Borkai Zsolt versenyt úszna Kokóval a MOB-elnökségért

Fotók: Kummer János

Újabban önt emlegetik a Schmitt Pál lemondásával megüresedett MOB-elnöki poszt várományosaként. Vállalja a jelöltséget?

Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondolkodtam el a dolgon.

És?

Ha a felkérnek, igent mondok. De egyelőre az önkormányzati választásra koncentrálok. Számomra Győr városa és a polgármesterség az első.

Lehetséges egyszerre ellátni az országgyűlési képviselői munkát, vezetni Győrt és irányítani a Magyar Olimpiai Bizottságot?

Az első kettőt már most is csinálom. A MOB-elnökség pedig társadalmi munka. Ha jól szervezi az ember az életét, csapatmunkában dolgozik, és a bizottság alelnökeinek is ad feladatot, hatáskört, mindenre jut idő.

Mi a feltétele annak, hogy indulhasson a választáson?

Két MOB-tagnak kell jelölnie engem.

A százhatvanhatból. Az nem nagy kunszt.

Nem a jelölések száma az érdekes, hanem hogy érezzem a sporttársak bizalmát.

Érzi már?

Voltak megkeresések.

Kokó és Gyulay Zsolt nevét hallani még az esélyesek között. Egyikük sem politikus. Ön viszont igen, ráadásul kormánypárti.

Ez így igaz.

Vajon ez elnökválasztás során képes nyomást gyakorolni a MOB-ra a politika?

Nem hiszem.

Ha sportolói társaságban vagy akár egy interjúban azt találja mondani Orbán Viktor, hogy Borkai a neki leginkább tetsző jelölt, az segítené az ön elnökké választását, vagy éppen ellenérzést váltana ki a MOB-tagokból?

Egyik sem. A tagokat nem pártok delegálják, vagyis nincs pártfegyelem, nincs kötelező szavazás. A küldöttek különben sem a politika, hanem az olimpiai mozgalom iránt elkötelezett sportemberek. Nincs lehetőség politikai nyomásra.

Értem.

Egyébként is titkos szavazással választ elnököt a szervezet.

Értem.

Jó, persze, a politika világszerte benne van mindenben, a sportban is. És a MOB-ban is, valamennyire, de nem számottevően, nem mérvadóan.

A Magyar Olimpiai Bizottságnak az a jó, ha minél befolyásosabb, a politikában minél beágyazottabb elnöke van. Hiszen az ilyen vezető lesz képes igazán hatékonyan képviselni a mozgalom érdekeit, egyebek mellett sok pénzt szerezni a felkészülésekhez.

Az élsport döntő részét nem az állam és nem a szponzorok tartják fenn
Ez igaz.

Vagyis – kimondva, kimondatlanul – mégiscsak lehet szava az elnökválasztásban Orbán Viktornak és talán az immár köztársasági elnök Schmitt Pálnak.

A szavazáson nem lesz ott se Orbán Viktor, se Schmitt Pál, minden küldött maga választ a jelöltek közül. A sportnak arra van szüksége, hogy a mindenkori politika támogassa, de a napi munkába a pártoknak nyilván nem lehet beleszólásuk.

A minap mégis alaposan beleszólt a politika a sportba. Az Országgyűlés a múlt csütörtöki szezonzáróján törvényt fogadott el arról, hogy az úgynevezett látványcsapatsportok – futball, kézilabda, vízilabda, kosárlabda, jégkorong – támogatói jelentős adókedvezményt kapnak. Ezzel a lépéssel nehéz helyzetbe sodródott az atlétika, a torna, a vívás, a kajak-kenu és sorolhatnám, hiszen a szponzorok mostantól inkább viszik a kiemelt sportágakhoz a pénzüket. Ön tornászként, lólengésben lett olimpiai bajnok. Mit szól a változáshoz?

Egyes területek valóban hátrányba kerülhetnek. De ne feledjük, hogy az egyéni sportágakat – például a tornát – mostanáig sem azért támogatták a szponzorok, mintha hatalmas PR-hasznot és médianyilvánosságot hoztak volna a számukra. Hanem pusztán azért, mert szimpatikus volt az adott sportoló, esetleg maga a sportág, netán akadt valami személyi kötődése az illető cégvezetőnek. Az élsport döntő részét nem az állam és nem a szponzorok tartják fenn, hanem az önkormányzatok. Győrben ezen belül is a teljes sporttámogatás 70-80 százaléka a labdarúgásra, a kosárlabdára és a kézilabdára megy. Tudván, az új törvény jóvoltából milyen lehetőséghez jutnak a látványcsapatsportok, polgármesterként azon leszek, hogy a mostanáig erre a területre fordított pénz egy részét más, a kedvezményben nem részesülő sportágakhoz csoportosítsam át.

