olyannal, aki elvégezte a teljes képzést, de gondolhatjuk, hogy ebből elég sok repülőgép-szerencsétlenség adódna

– ezzel az analógiával érzékelteti Pál Szilárd, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar szervezetfejlesztési és kapcsolati dékánhelyettese azt a helyzetet, amely májusban a vidéki kispatikákban alakulhat ki. A kormány nemrég ugyanis úgy döntött, a fiókpatikákban május 6-tól nem kötelező a gyógyszerész jelenléte, bár azt a rendelet kimondja, hogy negyedórán belül valamilyen telekommunikációs csatornán elérhetőnek kell lennie, és ily módon bevonhatóvá kell válnia a gyógyszertári feladatokba.

A jelentős változás nem minden gyógyszertárat érint, csak a kisebb forgalmú, vidéki, úgynevezett fiókpatikákat, amelyek főképp kistelepüléseken működnek – jórészt a nagyobb láncok telephelyéül –, és épp azért, hogy a nagyvárosokon kívül a kisebb településeken élők számára is legyen helyben gyógyszerellátás.

Az egész gyógyszerész szakmát meghökkentő rendelet tervezetét tavaly nyáron bocsátották társadalmi vitára, így már akkor számítani lehetett rá, hogy a kormány komolyan gondolja a változtatást. A Magyar Gyógyszerészi Kamara már akkor jelezte, hogy a koncepció elhibázott. Hankó Zoltán kamarai elnök azzal érvelt, hogy egyetlen patika sem nyithat ki gyógyszerész jelenléte nélkül, ez alapvető gyógyszer- és betegbiztonsági kérdés. Nem értett egyet a gyógyszerész nélküli gyógyszertár koncepciójával a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, valamint a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége sem.

Végül február 6-án jelent meg a Magyar Közlönyben a belügyminisztériumi rendelet, így ténnyé vált, hogy május 6-tól a fiókpatikákban – néhány kivételtől eltekintve – nem kell személyesen jelen lennie gyógyszerésznek a patika nyitva tartási idejében, elég, ha a gyógyszerkiadó szakasszisztens az üzletben tartózkodik.

A tiltakozók sorát a négy magyarországi gyógyszerészképző egyetem dékánja folytatta. Közös szakmai állásfoglalásukban kiálltak a gyógyszerész gyógyszertári személyes jelenlétének szükségessége mellett, hangsúlyozva a gyógyszerész nélküli gyógyszertárak jelentette gyógyszer- és betegbiztonsági kockázatokat.

Pál Szilárd lapunknak azt mondta, azért is aggályos a rendelet, mert a kisebb patikákban egyedül maradó szakasszisztensek nincsenek arra felkészítve, hogy gyógyszerész jelenléte nélkül dolgozzanak, és helyzetüket az sem könnyíti meg, ha a gyógyszerész telefonon elérhető.

A szakasszisztensek úgy vannak oktatva, hogy a gyógyszerész mindig ott van velük elérhető távolságra, és bármikor tudnak szinte azonnal konzultálni.

Kőhegyi Imre, a Magyar Gyógyszerészi Kamara Baranya vármegyei szervezetének elnöke is azt emeli ki, hogy a szakasszisztensek képzésében nincs benne, hogy gyógyszerész fizikális jelenléte nélkül kellene dolgozniuk, lévén, hogy ez a gyakorlat eddig semmilyen módon nem volt jellemző itthon: minden patikában ugyanis kötelező volt a gyógyszerész-jelenlét. „A gyógyszerészi asszisztensi oktatás nem arról szól, hogy aki elvégzi az amúgy jó színvonalú képzést, az önállóan gyógyszert expediáljon, vagyis kiadjon. Az asszisztens a gyógyszerész segítője, ez az asszisztens munkaköri leírása” – hangsúlyozza Kőhegyi Imre, aki kiemelte, sok esetben a gyógyszerésznek saját szemével kell látnia a receptet, sőt, adott esetben a beteget is, és fel kell tennie számára az adekvát kérdéseket. Nem elégséges tehát az, ha telefonon konzultál a pácienssel és az asszisztenssel.

