A 600 oldalas jelentés – amelyből az is kiderül, hogy doktor Mengele
fejbőrének egy darabját egy washingtoni íróasztalfiókban őrizték –
megállapítja, hogy az amerikai hatóságok egyes nácik esetében „tudatosan
engedélyezték a beutazást” az Egyesült Államokba. A nyomozati anyag több mint
kéttucatnyi szökött nácival kapcsolatban tartalmaz új adatokat. A jelentés
ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a korábban feltételezett 10 ezernél
vélhetően jóval kevesebb náci talált menedéket Amerikában.
A jelentés különös pikantériája, hogy közreadását az igazságügyi tárca négy
éven át akadályozta, s azután is csak egy erősen cenzúrázott változatot
engedett át a nyilvánosságnak, hogy perrel fenyegették meg. A The New York
Timesnak azonban sikerült megszerezni az eredeti, megcsonkítatlan iratokat.
Az eddig ismertekhez képest újdonság, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA)
1954-ben a szárnyai alá vette Otto von Bolschwingot, az európai zsidók
kiirtásában kulcsszerepet játszó Adolf Eichmann munkatársát. Von Bolschwing a
CIA támogatásával telepedett le az Egyesült Államokban, ahol az ügynökség
szolgálatába állt. A belső iratok szerint a hírszerzés vezetői között vita
bontakozott ki, hogy ha kérdőre vonják őket, letagadják-e a volt náci múltját,
vagy hozzanak fel vele kapcsolatban enyhítő körülményeket.
Az igazságügyi minisztérium Különleges Nyomozó Hivatala (OSI) 1981-ben szerzett
tudomást von Bolschwing náci múltjáról. Azonnal kezdeményezte a kiutasítását,
ám a férfi még ugyanabban az évben, 72 évesen elhunyt.
Korábban is közismert volt, hogy Arthur L. Rudoph, aki az amerikai
holdutazásokhoz használt Saturn-5 hordozórakéta atyja volt, kényszermunkások
tömegeit dolgoztatta a németországi Mittelwerk lőszergyárban. Újdonság viszont,
hogy 1949-ben az igazságügyi tárca akkori helyettes vezetője úgy tájékoztatta a
bevándorlási hatóságokat: „sértené a nemzeti érdekeket”, ha Rudolphot nem
engednék vissza Mexikóból az Egyesült Államokba. A minisztérium 1983-ban
viszont már maga kezdeményezte Rudolph kiutasítását, ami a hírszerzés részéről
ellenállásba ütközött. Az OSI azonban hangsúlyozta, hogy a NASA prominens
tudósának kitoloncoltatása bizonyítaná „a kormányzat mély elkötelezettségét a
nácik üldözése iránt”. Rudolph kénytelen volt elhagyni Amerikát, és 1996-ban
Németországban halt meg.
A jelentésből kiderül: 1980-ban, a cserkesz Tscherim Soobzokov (Cserim
Szoobzokov) ellen indított perben maga az igazságügyi minisztérium is
közösséget vállalt a CIA-val és a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI) a Waffen
SS-katona múltjának eltussolásában. Soobzokovot felmentették, de 1985-ben egy
zsidó radikális csoport a lakásában felrobbantotta.
Az OSI a nyolcvanas évek közepén komoly erőfeszítéseket tett Josef Mengele
hollétének felderítésére. Egy a brazil hatóságoktól megkapott fejbőrdarab
DNS-vizsgálata nyomán egyértelműen bebizonyosodott, hogy az auschwitzi Halál
Angyala 1979 óta halott, s hogy valószínűleg sohasem járt az Egyesült
Államokban.
A jelentés hivatalos változatából ugyanakkor kicenzúrázták azt a bizarr tényt,
hogy az OSI igazgatója sokáig a fiókjában tartotta Mengele skalpjának egy
darabját. Eltűntették a nyilvánosságnak szánt iratokból azt az információt is,
amely szerint az OSI 1997-ben megcáfolhatatlan bizonyítékot talált rá, hogy
Svájc felvásárolta a náci Németországtól a zsidóktól elkobzott aranyat. A
cenzúra valamiért nem kímélt egyes, a hetvenes évekből származó újságcikkeket
és kongresszusi jelentéseket sem.
A legerősebben azt a fejezetet kozmetikázták, amely az OSI legsúlyosabb
tévedéséről szól. Arról, hogy a hivatal tévesen a treblinkai haláltábor
Rettegett Ivánjaként azonosította Ivan Demjanjuk nyugdíjas autógyári munkást.
(Demjanjuk ellen egyébként jelenleg Münchenben per folyik, mert más háborús
bűnökkel is vádolják.) Az iratokból eltávolítottak több tucatnyi bejegyzést, a
többi között azt is, hogy a fellebbviteli bíróság a hamis azonosítás miatt
etikai mulasztásokkal vádolta meg az igazságügyi minisztériumot. A The New York
Times szerint kitakarták azt a részt is, amely szerint a Demjanjukkal
rokonszenvező lett emigránsok 1985 és 1987 között magukhoz szállíttatták az OSI
szemetét, hogy abban a vádlottat esetleg felmentő iratok után kutassanak.
A jelentésből eltávolították azt a részt is, amely “borzalmas
kudarcnak” minősítette azt a 2000-ben megtartott tárgyalássorozatot, amely
során amerikai kormánytisztviselők a nácik üldözésére próbálták meg rávenni
Rigát.
Az igazságügyi tárca azzal védekezik, hogy a jelentés egy hat évig tartó, de be
nem fejezett vizsgálat eredményeit tartalmazza, ezért az nem tekinthető
hivatalosnak. A tárca szerint az iratok több tárgyi tévedést és mulasztást
tartalmaznak, de konkrétan nem nevezte meg, hogy melyek azok.
Az amerikai igazságügyi minisztérium 1979-ben hozta létre az OSI-t, hogy
felkutassa és kitoloncoltassa az Egyesült Államokban élő nácikat. A hivatal
több mint 300 nácit utasíttatott ki, foszttatott meg az amerikai állampolgárságától,
vagy akadályozott meg abban, hogy beutazzon az Egyesült Államokba.
A nácivadászatról készítendő jelentés ötletét Mark Richard, a tárca vezető
munkatársa 1999-ben vetette fel Janet Reno akkori igazságügyi miniszternek. A
Judith Feigin ügyész által elvégzett vizsgálat eredményét Richard 2006-ban
öntötte végleges formába, s ennek közzétételét javasolta feletteseinek. A
publikálást azonban nem érhette meg, mert 2009-ben elhunyt.