„El tudnám képzelni, hogy senki ne kapjon úgy érettségi bizonyítványt, hogy Pesten egyszer ne hallgatott volna operát vagy ne látott volna egy táncelõadást” – véli Ókovács Szilveszter, az Operaház újonnan kinevezett igazgatója. Hoffmann Rózsa szintén az érettségi feltételévé tenné, hogy a diákok 50 órában valamilyen humanitárius szolgálatot tegyenek. Pokorni Zoltán viszont legalább egyszer határon túli magyar területekre szerveztetne minden osztálynak kirándulást. Néhány az utóbbi idõben felreppent jó szándékú – bár nem egyszerûen megvalósítható – ötlet arról, mit is kellene a diákoknak csinálniuk iskolaéveik alatt.
Amit viszont konkrétan meg kell tanulniuk a nebulóknak, azt az oktatás tartalmi szabályozói, a most készülõ új Nemzeti alaptanterv (Nat), az erre épülõ kerettantervek, és az iskolák helyi programjai írják le. Hoffmann Rózsa többször is emlegette, hogy azért van szükség új alaptantervre, mert ma van olyan iskola, ahol nem tanítják Petõfi költészetét, hiszen szerinte ez nincs rögzítve a Nat-ban. Természetesen ilyen iskola nincs ma Magyarországon, de tény, hogy a mai felsõ szintû szabályozás meglehetõsen nagy szabadságot, vagy inkább felelõsséget és lehetõséget ad az iskoláknak abban, hogy mit tanítsanak. (Más kérdés, hogy nagyon sok iskola nagyon sok pedagógusának szinte mindegy, mi van leírva a Nat-ban: jó estben a szakmai autonómiájával élve azt és fõleg úgy tanít, amit jónak lát, rossz esetben a tankönyvre támaszkodva azt tanít, amit a következõ fejezet elõír.) A legerõsebben a kimenti szabályzók (például az érettségi követelmények) hatnak arra, hogy mire fókuszál egy-egy iskola.
Szabadságmegvonás
A mai oktatásirányítás a Nat által biztosított – szerinte túlzott – szabadságot vonja meg az iskoláktól. Az új Nat azokat a tananyagtartalmakat és fejlesztendõ képességeket, kompetenciákat írja le, amelyet az ország minden iskolájában kötelezõ lesz megtanítani. Erre épül majd iskolatípusonként és oktatási szakaszonként két-két kerettanterv, amelyek közül kötelezõ az egyiket kiválasztani minden iskolának. Az iskoláknak 10 százalékos órakeret marad arra, hogy a helyi sajátosságokat beépítsék a tantervükbe.
Hozzá kell tenni: Hoffmann Rózsa mindig hangsúlyozza, hogy a kötelezõ kerettantervektõl, külön miniszteri engedéllyel el lehet majd térni. De hogy ez mit jelent a mindenkire kötelezõ Nat-korszakban az nem világos.
Hoffmann Rózsa az új ember kovácsa
ej
“A neveléstörténeti könyvek alaptézise, hogy minden társadalom kialakítja a maga embereszményét. Az ezt megalapozó nevelési elképzelések egyrészt leírják a – minden gyerekre érvényes és kötelezõ – társadalom által megkövetelt tipikus személyiségjegyeket, másrészt a kívánt egyéni képességeket, tulajdonságokat. A nevelési célok ezért nem állandó kategóriák, hanem korok, nemzetek, egyének szerint változnak. A spártaiknál például a cél nyilván a jó katonák nevelése volt leginkább, mondjuk, Rousseau szerint a természetes ember kimûvelése, a Magyar Szocialista Munkáspárt szocialista embertípusokat szeretett volna faragni a diktatúra iskoláiban.”
Az új Nat kidolgozásáról nem sok hír látott napvilágot, de azt lehet tudni, hogy közel száz –elsõsorban gyakorló pedagógusokból álló – szakember írja, akik nem térnek el a jelenlegi mûveltségterületenkénti felosztástól. A tananyagtartalmakat Magyar nyelv és irodalom, Matematika, Ember és társadalom, Idegen nyelv, Ember a természetben, Földünk és környezetünk, Életvitel és gyakorlati ismeretek, Informatika, Mûvészetek és Testnevelés és sport területekbe rendezik. Ez a felosztás nem tér el az 1995-ben hatályba lépett elsõ Nat-hoz képest, mindössze néhány cím megnevezését változtatták meg.