A láthatatlan gyógyszerész

A patikákban folyamatos a betérő betegek számára láthatatlan csapatmunka a szakasszisztens és a gyógyszerész között. Gyakran nem is a gyógyszerész adja ki a készítményt a páciensnek, viszont folyamatosan figyel, konzultál és irányít, ha szükséges.

Sokszor a beteg nem is tud arról, hogy az asszisztens, amikor hátramegy a gyógyszerért, közben konzultál a gyógyszerésszel. Nem csak azért megy, hogy összeszedje a gyógyszert, hanem, hogy megkérdezzen valamit, amiben bizonytalan. Ez nem ugyanaz, mint a távfelügyelet

– mondja a dékánhelyettes, aki fiatal gyógyszerészként maga is került olyan helyzetbe, amikor szinte diagnosztizálnia kellett. Például akkor, amikor egy idős, vérhígítót szedő nő érkezett a patikába, karján kék foltokkal. Pál Szilárd azonnal észlelte az oda nem illő foltokat, és összerakta, hogy a vérhígító túlzott adagolásának jele lehet az, hogy az alvadni képtelen vér miatt a erek „pattogni” kezdenek. Ha pedig megütődnek, akkor bevéreznek, ez okozhatta a nehezen múló kék foltokat.

Ilyenkor kapcsol be a gyógyszerészi gondozás: a beteggel beszélgetni kezd a gyógyszerész. Sok esetben a pácienst vissza kell irányítani az orvosához, hogy beszéljék át a gyógyszer adagolását, de rendre  előfordul az is, hogy maga a gyógyszerész konzultál telefonon az orvossal

– mondja a dékánhelyettes. Ha nincs gyógyszerész, akkor egy szakasszisztens eleve fel sem hív egy orvost, mert nem rendelkezik azokkal a szakmai kompetenciákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy orvossal konzultáljon.

A gyógyszerészek öt évet tanulnak az egyetemen, és még három évet a szakvizsgáig. Nyolc évet tanult ember el tud beszélgetni az orvossal úgy, hogy érti, mit mond, és tudja, hogyan gondolkodik

– emeli ki Pál Szilárd, aki szerint rettentő fontos a gyógyszerész és az orvos közötti kollegiális kapcsolat: amíg utóbbi a beteget és a betegségét ismeri, addig előbbi a gyógyszer hatóanyagát és működését. A gyógyszerész és az orvos közötti együttműködés fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a májustól életbe lépő változásban érintett fiókpatikák nyitva tartása is többnyire a háziorvosok rendeléséhez igazodik.

A gyógyszerészekkel ellentétben az asszisztensek jellemzően nem egyetemen képződnek, hanem felnőttképzéssel foglalkozó cégek szervezik az általában kétéves oktatásukat. Ők nem arra vannak kiképezve, hogy fontos szakmai kérdésekben döntsenek – figyelmeztet Pál Szilárd.

A szakma hangsúlyozza, mivel a gyógyszerész garantálja a biztonságos betegellátást, nélküle nem működhet patika. Viszont nem tud minden patika csak gyógyszerésszel működni, ezért szükségesek az asszisztensek és szakasszisztensek is. Előbbiek

• veszik át az árut,
• viszik be a készletet a számítógépbe,
• porciózzák a gyógyszertári készítményeket,
• gondoskodnak a hűtésükről,
• vagyis napi operatív tevékenységet látnak el a gyógyszerész irányítása mellett.

Ha az asszisztens továbbképzi magát, akkor szakasszisztens válhat belőle, aki már gyógyszerkiadásra is jogosult.

A szakasszisztens tud vény nélküli gyógyszert ajánlani, de ha a beteg több vényköteles gyógyszert is szed, és kér még valami kiegészítőt, akkor ahhoz már gyógyszerész szakvéleményére van szükség, hogy megmondja, mit mivel lehet szedni, illetve van-e kölcsönhatás a készítmények között.

