„A paksi szerződés egy kávé mellett dőlt el”

A paksi bővítésről vitáztak az Ökopolisz Alapítványnak, az LMP pártalapítványának szervezésében a MÚOSZ székházában szerda este. A kerekasztal-beszélgetés moderátora, Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke volt, aki szerint a vita különleges alkalom volt, hiszen egy asztalhoz ültek a kormány képviselői, azaz Aszódi Attila paksi bővítésért felelős kormánybiztos és Csepreghy Nándor miniszterhelyettes a paksi bővítéssel kritikus energetikai szakértőkkel, ami nem szokása a kormányzatnak.

Döntsön a nép

Schmuck Erzsébet LMP-s parlamenti képviselő három kérdéscsoport köré építette fel érveit. Az első, hogy ki döntsön a bővítésről, a társadalom vagy a parlament. Felidézte, hogy a kormánypárti politikusok egyik érve az, hogy az emberek nem tudnak dönteni a paksi bővítésről, mert az túl bonyolult. A képviselő szerint viszont már pusztán a környezeti kockázatok okán is jogunk van dönteni a kérdésben. Mint mondta:

Más országokban meg merték kérdezni az embereket, például Svájcban, ahol végül elutasították az atomerőműveket egy népszavazáson. Az LMP hiába adott be 18 népszavazási kérdést a paksi bővítésről a Nemzeti Választási Bizottsághoz, ezeket mindig elutasították.

Másodikként a képviselő a bővítés anyagi vonzatáról beszélt. Úgy vélte, az atomenergia nem olcsó, az orosz hitel drága, mivel piaci kamattal vettük fel. A beruházás költsége alsó hangon 4 ezermilliárd forint lesz, ami az eddigi tapasztalatok alapján – mint például a vizes vébé költségtúllépése – biztosan megnövekedik, akár 10 ezermilliárd forintig is. Harmadikként említette a szerinte legfontosabbat, a környezetvédelmi szempontot. Az atomhulladék szennyező, nem elfogadható, az atomerőmű nem biztonságos.

A képviselő további fontosabb megállapításai:

• A kormány azt mondja, hogy az atomenergia olcsó, de ez nem igaz. Nem tudjuk, mennyibe fog kerülni az atomhulladék tárolása vagy Paks I. lebontása.
• Ezeket a rejtett költségeket a jövő generációja fogja megfizetni.
• Az energiafelhasználást abszolút mértékben is kell csökkenteni, nem lehet cél ennek növelése.
• A klímaváltozás miatt a napos órák száma is nőhet, ami a hazai napenergia felhasználásnak is kedvez.

Csepreghy Nándor államtitkár, miniszterhelyettes azzal kezdte, hogy pontosítaná a felvezetőt, hiszen ő már többször vitázott civil szakértőkkel is, például a Transparency Internationallal. Szerinte ugyanakkor nem lehet meggyőzni azt, aki elutasítja az atomenergiát, mert ez egyfajta hitvita. Állami oldalról a kérdés úgy vetődik fel – politikai hátországtól függetlenül -, hogy garantálni kell az ország energiaellátásának biztonságát, valamint az olcsó energiát, mégpedig az adott időszakban fellelhető lehetőségek közül választva. Mindezt azért hangsúlyozza, mondta, mert az ellenzők egyik fő érve, hogy 20-30 év múlva biztonságos és olcsóbb is lesz a napenergia. De mi van, ha mégsem? – kérdezte.

Az államtitkár további megállapításai:

• Paks I. lebontási költségével kalkulálnak, ez benne van az áramárban.
• Az atomenergia Paks II. esetében is 40 százalékot fog fedezni az áramellátásból. Ami azt is jelenti, hogy a megújulóknak 60 százalékos mozgástere marad az esetleges növekedésre a fosszilis energiahordozók kárára.
• A bővítés társadalmi támogatottságról azt mondta: Paks II. támogatottsága 54-56 százalék körül mozog a legutóbbi tanulmányok alapján.
• Németországban a zöldenergia állami szubvenciója miatt ment fel az áram ára, Európában az egyik legmagasabbra.
• Úgy vélte, Magyarország a paksi bővítéssel áramexportőrré léphet elő.

Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa többféle érvet is felhozott a bővítés ellen. Az egyik fő érve az volt, hogy a beruházás túl kockázatos, nem térül meg. Ahogy fogalmazott: nem jön ki a matek. Majd felidézett egy kutatást, miszerint Magyarországon 2040-ben a megújulók részaránya biztosan eléri a 80 százalékot. A decentralizált áramtermelés előretörésével teljesen más lesz az a környezet, amiben a paksi áramnak majd versenyképesnek kell lennie. Harmadrészt említette az állami támogatást, vagyis azt, hogy az esetleges üzleti kockázatokat nem a magántőke viseli, mint a Nagy-Britanniába, Finnországba vagy Törökországba tervezett atomerőműveknél, hanem a magyar adófizetők. Végezetül azt mondta: szerinte a legfontosabb kérdés, hogy miért most kellett dönteni a bővítésről. Ezt nem indokolta semmi, lehetett volna sokkal később dönteni.

Atom nélkül nem megy

Aszódi Attila paksi bővítésért felelős államtitkár azzal kezdte, hogy teljesen más aspektusból fog beszélni, mint a többiek, hiszen ő energetikai mérnök. Így tanulmányaiból és a szakmájából is tudja, hogy jó energiapolitikát csak megfelelő energiamixre lehet alapozni. E nélkül nincs ellátásbiztonság, nincs stabil áramellátás. A monokulturális rendszerek önmagukban sehol sem működnek. Hiszen nincs a kezünkben egyetlen technológia, amivel biztosítani lehetne az energiát, mondta.

Emlékeztetett: az energiamixről szóló döntés az EU-ban nemzeti hatáskör. Az ezzel kapcsolatos párbeszéd régre nyúlik vissza Magyarországon. Ezért szerinte nem igaz, hogy nincs vita. Hozzátette: hazánk parlamentáris demokrácia, viszonylag kevés kérdésről döntünk népszavazáson. 2009-ben a parlament hozta meg az elvi döntést, hogy hozzájárul a paksi bővítéshez. Sem az alkotmány, sem az atomtörvény nem mondja azt ki, hogy népszavazáson kellene ebben a kérdésben dönteni, mondta.

Hozzátette: butának gondolja azt a vitát, amelyben az energiamix kérdését atom vagy nem atom kérdésre szűkítik le. Szerinte az atomenergiát a teljes energiaellátás rendszerében kell vizsgálni. Végül megemlítette, hogy éppen tegnap jelent meg az OECD Atomenergia Ügynökség friss jelentése, amely egy új forgatókönyvet vezetett be a korábbiak mellett. E szerint világszinten meg kell duplázni 2040-ig az atomenergia szerepét az áramellátásban, annak érdekében, hogy a klímavédelmi céloknak egyáltalán a közelébe kerüljön az emberiség. Így összegzett:

Atom nélkül nem megy. Magyarországon nincsenek hegyek, nincs vízenergia potenciál. Atomra is, és más energiára is szükség van ahhoz, hogy megbízhatóan és olcsón biztosítsunk áramot az iparnak és a lakosságnak.

Mik az alternatívák?

Mártha Imre energetikai szakértő, az állami Magyar Villamos Művek volt elnöke egy spontán poénnal kezdte beszédét. Amikor ugyanis Aszódi Attila befejezte a beszédét, az egyik mennyezeti neonlámpa villogni kezdett. Erre Mártha azt mondta, az előbb kialudt a villany, amiért a soros a hibás, mármint kapcsolásban. Azzal folytatta, hogy ő egy atomenergia hívő, aki ugyanakkor Paks II. ellen van. Azaz inkább Paks I. élettartamát hosszabbítaná a paksi bővítés helyett. Szerinte az amerikaiak és az oroszok is ezt teszik a saját, régi erőműveikkel. A paksi típusú blokkok összesen 60 évig is vidáman működhetnének.

Úgy vélte, a 2036-ban lejáró jelenlegi paksi blokkok működését még tíz évig meg lehetne hosszabbítani. Ez azért lenne jó, mert töredékébe kerülne a bővítésnek, és 2046-ig biztosan eldőlne, hogy a megújulók hogyan fejlődnek. 

A társadalmi támogatottságról azt mondta, hogy az nagyon fontos. Különböző felmérésekből ő úgy tudja, hogy Paks I. támogatottsága 70 százalék, míg Paks II-é jelenleg 50 százalék alá esett a lakosság körében. Ha ez így van, felelőtlenség lenne megépíteni. Bármilyen országgyűlési határozat szól is a bővítésről, ezt egy népszavazás bármikor felülírhatja, mondta.

