Ugye ismerik a „Ki nevet a végén?” játékot? Az a lényege, hogy már azt hiszed, a győzelem kapujában állsz a kis bábuddal, amikor még mindig leüthet egy másik játékos, és kezdheted elölről róni a köröket, hogy célba érj. Nos, valami ilyet játszik a magyar kormány az Európai Bizottságával január óta. De, hogy szeretett vezérünket idézzem, nem babra megy a játék. A tét mintegy 10 milliárd euró, vagy a valóban független igazságszolgáltatás.
Az első – mindaddig szokatlan – lépést az Igazságügyi Minisztérium tette meg azzal, hogy január 25-én nyilvános társadalmi vitára bocsátotta a bírósági reformról szóló törvényjavaslatot. Persze az első lépés előtt is volt már, mondjuk úgy, egy nulladik lépés, amikor az Európai Bizottság ezt megkövetelte.
Májusban a parlament elfogadta az új igazságügyi törvénycsomagot, ami júniusban hatályba is lépett számos pozitív változtatással, ám jó néhány tekintetben nem kellő garanciával. A kormány azonban már júliusban kezdeményezte, az Európai Bizottság állapítsa meg, hogy az általa előírt feltételek teljesültek (a négy „mérföldkő”). Ezek teljesítéséhez kötötte ugyanis az unió a felzárkóztatási alapból származó pénzek kifizetését. A törvény legfontosabb változtatásaként említhetjük, hogy
- megerősítette a bírák által választott Országos Bírói Tanács jogosítványait,
- egyúttal pedig korlátozta a Kúria és az Országos Bírói Hivatal elnökének hatáskörét.
Az EU jogállamisági jelentése azonban – egyebek között – hiányolta, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy az ügyek emberi (vezetői) beavatkozás nélkül, automatikus elosztás révén kerüljenek az egyes bírókhoz. Ez verte ki a biztosítékot a Kúria elnökénél, Varga Zs. Andrásnál. Ki is adott gyorsan egy felháborodott hangvételű közleményt:
Ami az automatikus ügykiosztás minden bíróságra kiterjesztésének követelését illeti, a Kúria tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy ennek teljesítése a magyar igazságszolgáltatás megbénításához vezetne. A tapasztalataink azt mutatják, hogy az ügyelosztás bürokratikus adminisztrálása jelentős, indokolatlanul sok időt és erőforrást von el az ügyek tényleges elbírálásától, holott az utóbbi a felek természetes érdeke. Az automatikus ügykiosztás kiterjesztése minden bíróságra megvalósíthatatlan.
Ekkor még Gulyás Gergely is egyetértett a Kúria elnökének – amúgy teljesen abszurd – okfejtésével.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2973" width="4460" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A kormánynak tehát döntenie kellett: az általa a Kúria elnöki székébe – három jogszabályt is módosítva – ejtőernyőztetett elnök véleménye fontosabb-e számára, vagy az EU-s pénzek megszerzése. Mert arra mérget vennék, hogy nem az igazságszolgáltatás függetlenségének garanciája lebegett a szemük előtt.
Telt-múlt az idő, hiszen az Európai Bizottságnak 90 napja volt a döntésre. Ez idő alatt számos tisztázandó kérdést tett fel a magyar kormánynak. Ilyenkor az óra megállt, és csak a válasz érkezésekor indult újra. Így sikerül eljutni odáig, hogy a bizottságnak alig maradt ideje az értékelésre. Végül az a megállapodás született, hogy még két jogalkotási lépés kell ahhoz, hogy a pénzeket, pontosabban azok egy részét felszabadítsák.
- Az egyik éppen a Kúria elnökének oly fájó döntés volt: az ügyek automatikus szignálása. A dilemma eldöntése nem ment gyorsan, végül december 7-én sikerült megalkotni azt az igazságügyi miniszteri rendeletet, amely szerint a Kúria „minden, hozzá elektronikus úton érkezett kezdőiratot annak érkezési sorrendjében, a soron következő lajstromszámmal jegyzi be az ügycsoport szerinti lajstromba, azzal, hogy a lajstromozás során az ügy automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül kap ügyszámot.” Emellett a Kúria hetente köteles a honlapján közzétenni minden ügy számát, érkezésének, lajstromozásának, kiosztásának dátumát és idejét, az eljáró tanácsot, a tanács összetételét és „az ügyelosztási rendtől való eltérés indokát.” A rendelet a kihirdetését követő 61. napon lép életbe – azaz jövő februárban.