Gyakori probléma, hogy az adott gyógyszerből átmeneti hiány van, ilyenkor ugyanolyan hatóanyagú, de más gyártó készítményét ajánlják fel a betegnek a patikában. A helyettesítő készítményről is a gyógyszerész dönt, ő magyarázza el a páciensnek, vagy, ha szükséges, győzi meg róla. Gyakori az is, hogy idősebb betegek 10–15 fajta gyógyszert is szednek, és a hatóanyagok kölcsönhatása miatt nagyon nem mindegy, milyen étrendkiegészítőt választanak. Ennek eldöntéséhez is a gyógyszerész szaktudása szükséges.

Hiány kezelése hiánnyal

Hiába mondja a szakma, hogy gyógyszerész nélkül nincs gyógyszertár, a kormány szerint ez a módja annak, hogy kezeljék a vidéki patikákat sújtó gyógyszerészhiányt. Számos helyen ugyanis gyógyszerészhiány tapasztalható, mert a fiatal gyógyszerészek leginkább a városi munkahelyeken való elhelyezkedést választják” – olvasható a kormány indoklásában.

Azt Pál Szilárd és Kőhegyi Imre is elismeri, a fiatal gyógyszerészek valóban inkább a nagyobb, városi patikákat választják. A dékánhelyettes szerint azonban a probléma összetettebb annál, minthogy egy ilyen rendelettel megoldást találjanak rá. A vidéket kéne vonzóbbá tenni, de ez már nem a gyógyszerész szakmát érintő kérdés, sokkal inkább a vidékfejlesztés feladatkörébe tartozik. Lehetne persze évi négyszáznál több gyógyszerészt képezni, hogy jusson patikus a kisebb vidéki gyógyszertárakba is, de Pál Szilárd szerint a végzett gyógyszerészek 70–80 százaléka így is patikákban helyezkedik el, a többiek kórházakhoz, hatóságokhoz mennek dolgozni, vagy a gyógyszeriparban keresnek állást, esetleg kutatók lesznek, vagy éppen az egyetemen maradnak. A külföldre (főképp skandináv országokba) vándorlók aránya nem jelentős, nagyjából tíz százalék, amelyet persze jó lenne csökkenteni, de Pál Szilárd szerint ennél is fontosabb lenne az, ha itthon megbecsültnek éreznék magukat a gyógyszerészek, és nem tartanák őket tejfölárusnak, mint ahogy arra Kásler Miklós emberi erőforrás miniszterként utalt a járvány idején, amikor eldőlt, a gyógyszerészeknek nem jár az egészségügyi dolgozóknak kiutalt 500 ezer forintos Covid-jutalom.

Kőhegyi Imre szerint lenne még egy fontos dolga a kormánynak annak érdekében, hogy a kisvárosok fiókpatikáiban is legyen elegendő gyógyszerész: a finanszírozás javítása.

Az anyapatikák sok fiókjukat csak veszteségesen tudják működtetni. Mint egy szeretetszolgálat, úgy tartják fent azokat, akár veszteségesen is, mert nem akarják cserbenhagyni a betegeket

– jellemzi a helyzetet a gyógyszerészi kamara Baranya megyei elnöke, aki szerint elengedhetetlen, hogy több pénzt kapjanak a fiókpatikák is, mert csak így tudnák magasabb fizetéssel magukhoz csábítani a fiatalabb gyógyszerészeket.

Kőhegyi Imre szerint a napi működéshez elegendő a jelenlegi gyógyszerész létszám, de elismeri, eloszlásuk egyenlőtlen, mert a nagyobb patikákban jobb fizetést kaphatnak, ezért inkább oda mennek.

A négy gyógyszerészképző egyetem közös állásfoglalásában az is szerepel, hogy a gyógyszerészek kötelező jelenlétének megszüntetése helyett a gyógyszerész-kompetenciák fejlesztése lenne a helyes irány. Pál Szilárd szerint már elindult az a folyamat, hogy a gyógyszerészek az expediáláson, a magisztrális termékek előállításán és az asszisztensek segítésén túl egyes helyeken alap orvosi feladatokat is elvégeznek, például vérnyomást és vércukrot mérnek, illetve egészségtudatos tanácsot adnak. A dékánhelyettes szerint a kompetenciákat bővíteni és fejleszteni lehetne, akár úgy, hogy a gyógyszerészek beszállnának a lakosok vakcinálásába, konzultatív szinten pedig ki tudnák egészíteni a gyakran nehezen elérhető betegellátást.

