Mivel a válaszadók kilencven százaléka támogatja, bekerülhet a készülő alkotmány szövegébe az életfogytig tartó szabadságvesztés is – hivatkozott Orbán Viktor miniszterelnök az új alkotmánnyal kapcsolatos kérdőívre. A válaszadók jelen esetben azt a 920 ezer embert jelentették, akik válaszoltak a kormányzati kérdésekre.
Fekhely, örökre Fotó: MTI
A jelek szerint a kriminológusokhoz nem jutott el az alkotmányozó felmérés (vagy az ellenzők tíz százalékába tartoztak), mert a szakma szerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alaptörvénybe helyezésével épp ellentétes utat jár be Magyarországon az európai büntetőpolitika.
Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) 2008-ban készített egy kutatást, melynek során 149 életfogytiglanos elítéltet, ezen belül 9 tényleges életfogytiglanra ítélt rabot kérdezett meg a reményt elvevő büntetésről.
Idővel belátják
Nagy László Tibor, az OKRI bűnözéskutatási osztályának helyettes vezetője elmondta, hogy azok az elítéltek, akik közel voltak már a szabadulásukhoz (a normál életfogytosok szabadulására van lehetőség), arányaiban többször ítélték helytállónak a bíróság ítéletét, mint azok, akik csak pár éve kezdtek neki a 20-30 évig tartó büntetésük letöltésének.
Más a helyzet a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre (TÉSZ) ítélteknél. Közülük mindössze egy fogvatartott ismerte el, hogy jobb, ha sosem szabadul. (Igaz, őt korábban négy gyilkosságért ítélték el, de csak egyet ismert el. A kriminológusok szerint az ítélet elfogadásával gyakorlatilag beismerte a többit is.)
Inkább a halál
A megkérdezett rabok közel kétharmada (73 százalék) szerint a halálbüntetés kevésbé elrettentő, mint a tényleges életfogytiglan, a szabadulás reményétől megszabadított TÉSZ-esek esetében ez az arány csak 63 százalék. Mégis, arra a kérdésre, hogy milyen büntetést szabna ki a legsúlyosabb esetekben, a TÉSZ-esek kétharmada a halálbüntetést jelölte meg.
A kriminológus úgy véli, a tényleges életfogytiglan nem más, mint egy hosszadalmas, elnyújtott halálbüntetés. A reménytelenség – a kriminológusok szerint – három fő útra vezet: van, aki folyamatosan készül a szökésre – még ha ez a szegedi Csillagbörtön speciális körletéből lehetetlennek is tűnik – akadnak, akik apátiába süllyednek és elvesztik érdeklődésüket a külvilág iránt, és vannak, akik az öngyilkosságban látják a menekülést.
Veszélyesebbek
háromszoros ár
Egy normál körletben lévő elítélt fogva tartásának napi költségei a legutóbbi számítások szerint közel nyolcezer forint. A tényleges életfogytiglanra ítéltek különleges körülményei miatt az ő költségeiket nehéz meghatározni, a szakértők napi 22-24 ezer forintra teszik. Egy életen át.
A kriminológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy sokkal komolyabb veszélyforrást jelentenek azok a rabok, akiknek gyakorlatilag nincs vesztenivalójuk, mert amúgy sem kerülnek soha szabadlábra.
Az élethosszig tartó büntetés másik nehézsége azokra a fegyőrökre, nevelőkre hárul, akik évekig őrzik, figyelik az elítéltet. Hogy ne enyhüljön a kapcsolat, a smasszerek rendszeres esetmegbeszéléseken elevenítik fel, hogy mit is követtek el azok, akikkel évek óta gyakorlatilag együtt élnek.
Akik sosem kerülnek ki
A kutatásból az is kiderült, hogy vannak bűnözők, akik halálukig veszélyt jelentenének a társadalomra, így egyetlen helyen élhetnek csak: a fegyházban. Nagy László Tibor szerint a TÉSZ esetleges eltörlése sem jelentené azt, hogy veszélyes bűnözőket szabadítanának a társadalomra, hiszen az életfogytig tartó büntetés megmaradna.
A magyar büntetőítélkezésben ugyanis csak azt írták elő, hogy egy „normál” életfogytosnál mi az alsó határa annak az időnek, amikor felül lehet vizsgálni a szabadlábra helyezését. Felső határ nincs, így gyakorlatilag a remény végleges elvétele nélkül lehetne örökre bezárva tartani azokat, akik ezt megérdemlik.
A 2008-as kutatásban részt vevő egyik kriminológus, Antal Szilvia, az OKRI munkatársa idén – igaz, még a TÉSZ alkotmányba kerülésének ötlete előtt – ismét felkereste a szegedi Csillagban őrzött TÉSZ-eseket. Úgy tapasztalta, hogy azok közül az elítéltek közül, akik még nem adták teljesen fel, akadnak olyanok is, akik bíztak a jogszabályok változásában, és abban, hogy évtizedek múlva, de felülvizsgálják az esetleges szabadlábra helyezési kérelmüket.
Más tudatállapot
Felvetődhet, hogy van-e visszatartó ereje a TÉSZ-nek. A kriminológus szerint nem kimutatható, ugyanis a legtöbb bűnöző „más tudatállapotban” követi el a bűncselekményt, nem gondolkozik hideg fejjel. „Szinte mindenki úgy téved rossz útra, hogy azt hiszi, őt sosem kapják el” – mondja Nagy László Tibor.
De aki számol is a lebukásával, vélhetően az sem úgy gondolkodik, hogy egy normál életfogytiglannal járó 30-40 év belefér, a TÉSZ már nem. Azt pedig már a XVIII. században megállapította Cesare Beccaria olasz jogtudós, hogy valójában nem a büntetés súlyossága, hanem az elkerülhetetlensége a fő visszatartó erő.
Európában Magyarországon kívül három helyen szabnak ki tényleges életfogytiglant, Angliában, Walesben és Szlovákiában. Magyarországon semmilyen felülvizsgálat nem kíséri ezt a büntetési formát, legfeljebb a köztársasági elnöki kegyelem, amit nehezen nevezhetünk teljes körű jogi eljárásnak.
tész-történelem
Magyarországon 1993 óta van tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, igaz 1998-ig csak az kaphatta (volna) meg, akit az első életfogytiglani után újra életfogytiglanra ítélnek. Aztán 1998-ban, az Orbán-kormány igénye volt, hogy szigorítsanak a jogszabályokon és egyből adható legyen ez a büntetés. Az első, aki nem több ember megölése miatt kapott TÉSZ-t, a szécsényi gyerekgyilkos volt.