- A másik megkövetelt „jogalkotási lépést” is megtette a parlament, a mikéntjéről azonban jobb nem is beszélni. Gondolták volna, hogy „az egyetemek és a kutatóintézetek, valamint a gazdaság összekapcsoltságának erősítéséhez szükséges egyes törvények, továbbá egyes felnőttképzési és kulturális tárgyú törvények módosításáról” szóló újabb salátából lehet megtudni, hogy bármilyen olyan jogszabály ellen, amely ütközik az EU jogával, a bíró az unió bíróságához fordulhat? Azt azonban „elfelejtették”, hogy a Kúriának azóta is érvényben van egy ezzel ellentétes, a bírákra kötelező, precedens erejű döntése, ami kellő zavart okozhat az ítélkezésben.
A mintegy 10 milliárd eurót annak ellenére szabadította fel a bizottság, hogy az Európai Parlament négy pártcsoportja, az Európai Néppárt, a szociáldemokraták, a Renew és az európai zöldek szakértők bevonásával még októberben készítettek egy értékelést, amely szerint „sem a reformok, sem pedig végrehajtásuk nem nyújt garanciát a magyar igazságszolgáltatás politikai befolyástól mentes működésére”. Felhívták a bizottságot, hogy mielőtt dönt a pénzek felszabadításáról, várja meg az új Országos Bírói Tanács (OBT) megválasztását, mert a választás „szabad jellegére és tisztaságára” vonatkozóan nem látnak garanciát.
Utaltak arra a – korábban itthon is megjelent – visszásságra, amely szerint
a budapesti regionális bíróság elnöke a bírósági vezetőket nyilvános konzultációk megszervezésére utasítva beavatkozott a folyamatba. (…) A bírákat arra kötelezni, hogy elöljáróik jelenlétében nyilvánosan vitassák meg szavazási szándékukat, befolyásolja a szavazók választását.
A négy említett pártcsoport vezetője decemberben levelet is írt az Európai Bizottságának, amelyben fenntartották, sőt, hangsúlyozták korábban kifejtett aggályaikat, és nem javasolták a pénzek idő előtti felszabadítását.
Kovács Ágnes, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet kutatója a Verfassungsblogban megjelent cikke szerint Varga Zs. András még az ősszel javasolta a Kúria ügyelosztási rendszerének módosítását. „Az ügyelosztás határozza meg a bírói tanácsok számát és összetételét. Terve szerint a II. tanács a jelenlegi formájában megszűnik, és a bírák a Kúria közigazgatási kollégiumának különböző más ítélkező testületeibe kerülnek át” – írja Kovács. Ennek a szerző által feltételezetten az az oka, hogy ez a tanács számos, az államnak vagy a kormánynak nem tetsző döntést hozott. Ha ez így történne, az alátámasztaná azt a már többször megfogalmazott kritikát, miszerint hiába lesz automatikus a szignálás, ha az ügyeket nem, de a bírákat szabadon lehet mozgatni.
Farkas Erika, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza további aggályokat is említ. Ezek közül csak egyet emelnék ki, azt, amely a Kúria elnökének személyével kapcsolatos. A törvény ugyan kimondja, hogy a Kúria elnökét nem lehet újraválasztani, viszont maradt egy olyan szabály,
ami megengedi, hogy amíg új elnököt nem választanak meg kétharmados többséggel, addig a korábbi elnök teljes jogkörrel pozícióban maradhat.
Ez pedig a jelenlegi parlamenti felállásban nem túl megnyugtató.
Az új OBT tagjait várhatóan január 8-án választják meg. A választás lényege, hogy a bírák maguk döntenek arról, közülük kik kerüljenek a megerősített hatáskörrel rendelkező bírói tanácsba. Ha a választás eredményes, az új összetételű bírói tanács még január végén összeülhet. A törvény azonban itt sem zár ki amúgy lényeges buktatókat. Az egyik ilyen – amit egyébként korábban a jelenlegi OBT is kifogásolt –, hogy olyan vezetők is bekerülhetnek az OBT-be, akiknek közvetlen munkáltatójuk a hivatal elnöke. Mi több, a törvény azt sem zárja ki, hogy Varga Zs. András, aki a törvény alapján tagja az Országos Bírói Tanácsnak, akár annak az elnöke is lehessen. Igaza lehet az aggodalmaskodóknak, hogy az Európai Bizottság legalább az új OBT megalakulásáig várhatott volna a pénzek felszabadításával. Még akkor is, ha a tényleges kifizetések előtt folyamatosan monitorozni fogják az igazságszolgáltatás működését.
Az tehát a most megválasztandó bírókon múlik, milyen ereje lesz az új OBT-nek. Ahogy a jelenlegi OBT elnök, Matusik Tamás a Bíróságok napján tartott ünnepi beszédében mondta:
nem akarok lehajtott fejű OBT-tagokat látni.