János vitéz: rögzítve
Gyökeres változás viszont a korábbi gyakorlathoz képest, hogy az új alaptantervben olyan konkrét tartalmak szerepelnek majd, mint mondjuk a Himnusz, a János vitéz vagy matematikából a kör kerületszámítása, vagy a másodfokú függvény. E tartalmaknak az eredeti, 1995-ös Nat-ban is helyük volt, de a háromévenkénti felülvizsgálatok során kikerültek a dokumentumból, mondván az alsóbb szabályzók majd konkretizálják, pontosan melyik verset, képletet kell megtanulni.
Új embert farag az új iskola (Montázs: Rédley Tamás)
A hírek szerint a jelenlegi hármas tartalmi szabályozás megmarad, nagy kérdés, hogy ha az alaptantervben már ennyire konkrétan le van írva minden, akkor mi szükség az alsóbb szintû szabályozásokra, például a kötelezõen választandó kerettantervekre. Az is némi ellentmondást takar, hogy a köznevelési koncepció (kötelezõ) egész napos iskolát ír elõ, amelynek a lényege éppen az, hogy a reggeltõl délutánig széthúzott idõkeretbe rengeteg, de minden iskolában más és más nevelési, oktatási feladat fér bele, amit nem lehet Budapestrõl elõírni.
Erkölcs, pénz, ló, pelenka
Hogy milyen új tananyagok lesznek az alaptantervben, arról egyelõre csak hírmorzsákat lehet összeszedni. Az oktatási államtitkár áprilisban arról beszélt, hogy a fiatalok erkölcsi nevelése szükséges, tehát „ilyen tematikájú óra” biztosan beépül az órarendekbe (erkölcstan vagy hittan), mint ahogy a pénzügyi ismeretek is. Új elem a családi életre nevelés, amelynek keretében – az Origó információi szerint – „a gyerekek tanulnak majd a rászoruló családtagok segítésérõl, az otthoni betegápolásról, a csecsemõgondozásról, sõt pelenkázni is meg kell tanulnia mindenkinek”. Hoffmann Rózsa áprilisban a Nemzeti Lovasprogram tanrendbe építését is felvetette, bár ennek a realitása eléggé megkérdõjelezhetõ, s az utóbbi idõben nem is volt szó a konkrétumokról. Pozitív változás lenne (de a feltételek megléte nélkül csak üres szólam) alsó tagozaton a mindennapos mûvészeti és testnevelés óra.
Ezek mellett felröppent a hír, hogy megerõsítenék az állampolgári létre való nevelést, a honismeretet, a háztartási ismereteket, a határon túli magyarok életének ismeretét, bevezetnék alsóban a „Beszélgetés foglalkozást”, bekerül a Nat-ba a KRESZ és valamilyen módon a médianyelv elsajátítása is. (Ez utóbbi Mozgóképkultúra és médiaismeret néven eddig is volt, de kevés helyen vették komolyan.).
Felmerült a “munkaszerû kétkezi tevékenység kézi eszközök, technológiák alkalmazásával” nevû tantárgy is, ahol az alsósok a háztartási gépekkel ismerkednének, az otthoni balesetek megelõzésérõl tanulnának, a felsõ tagozatban már fõzést és a konnektorszerelést is gyakorolnák, 9-12. osztályban pedig például a közmûvekkel ismerkednének.
A felvetett ötletek mindegyike megfontolandó, és nem árthat a bevezetése egy gyereknek sem. A tantervkészítõk állandó dilemmája a “melyik ujjam harapjam?”, hiszen a diákok és tanárok óraszáma nem végtelen, így mindent nem lehet belezsúfolni a tantervekbe. A XXI. század új kihívásaira is válaszolnia kell az iskolának, miközben a hagyományos mûveltség elemeit is át kell adnia. S mindezt úgy – és ez célként most is megfogalmazódott – hogy az ismeretanyag átadása mellett idõt kell hagyni a készségek, képességek (mostanában került kifejezéssel: kompetenciák) kialakítására, megerõsítésére is.
Mindezek miatt arra volna szükség, hogy elõzetesen széles körû szakmai konszenzus alakuljon ki arról, mi kerüljön be a Nat-ba. (Ha már azt – a nemzetközi trendekkel és a korszerû oktatáspolitikai törekvésekkel szemben – a központból akarják elõírni.)
Ennek még a jelei sem mutatkoznak.