Fülöp Zoltán, energetikai szakértő azzal kezdte, hogy valóban hiba lenne bezárni Paks I-et. Szerinte kiváló gondolat Mártha Imre felvetése, hogy hosszabbítsuk meg a jelenlegi blokkok üzemelését, hiszen az ellátásbiztonság megmaradna, és eldőlne addigra, hogy a megújulókkal mi lesz. Azt a kérdést tette fel, hogy a bővítésre szánt 4 ezer milliárd forintot hogyan lehetne a legcélszerűbben elkölteni. Mik azok az energetikai beruházások, amelyeken érdemes elgondolkodni? A kormány által megrendelt Rotschild-tanulmány állítása, miszerint a megújuló energia nem lesz versenyképes, használható alternatíva az atommal szemben, már ma megdőlni látszik. Ellátásbiztonság szempontjából azt emelte ki, hogy az atomerőmű akkor jó, ha folyamatosan termel. De a legkisebb üzemzavar esetén le kell állítani, ami máris nem szolgálja ezt a célt. A 4 ezer milliárdból tehát sokkal biztonságosabb, környezetbarátabb megoldást is ki lehet találni, és ezeket fontos lenne társadalmilag is megbeszélni, mondta.

A szakértő fontosabb megállapításai:

• Paks I. lebontása optimista becslés alapján 500 milliárd forintba kerülhet. De érdemes lenne a németeket megkérdezni, akik sokkal drágábbra becsülik erőműveik lebontásának költségét.
• Jelenleg zsinóráramtermelők vagyunk, miközben áramot importálunk. Paks II-vel nem fogunk tudni áramot exportálni.
• Az Aszódi Attila által idézett új OECD jelentésről az véleménye, hogy nem jó a módszertana, mert a múltból próbál következtetni a jövőre. Ahelyett, hogy azt nézné, a jelenlegi fejlesztések hova futhatnak ki.
• Egy másik friss jelentés, a WNISR szerint, a nukleáris ipar válságban van.
• A megújul energia elképesztő ütemben fejlődik. Ma egy tengeri szélturbina egyetlen egysége 50 megawatt kapacitású áramtermelésre képes, ami óriási szám.

Kérdések-válaszok

A továbbiakban a moderátor tett fel kérdéseket, amelyekre a résztvevők három perces körökben válaszoltak. Az első kör kérdése így szólt: mekkora a prognosztizálható áramigény Paks II. megépülése esetén?

• Aszódi Attila válasza szerint 5 ezer megawatt kapacitás esik ki 2030-ig, és 7 ezer megawattot kell beépíteni. Tehát van igény kapacitásra, a bővítés egy kapacitásfenntartó projekt. Paks II-re azért van szükség, hogy továbbra is biztosítani lehessen az atomenergia 40 százalékos részesedését az energiamixben. Hangsúlyozta: Paks II. önmagában nem oldja meg az energiaellátás biztonságát.
• Mártha Imre szerint a feltett kérdés eldöntése önmagában több évet vesz igénybe. A kapacitás tervek állandóan változnak az energetikai szakma sajátosságai miatt. Azok a tervek, amelyek igazak voltak 50 éve, ma már nem azok. Ez a megújulók kapacitására is igaz, amely elképesztő ütemben fejlődik.
• Schmuck Erzsébet szerint a feltett kérdést nem tudjuk megválaszolni, mert a szerződés titkos.
• Felsmann Balázs szerint senki nem tudja megmondani, hogy 2030-ban mennyi lesz az áramigény. Annál is inkább, mert a piac jövőbeli körülményei határozza meg az áramigényt, ami nem egyezik meg a fogyasztó igényével.

A második körben a moderátor az kérdezte, milyen időzítéssel, finanszírozással lehetne rendben Paks II. A fontosabb válaszok:

• Aszódi Attila szerint ezt a kérdést az Európai Bizottság már eldöntötte. Széleskörű vélemények figyelembevételével azt mondta, hogy jó szerződést kötöttünk, az gazdaságos és megtérülő beruházás. A projekt megtérülésének középértéke 7,35 százalék.
• Fülöp Zoltán szerint az EB a magyar kormány által benyújtott számításokra bólintott rá. Számára továbbra sem világos, milyen tételek kerülnek bele a paksi bővítéssel előállított áram árába.
• Felsmann Balázs azt hangsúlyozta, hogy az EB kimondta: a projektben állami támogatás van. Ezt a kormány is elismeri, ami azt jelenti, hogy az esetleges üzleti kockázatokat a kormány a magyar adófizetőkre terheli.
• Mártha Imre szerint nem volt nyílt tender, így nem tudjuk milyen időzítéssel, finanszírozással lehetne rendben Paks II. Azt mondta, hogy:

A paksi szerződés finoman szólva is egy kávé mellett dőlt el.