Vagyis az önkormányzat annyit tesz a sportba, mint eddig, az állam szintén, a szponzorok dettó. Csak utóbbiak – adót spórolva – inkább a látványcsapatsportágakra koncentrálnak. Összességében tehát a sportra nagyjából annyi jut, mint mostanáig, csak az állam bukik némi adót, nem?

Így is lehet matematikázni. De az is előfordulhat, hogy a szponzor többet fordít támogatásra, mint mostanáig tette. Amúgy pedig az a lényeg, hogy minél többen, minél jobb körülmények között sportoljanak, és legyenek minél egészségesebbek.

A legyünk minél egészségesebbek jegyében fogant az az idea is, miszerint az általános iskolai testnevelés óraszámát 2011 szeptemberétől heti minimum öt órára kell emelni. A szakemberek első reakciója az volt, hogy remek az ötlet, de honnan lesz hozzá pár száz új tornaterem.

Testnevelő tanárként dolgoztam, jól tudom, a szabadban ugyanúgy megmozgathatók a gyerekek, mint odabent.

Ősszel, tavasszal jó az udvar. De télen hogyan mozgatja meg őket?

Hógolyózás, szánkózás, csúszkálás. Soroljam? Az is mozgás, és nem kell hozzá terem. Persze föl kell hozzá öltözni. Azzal természetesen egyetértek, hogy mihamarabb be kell indítani egy tornaterem-építési programot. De addig is egy közepesen talpraesett pedagógus képes megszervezni a mindennapos testmozgást. Elég elővenni a régi főiskolás tankönyveket és a józan észt.

Ha ez így van, az utolsó pillanatban miért került ki ez a passzus a törvényből?

Bizonyára azért, mert egyelőre nincs pénz plusztestnevelők foglalkoztatására.

Ilyen a demokrácia. És ahol demokrácia van, ott módosító javaslatok is érkeznek

Akkor meg miért került be, ha ideiglenesen is?

Fogalmam sincs. A honvédelmi és rendészeti bizottság tagja vagyok, a sporttal kapcsolatos törvénymódosítás előkészítésében nem vettem részt.

Még szerencse, hogy annak a törvénynek a bizottsági vitájánál jelen volt, amely úgy intézkedett volna: leszerelésük után öt évig nem indulhatnak országgyűlési, önkormányzati vagy európai parlamenti választásokon honvédségi, rendőrségi, illetve nemzetbiztonsági alkalmazottak. Ön a győri Béri Balogh Ádám Honvéd Középiskola igazgatója volt alezredesi rangban, négy éve szerelt le. Vagyis az eredeti javaslat szerint idén ősszel nem indulhatott volna újra Győr polgármesteri posztjáért. Miután ez kiderült, a törvényjavaslatban szereplő öt év három évre íródott át.

Így döntött a frakció. Ilyen a demokrácia. És ahol demokrácia van, ott módosító javaslatok is érkeznek, olykor sikerrel. Persze ezt ki lehet hegyezni rám, ki is hegyezte a sajtó.

A fideszes előterjesztő szerint nem ön miatt változtatták meg a tervezetet, hanem azért, mert „számtalan frakciótag jelezte, hogy szerintük három év is elég”.

Ha netán mégis kifejezetten miattam módosítottak, az egyrészt megtiszteltetés, másrészt öröm, hogy ha októberben ismét bizalmat kapok a győriektől, folytathatom a négy éve megkezdett munkát.

Ha történetesen ellenzéki képviselőként kérte volna a bizottságban, hogy „gyerekek, engem ezzel megszívattok, vigyük már le az öt évet háromra”, hasonlóan konstruktív hozzáállás lett volna az osztályrésze?

Nem tudom, „ha” dolgokkal nem szoktam foglalkozni.

Van más is a képviselők között, aki beleesett, vagy beleesett volna az öt-, vagy a hároméves moratóriumba?

A parlamenti képviselők között nincs. De olyan fideszes polgármester-jelöltről tudok, akit a három év is érint.

MOB-ozzunk még kicsit zárásul. Változott a viszonya Kokóval attól, hogy sokáig ő volt a favorit, most viszont ön tűnik befutónak?

Most is ő a favorit, nem? Nem olvastam olyan döntést, nyilatkozatot, cikket, ami ezt megkérdőjelezné.

Érdekes lesz, ahogy összemérik az erejüket. Elképzelem, ahogy állnak a plakáton, mindketten bokszkesztyűben a ló, mármint a szer mellett, és összemosolyognak.

Talán inkább úszásban kéne összemérnünk a tudásunkat, az egyikünknek sem a fősportága. Bár nem hiszem, hogy Kokó-Borkai párharc alakulna ki. Sem a szorítóban, sem a szőnyegen, sem a medencében.

Csak a MOB-elnök választáson.

Ott igen. De mivel versenyzők voltunk mindketten, bár győzni szeretünk, megtanultuk, hogy a vereséget is el kell tudni viselni. Nem lesz ebből sértődés.

Legföljebb a győztes, vigaszdíjul, alelnökévé emeli a vesztest.

Úgy is jó.