Vona: Orbán két fóbiája, Soros és Simicska

Vona Gábor a hvg.hu-nak adott interjúban egyértelművé teszi, harmóniára vágyik, szeretné, ha kiegyenlítődének a társadalmi megosztottságok, amiket a politika az elmúlt időben kiélezett, kihasznált. Elismeri, a konfliktusokban volt felelőssége a korábbi Jobbiknak, de pártja változott.

A fejlődésünkben megvolt a jelentősége annak, amin átmentünk fiatalabb pártként és emberekként. Sokat tanultunk belőle. Szándékaink akkor is tiszták voltak, még ha ez másokat sértett is. Akkor is a hazánkat akartuk szolgálni.

Az első 100 napban parlamenti és társadalmi vitát indítanának a civilekkel, érdekvédőkkel, szakszervezetekkel. Nemzeti minimumokat alakítanának ki az egészségügyi-szociális ellátás, az oktatás, a közigazgatás, az agrárium és a nyugdíjrendszer területén, de a nulladik lépés az elszámoltatás lenne.

Független intézmények kellenek, azok élén független emberek. (…) nem mi fogjuk eldönteni, börtönbe megy-e valaki, hanem a független magyar igazságszolgáltatás. És mi embereket nem fenyegettünk meg.

Vona Gábor nem befolyásolná a bíróságokat, nem kivételezne Simicska Lajossal.

Ez a Fidesz elképzelése, és Orbán Viktor fóbiája. Attól a két embertől retteg – Simicskától és Soros Györgytől –, akiknek a legtöbbet köszönheti.

Politikai kényszerből tárgyaltak Simicska platkátcégeivel, de sem őt, sem a Jobbikot nem tudja befolyásolni Simicska Lajos, vagy bármely gazdasági erőcsoport.

Nem lesz lex Simicska, bármilyen törvényeket hozunk, az rá is fog vonatkozni.

Vona ezt követően hosszan magyarázza a plakátügyet, majd jelzi, azzal nem foglalkozik, hogy Simicska őket használná politikai bosszújához.

Szó sincs róla, hogy Mirkóczki Ádám elmondta volna a Jobbik őszödi beszédét, hiszen soha nem voltak nácik. Az, hogy Karácsony Gergely szerint még mindig ott vannak a nácik a pártban, csak kétségbeesett csapkodás a kampányhajrában. Ő nem Karácsonnyal akar vitázni, nem őt akarja leváltani, hanem Orbán Viktort.

A Jobbik néppártosodása szerinte nem érdekesebb, mint az, hogy az MSZP kommunista pártból szociáldemokrata, a Fidesz pedig liberálisból az európai szélsőjobboldal úttörője lett.

A Jobbik az előnyére változik. A Jobbik megtalálta a feladatát, a hangját és a programját. Azt érzem, hogy készen állunk a kormányzásra.

A Fidesz és a Jobbik helyet cserélt.

A Jobbiknak a migráció fontos kérdés, de nagyon nagy bajnak tartja, amikor 24 órában közvetítik, szerinte egy Jobbik-kormánnyal szemben már nem lennének komoly nyugat-európai ellenérzések. Első útja Ausztriába vagy Németországba vezetne, első naptól azt üzennék,

hogy Magyarország nem destabilizáló, hanem stabilizáló erő.

Ezt követően hosszas fejtegetés következik a Jobbik külpolitikai terveiről, a különböző világvallásokról, de a kérdés Istenhívőként foglalkoztatja, a vallás számára magánéleti kérdés. A Jobbikkal ellentétes nézeteket valló Morvai Krisztináról nem nyilatkozik.

Annyit mond csak, hogy a vallás hit kérdése, a politikában a megbizonyosodás fontosabb, ők tanultak nemcsak a saját, hanem a Fidesz hibáiból is, és a NER-rel sem az a baj, hogy nem ő áll az élén, hanem Orbán Viktor, hanem az, hogy az egész rossz.

Miután a Fidesz nagyon sok mindent megtett, amit 2010-ben a Jobbik is meg akart, élőben láttuk, hogy mennyire balul sült el. (…) Megtanultuk, hogy az ország jogállami kereteit, a szabadság légkörét vissza kell adni, mert anélkül a teremtő energia is elvész. A NER-ben sem ellenzéki, sem kormánypárti szituációban nem érezném jól magam.

Vona azt mondja, a néppártosodás nem érdekből történt, politikailag nem is volt racionális, hiszen egy radikalizálódó országban kezdtek mérsékeltebb hangnemet képviselni, ami úgy tűnhet, nem is piacképes üzenet.

 A változást én nem szégyellem, sőt azt vallom, hogy aki egy ország hibáin akar változtatni, az jó, ha előbb saját magával kezdi.

Április 8-án nem négy év, hanem minimum két generáció sorsa a tét, ezzel magyarázza, hogy a Jobbik egyéni jelöltjei közül senki nem lép vissza.

Sok esetben, ha visszalépnénk, lehet, hogy a Fidesz jelöltjét segítenénk.

Ha nem nyerik meg a választást, lemond, nem fog magyarázkodni, a párt dönt a sorsáról. Nem akar kiiratkozni a politikából, de vállalja a felelősséget. Ő hisz a győzelemben, politikai áttörésre számít.

Azt nem zárja ki, hogy Orbán a választási vereség után politikai zavargásokat próbál kelteni, a saját szavazóbázisát felhergelni, úgy beállítani a vereséget, mintha az ország veszett volna el, de ennél súlyosabba veszélynek tartaná, ha a kormány maradna. Nem lennének zavargások, de

egy csendes, lassú kivándorlás indulna meg Magyarországról, amit évtizedes néma csönd követne.

Nem hisz abban, hogy Ukrajnához hasonlóan forradalom lenne, Orbánt nem váltja le forradalom, a magyarok józan többsége fájó szívvel elvándorol majd vagy visszahúzódik a kiskertekbe, kivárja, mi lesz. Vona sajnálná, ha bárki azért hagyná el az országot, mert a Jobbik nyer. Mindent megtenne, hogy mielőbb hazajöjjenek, nekik is bebizonyítaná, a Jobbik nem jelent veszélyt.