A filozófus kissé csalódott Puzsérban, akit mindig független és eredeti szellemnek tartott, de a kritikus legutóbbi írása (Vö. „Túl a rettegésen”, Magyar Nemzet, április 16.) szerinte hemzsegett a tévedésektől. TGM a tények kedvéért alapos történeti áttekintést ad „urbánusok” és „népiek” konfliktusáról, jelzi, a „jobb- és baloldali antikapitalizmus nem keverhető össze”. Neki nagyon rossz a véleménye „Orbán Viktor alkotmányossági fölfogásáról, államfilozófiájáról és kormányzásáról…”, de a kormányfőt annak dacára jelentős történelmi szereplőnek tartja, „hogy tragikusan rossz irányba sodorta hazánkat”.
TGM szerint őrültnek kellene lennie, hogy ne lássa a Fidesz és a Jobbik közti különbséget, bár úgy látja, a miskolci polgármester és helyi klikkje semmivel se jobb, mint a Jobbik, akiknek a vezetőit nem ő nevezte a nyilasok utódainak, hanem Lázár János, aki – zárójeles megjegyzése szerint – „semmihez sem értő, kutyaütő rossz miniszter, ráadásul a népet gőgösen lenéző, arrogáns politikus.”
A filozófus nem híve a nagykoalíciónak. Az a véleménye, hogy az passzivitáshoz, mozdulatlansághoz, további hanyatláshoz vezetne. Esze ágában sincs ilyesmit javasolni, és egyáltalán nem ad tanácsot polgári pártoknak, nevetséges is volna, hiszen valamennyivel szemben áll. Szerinte a Jobbik cigányellenes és antiszemita, irredenta és sovén párt, de nem csak ennek köszönheti a sikerét, amely szerinte előbb-utóbb „elkényelmesedik, lefizetik, szétrohad”.
Baj van Puzsérral és azokkal, akik szerint mindenki egyforma, soha nem történik semmi, és soha semminek nincs jelentősége. “Azokkal, akiknek a szabadság utópia csupán, vagy rosszabb esetben: üres duma. Akik két és fél évezred óta – Thalész és a danolászó trák szolgáló története óta – azt hiszik, hogy az eszmények szamárságok” – írja a filozófus. TGM utóiratként jegyzi meg, hogy egyetért Kónya Imrével, ő is visszautasítja az alantas sugalmazást, hogy Antall József az MSZMP-állam ágense lett volna. Bármi is választotta el őt a néhai kormányfőtőt, a nemtelen utólagos vádaskodás megdöbbenti. “Mint minden nemzet múltjában, a miénkben is sok a mocsok; de ne piszkoljuk be, ami nem az”.