Komolyan senkinek sem tűnt fel, hogy halálra kínozzák a cellatársai?

2017. május 14-én hetekig tartó brutális kínzásokat követően meghalt egy rab a szombathelyi kórházban.

A vádirat szerint

• a három vádlott 2017 tavaszától kezdte el csicskáztatni a velük egy zárkában lévő rabot.
• Május 2-ától a vádlottak napi rendszerességgel bántalmazták és alázták meg különböző módon a sértettet.
• Egy példa: a takarításhoz használt 5 literes műanyag vödröt az elsőrendű vádlott megtöltötte vízzel, majd a sértettet arra kényszerítette, hogy állva igya meg, közben bántalmazták, ezután pedig cigarettacsikket etettek vele.
• A rendszeres bántalmazások és kínzások május 11-étől még inkább eldurvultak, a vádlottak a sértettet kikötözték, száját lepedőből hasított csíkokkal betömték, felváltva ráálltak, taposták, ugráltak rajta, ököllel ütötték és rugdalták a bordáit, ájulásig fojtogatták. Amikor a sértett összecsuklott, felállították, és újrakezdték a bántalmazást.
• A halála előtti napokban az elsőrendű vádlott arra kényszerítette a sértettet, hogy megegye a felmosó cipőfűző-vastagságú szálait. Az ellenőrzések során a sértettet beküldték a mosdóba, illetve a mosdó elé térdeltették, mert oda az őrök nem láthattak be. Amikor a sértett a bántalmazások miatt vérzett, a szétnyílt sebet az elsőrendű vádlott egy öngyújtóval kiégette, a vért feltakarították a sértettel, a véres törölközőt pedig az ablakon kidobták.
• Május 14-én a reggeli ébredéskor a vádlottak észlelték, hogy a sértett a hányásában fekszik a mosdó előtt és hörög. A másodrendű vádlott kikiabált az őrnek, hogy baj van, és amíg az őr a zárkához ért, megbeszélték, hogy nem mondanak egymásra semmi terhelőt, azt fogják előadni, hogy valaki más bántalmazta a sértettet. A nappalos szolgálatot ellátó ápoló a zárkába érve megpróbálta újraéleszteni a férfit, de már nem tudta megmenteni.

Hogyan történhet meg az, hogy egy börtönben hetekig nem tűnik fel senkinek sem, hogy egy fogvatartottat válogatott módszerekkel, hosszan elnyújtva, brutálisan halálra kínoznak? Vagy feltűnt, csak éppen senki nem tett semmit?

Erre kerestük a választ.

A kínzás a börtönben sem marad nyom nélkül

Ahogy a vádiratból is kiderül, még csak azt sem lehet mondani, hogy a vádlottat kizárólag olyan helyeken bántalmazták, amit a ruha eltakar. Ha ugyanis valakit többször egymás után ájulásig fojtogatnak, annak mindenképp van látható nyoma.

Egy zárt rendszerben elképzelhetetlen, hogy egy ilyen estről senkinek sincsen tudomása. Hiszen egy totális rendszernek pont az a lényege, hogy minden ellenőrizve van

– nyilatkozta lapunknak Ránki Sára bűnügyi nyelvész.

A szakértő lehetetlennek tartja, hogy a többi fogvatartott és az őrök nem tudtak a brutális bántalmazásokról. Már csak azért is, mert a szombathelyi börtön jól bekamerázott, modernnek számít, ezért nem szeretik a fogvatartottak sem.

Nemhogy hetekig, napokig sem lehet senkit úgy kínozni egy börtönben, hogy arról a fogva tartók ne tudnának. Folyamatosan figyelik, kísérik a rabokat, a zárkákat rendszeresen átkutatják. Márpedig a kínzás a börtönben sem marad nyom nélkül

– mondta Ránki Sára.

Felvetődik a kérdés, ha tudtak az őrök a kínzásokról, miért nem léptek közbe? Ránki úgy gondolja, a hallgatásukért cserébe kaphattak valamit:

A börtönben ugyanis semmi nincsen ingyen. Sok pénzbe kerül, hogy az információ ne szivárogjon ki. A fogvatartottak és az őrök gyakran kötnek szövetséget, ami persze egy tiltott kapcsolat.

A börtönőri munka nem tűnik egy álommelónak, széthajtják őket, túlterheltek, hamar kiégnek, ráadásul jövő januártól nem pénz, hanem szabadság jár majd a túlórákért.

Egy társadalomban valamiért kitermelődik az a réteg, amelyik szeret hatalmat gyakorolni mások felett és szeret egy ilyen helyen dolgozni. Ráadásul a smasszerek nem is keresnek annyira rosszul ahhoz képest, hogy egy érettségivel is már munkát vállalhatnak

– magyarázza Ránki Sára.

