A napilap álláspontja szerint “Magyarországon többféle mérce létezik. Ha egy kőműves lett volna a gázoló, már rég a hűvösön süppedne. Császár Elődnek ellenben a rendőrgyilkosságot is megbocsátották. Miért ne eshetne tehát a jó Stohl Buci is a VIP-kategóriába, annyi minden fölött szemet hunytunk már! Voltak régi szép idők, amikor még Törőcsik Mari, a nemzet színésze is fiatal volt, Kern és Kulka meg nagyon fiatal, és amikor szemet hunyni sem kellett, elegendő volt egy telefon Aczél elvtárstól, és máris enyhült a bíró elvtárs szigora.”
A lap főszerkesztő-helyettese szerint “ezt üzenik ma Magyarországnak a nemzet színészei és a Nemzeti színészei. Ennyi az ő erkölcsi mércéjük, mi pedig csak örüljünk, hogy vannak, továbbá hogy a kellő pillanatban pirosra tapsolhatjuk értük a tenyerünket.”
“De lássuk, mihez is asszisztáltak tegnap Törőcsik Maritól Bodrogi Gyulán át Garas Dezsőig sokan!” – írja Huth Gergely, aki Stohl Andrástól nem vitatná el a védelemhez való jogot, amely “mégiscsak az erkölcs megtestesülése lenne, és aki a nemzet színpadán kíván játszani, attól elvárnánk, hogy jó erkölcsből és ne alpári ügyeskedésből mutasson példát az országnak. Márpedig Stohl és ügyvédje, Ruttner György tegnapi fellépése a legenyhébb jelzővel élve is gyomorforgató volt.”
Az ország becsülete most a Stubeczky Sarolta vezette bírói tanácson áll. Vajon engednek a komédiásoknak, az erkölcsi halottaknak, vagy az igazságot és a törvényt szolgálják? Az ősszel, a következő tárgyaláson megtudjuk – zárja álláspontját a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese.