1908-ban, egy baranyai parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Négy elemi és négy polgári osztályt végzett, de vonzotta a közélet. 25 évesen belépett a Független Kisgazdapártba. 1939-ben már főtitkárhelyettes volt. 1941-ben a Magyar Parasztszövetség főtitkára lett, közeledett a szociáldemokratákhoz, jó kapcsolatot ápolt a népi írókkal. 1943-ban részt vett a híres balatonszárszói találkozón.
Miután a németek megszállták Magyarországot, az ellenállási mozgalomba is bekapcsolódott. A debreceni Ideiglenes Kormányban belügyi államtitkár, 1945 augusztusától az FKGP főtitkára, majd földművelésügyi miniszter lett. Nagy Ferenc későbbi miniszterelnök mellett ő volt az egyik legnépszerűbb kisgazda politikus. Kovács Béla az 1945. évi választásokon aratott fölényes győzelem dacára támogatta a nagykoalíciót, a köztársaság kikiáltását.
1946 második felében azért lett „megbízhatatlan”, mert ellenezte a kommunisták totalitárius törekvéseit. A demokrácia felszámolását baloldalról sem fogadta el, próbálta óvni a Független Kisgazdapárt önállóságát a kommunisták ellenében. Ez lett a végzete. A kommunista befolyás alatt álló belügyi hatóságok 1947. január 5-én bejelentették, államellenes összeesküvésre bukkantak.
A koholt vádak miatt az Országgyűlés elutasította a kisgazda politikus mentelmi jogának felfüggesztését, de 1947. február 25-én a szovjet hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát. Az akciót sokan a kommunista diktatúra kiépítésének első lépéseként értékelték. Kovács Bélát bebörtönözték és csak 1955-ben adták át a magyar hatóságoknak. Szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza.
Októberben már szerepet vállalt Nagy Imre forradalmi kormányaiban. A felkelés vérbefojtása után nem esett bántódása, egykori kommunistaellenessége dacára 1957-től a Kádár-rendszer konszolidációja mellett lépett fel, gyakorlatilag visszavonult. 1958 novemberétől haláláig ismét parlamenti képviselő volt, de betegsége miatt már nem politizált. 1959. június 21-én halt meg. A Szovjetunió 1989-ben rehabilitálta.
Kovács Béla önkényes elrablása, fogva tartása ugyanis a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált. Elrablása, az erőszakos szovjet fellépés leszámolt azzal az illúzióval, hogy Magyarország elkerülheti a moszkvai alávetettséget. A kisgazda politikus elhurcolásával vette kezdetét a kisgazdák kiszorítása, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása, az 1947. évi „kékcédulás” választások kikényszerítése – írta a Rubicon.
Az Országgyűlés 2000. június 13-án döntött úgy, hogy február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Kovács Béla Országház előtti bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatása és elhurcolása 55. évfordulóján avatták fel. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.
“A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg.” (Milan Kundera)
100 millió áldozat világszerte
A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata. Az áldozatok számáról csak becslések léteznek. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Közép- és Kelet-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember halt meg kivégzés, éhínség miatt, kényszermunkatáborban. Ugyanakkor többre tehető azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. Áldozat volt az is, akit vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek, valamilyen hovatartozása miatt üldöztek.
2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készülhet. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi-börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít, amelyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják, munkájukhoz később más európai országok is csatlakozhatnak. A magyar kormány 2014-ben javasolta, hogy Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként, ennek megépítéséhez a kormány egymillió dollárt ajánlott fel.
2015 Magyarországon a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve, így nemcsak a kommunizmus emléknapján, hanem egész évben emlékezünk arra a mintegy 700 ezer emberre, akiket a második világháború végén vagy után deportáltak az országból, és akik közül háromszázezren sosem tértek vissza. A kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapján a hivatalos megemlékezés lesz a budapesti Clark Ádám téren. A főhajtás és gyertyagyújtás után az MTI archívumából válogatott fotókból nyílik kiállítás, az Andrássy út 60. alatti Terror Háza Múzeumnál egész nap lesznek megemlékezések.