Egy bántalmazott rab beszélhet a problémájáról a nevelőnek, a börtönorvosnak, a pszichológusnak, a drámaszakkör vezetőjének, vagyis gyakorlatilag bárkinek. A gond csak az, hogy gyakran nem mernek szólni, mert fenyegetik őket. Olykor azzal, hogy a kinti hozzátartozóit bántalmazzák. Egy fogvatartottnak arra is van lehetősége, hogy másik zárkát kérjen, ügyésztől is kérhet maghallgatást. A szakértő szerint viszont sajnos az is előfordulhat, hogy a bántalmazott segítséget kért, csak a segélykiáltásnak egyszerűen nincsen nyoma. Ránki Sára azt nem állítja, hogy az ilyen szintű bántalmazások mindennaposak, de azt gondolja, hogy ezeket a módszereket ismerik a fogvatartottak, mivel nem most találták ki azokat.

Az üggyel kapcsolatban kerestük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát. A konkrét esetről annyit elárultak, hogy belső vizsgálat indult a börtönben, amely eredményeként a bv-intézet parancsnoka büntető feljelentést tett. Mint írják:

Az illetékes ügyészség az ügyben két bv-alkalmazott büntetőjogi felelősségét vizsgálta, akiknek a szolgálati jogviszonya még a büntetőeljárás alatt megszűnt, további 3 főt pedig a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka marasztalt el fegyelmi eljárás keretében.

Ebből a válaszból azért inkább arra lehet következtetni, hogy komolyabb következménye nem lett a brutális gyilkosságnak. A szombathelyi esettel kapcsolatban megkérdeztük azt is, hogyan lehetséges az, hogy egy rabot hetekig kínoznak zárkatársai, ez azonban senkinek sem tűnik fel. A konkrét ügyről nem adhattak tájékoztatást, de annyit általánosságban elárultak, hogy:

• a fogvatartottak folyamatos őrzés, felügyelet, ellenőrzés mellett töltik mindennapjaikat, végzik tevékenységüket. A büntetés-végrehajtási intézetekben – a lámpaoltást követően is – rendszeres, visszatérő ellenőrzésekkel felügyelik munkatársaink a fogvatartottakat az egyes körletrészeken.
• Amennyiben a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett bántalmazásáról a személyi állomány tagjai tudomást szereznek, arról azonnal jelentést tesznek elöljáróiknak, majd meghatározott protokoll alapján jár el az intézet. A tudomásukra jutott, feltárt eseteket minden esetben fegyelmi-, illetve – ha a körülmények és a tények azt indokolják – büntetőeljárások követik.

Nem engedik kutatni

Ránki Sára egy éve nem kutathat a börtönökben, ezzel pedig a doktori disszertációjának is lőttek. De úgy tudja, nemcsak ő van kitiltva a büntetés-végrehajtási intézményekből, hanem több más kutató is, akik olyan dolgokat vizsgálnának – például a korrupciót –, ami az intézmény számára akár kedvezőtlen eredményeket is hozhat.

Ránki Sára 2013 és 2015 között a főügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyelet részlegén is dolgozott. Itt azt vizsgálják, hogy a börtön törvényesen jár-e el a fogvatartottakkal szemben, illetve a fogvatartottak betartják-e a rájuk vonatkozó szabályokat. Tapasztalatai szerint az előző országos börtönparancsnok, Csóti András regnálása alatt sokkal nyitottabb volt a börtön a civil kutatók előtt, mint manapság. Lehetett interjúkat készíteni, könyvhöz anyagot gyűjteni. Most viszont már nem adnak lehetőséget olyan kutatásokra, amelyek a börtönrendszer hiányosságait kívánják feltárni. A lényeg, hogy semmilyen, a rendszer kritikájaként megfogalmazott információ ne kerüljön ki.

2015-ben körülbelül 800 menekült volt a hazai börtönökben, de semmit nem lehet tudni arról, hogy ők miért kerültek a rácsok mögé, milyen körülmények között tartották fogva őket, mi lett a családjukkal. Megszórták a börtönöket velük és ide-oda szállítgatták őket

– mondja Ránki Sára.

2017 elején arról szóltak a hírek, hogy új börtönök épülnek, de máig nem húzták fel ezeket az intézményeket. Pedig szükség lenne rájuk, mivel a raboknak már 640 millió forintot fizetett ki az állam a börtönök túlzsúfoltsága miatt.

Az egyértelmű, hogy a fogvatartottak sokszor embertelen körülmények között élnek. Ránki Sára szerint fontos megemlíteni, hogy

amikor erről beszélünk, nem az a kérdés, hogy sajnáljuk-e a fogvatartottat, vagy megérdemeltnek tartjuk, hogy borzalmas körülmények között élje le az életet. Hanem az, hogy a civil társadalomról állít ki bizonyítványt, milyen büntetés-végrehajtási rendszert működtet. Illetve nem árt szembe nézni a ténnyel, hogy azok az emberek, akik jelenleg fogvatartottak, egyszer kijönnek a börtönből, és a civil társadalom részeként, köztünk fognak élni. A börtönkutatások a reintegrációs folyamatok sikeresebbé tételét is szolgálhatják.

Mióta Ránki Sára ki lett tiltva a börtönökből, magánszakértőként dolgozik, legtöbbször bíróságok és ügyvédek kérik fel.