Párbeszéd nélkül

A megyei elnök azt is mondja, benne volt már a levegőben, hogy változás lesz a gyógyszertárak helyzetében. Volt olyan elképzelés is, hogy az ellátatlan területeken gyógyszerautomaták telepítésével oldanák meg a gyógyszerellátást, de Kőhegyi Imre szerint ez még a gyógyszerész nélküli patika koncepciójánál is veszélyesebb lett volna.

De a mostani miniszteri rendelet sem sokkal jobb a gyógyszerészek szerint. A gyógyszerészi kamara nemrég megkérdezte tagjait, mi a véleményük arról, hogy májustól a kisebb patikákban nem lesz kötelező gyógyszerész jelenléte. Elsöprő eredmény született: a szavazásban részt vettek 90 százaléka, mintegy négyezer gyógyszerész nem értett egyet az iránnyal.

A kamara mindenképp azt látja jónak, ha van a gyógyszertárban gyógyszerész, ahogy eddig is – hangsúlyozza Kőhegyi Imre, aki szerint

nem lehet másodrendű polgár az, aki vidéken él, és csak a fiókpatikáig jut el.

Az egyes gyógyszerész szakmai csoportok szerint az sem mindegy, hány év tapasztalattal rendelkező szakasszisztenst hagynak magára a patikában, márpedig a rendelet jelenlegi formájában akár egy kezdő vagy csupán 1–2 év tapasztalattal rendelkező is fogadhat gyógyszerész jelenléte nélkül betegeket a fiókpatikában. A szakma nagy része szerint a szabályozás égető hiányossága az is, hogy nincs meghatározva, mekkora forgalomnál engedhető meg, hogy a gyógyszerész csak távkommunikációs csatornákon lehessen elérhető. A  szakmai csoportok azt szeretnék, hogy bizonyos vényszám felett mindenképp szükséges legyen a gyógyszerész jelenléte.

A gyógyszerészi kamara az észrevételeit és a módosítási javaslatait Orbán Viktornak is elküldte, válasz azonban még nem érkezett a kormányfőtől. Kőhegyi Imre nem is reménykedik benne, mert szerinte a kormányzat részéről nincs igény a kétirányú szakmai párbeszédre.

700 ezren patika nélkül

A gyógyszerész nélküli fiókpatika ötlete 2021-ből ered: ekkor dolgozta azt ki a gyógyszerláncok tulajdonosait tömöríti Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ), amely szerint évek óta egyre jelentősebb probléma, hogy nő a gyógyszertár nélküli települések száma. Számításaik szerint nagyjából 700 ezer ember él olyan településen, ahol nem érhető el közvetlenül gyógyszertár, és ezt a problémát orvosolja, ha a kisebb települések fiókpatikái gyógyszerész nélkül is működhetnek. A HGYSZ üdvözli is, hogy a kormány végül meghozta ezt a döntést, és a szövetség szerint „a változások rövid és közép távon megállíthatják a fiókgyógyszertárak számának csökkenését, hosszú távon pedig hozzájárulhatnak új fiókpatikák nyitásához, és így a gyógyszerek elérhetőségének javulásához.”

Azonban még a HGYSZ sem teljesen elégedett a májusban életbe lépő rendelettel, mert az Indexnek úgy nyilatkoztak, „a megvalósulás szempontjából célszerűbbnek tartottuk volna, ha az érintett fiókgyógyszertárak körét szűkebben határozzák meg a nyitva tartási idő és a forgalom alapján, valamint, ha az expediáló szakasszisztens személyére és a gyógyszerész elérhetőségére vonatkozóan is szigorúbb feltételeket szabnak.”