Csalódást okozhat a Jobbik

Rendhagyó lesz a mostani választás: 1990 óta először van komoly esélye pártoknak arra, hogy kívülről bejussanak a parlamentbe, átalakul a pártrendszer. Miért történik ez az átrendeződés, és miért most?

Kelet-Európában, az elmúlt két évtizedben, a pártrendszerek nagyon változékonyak voltak, gyakori volt, hogy nagy pártok teljesen összeomlottak, és újak vették át a helyüket. Ebből a sorból Magyarország a stabilitásával lógott ki. Így helyesebb az a kérdésfelvetés: hogyan lehetséges, hogy itt ilyen hosszú ideig kibírta a pártrendszer. A politikai elit ügyessége, a magas bejutási küszöbök és egy sor véletlen fejlemény hosszú évekkel meghosszabbította az eredeti funkcióit beteljesített pártrendszer élettartamát, de az végül összeomlani látszik.

Mennyiben járultak hozzá ehhez az összeomláshoz az elmúlt években tapasztalt társadalmi változások?

A legnyilvánvalóbb társadalmi változás a roma–nem roma ellentét felszínre kerülése volt, ezt a korábbi pártpolitika egyáltalán nem fejezte ki. De a 2004-es csatlakozás utáni csalódottság, a gazdasági eredmények elmaradása magának a rendszerváltásnak az értelmét is megkérdőjelezte a polgárok szemében. Erre rárakódott egy látványos korrupciós botránysorozat, a Gyurcsány-féle politika rendkívül kockázatkereső mentalitása, amely rövid távon sikereket hozott, hosszú távon viszont a balközép összeomlását eredményezte.

Az újonnan feltűnt pártok közül miért épp a Jobbik lett képes ilyen látványos kiemelkedésre?

A társadalmi hajtóereje – a roma–nem roma ellentét mellett – a radikalizmus, a jelenlegi társadalmi-gazdasági-kulturális hatalmi elittel szembeni elégedetlenség. A nyugati világban az ilyesfajta elégedetlenség, proteszt mentalitás baloldali ruhát szokott ölteni. Az, hogy nálunk jobboldali színezetű lett, a történelmi hagyományokból fakad. Magyarországon volt egy nagyon erőteljes radikális jobboldali kultúra a két világháború között, amit csak elnyomtak, de nem dolgoztunk fel, és ezért újra a felszínre került. A kommunizmus, valamint az a tény, hogy az elmúlt 20 év nagyobbik részében a baloldal volt kormányon, hiteltelenné teszik a baloldali radikális alternatívákat, így logikus volt a jobboldali hagyományokhoz való visszanyúlás.

A szélsőjobboldal megerősödése Európában vagy a régióban tendencia?

Nem gondolom, hogy ez különösebben erős tendencia lenne, a régióban pedig különösen nem. Romániában, például, egy időben nagyon erős volt a radikális jobboldal, ám az lehanyatlott, ahogy Lengyelországban is. Szlovákiában még tartja magát, de az, hogy a kormányba bekerült, nem annyira a társadalmi támogatottságát, mint inkább a koalíciós kényszert mutatja.

Ezek szerint a Jobbik csillaga is leáldozhat?

Jósolni nem merek. De a Jobbik esetében, várhatóan, az lesz a fordulópont, amikor a hatalomból bizonyos részt vállalnak, akár önkormányzati, akár a parlamenti kormányzás szintjén. Ekkor híveik egy része elfordulhat tőlük, hiszen számos, általuk keltett remény megvalósítására nem lesz lehetőség, már csak azért sem, mert a hatalom részeseiként is alárendelt szerepben lesznek.

Mire számít a 2010-es választások után: megnyílik a lehetőség, hogy ezek után könnyebben lépjenek be új pártok, új szereplők, vagy most ismét bemerevedik majd a pártrendszer?

Nem tudom, mi fog történni négy vagy tíz év múlva. Az biztos, hogy a mostani változások arra biztathatják a közéleti szerepre áhítozókat, valamint potenciális szponzoraikat, hogy komolyabban számoljanak új pártok parlamentbe juttatásának lehetőségével.

Enyedi Zsolt, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke, a CEU tanszékvezetője

Az előbb említett roma–nem roma ellentét miért épp most tört felszínre?

A társadalom jelentős részének véleménye a romákról eddig is rossz volt. Ez a negatív vélemény azonban most vált egy politikailag legitim véleménnyé, ennyiben tehát áttörésről beszélhetünk. Eddig a politikai elit azt az üzenetet küldte a polgároknak, hogy demokráciában nem illik, nem szabad származási alapon politizálni, csoportokat kollektíven megbélyegezni. Most kiderült: ez elfogadható.

Mit léptek erre a pártok?

A baloldal erre nem tudott mit válaszolni, hiszen kormányzóként felelős azért, hogy a probléma idáig fajult. A Fidesz válasza a rendpártiság hangsúlyozása. Ez azért egy sajátos válasz, mert úgy próbálja kielégíteni a választói igényeket, hogy azt nem etnikai terminusokban teszi, hanem az általános rend, fegyelem, tekintélyelvűség erősítésével. Egy ilyen politikának lehet viszonylagos sikere, de nem ad választ olyan kérdésekre, mint hogy miért léteznek a cigányok és nem cigányok közötti hatalmas társadalmi különbségek, és hogy melyek az erkölcsileg és politikailag elfogadható és hasznos csoportközi attitűdök. Vagyis nem válaszol azokra az alapkérdésekre, amelyek a cigányellenesség mögött vannak.

A Jobbik választ ad ezekre a kérdésekre az átlagemberek szemében?

Az átlagállampolgár számára jelenleg ők tűnnek a legkompetensebbeknek. Ez a kompetens imázs alapvetően két tényező miatt alakult ki. Az egyik az, hogy a Jobbik az egyetlen párt, amelyik nagy hangsúllyal beszél a kérdésről. Másrészt ők azok, akik a sokak által áhított tekintélyelvű rendet konkrét, átélhető szimbólumok, közpolitikai javaslatok szintjén jelenítik meg: csendőrség, Magyar Gárda, stb. Ha azonban a Jobbikot komolyan az mozgatná, hogy megtalálja a békés együttélés mintáit, akkor egészen más jellegű kérdésekre is választ kellene keresnie. Például, hogy mit tegyen ma az a társadalmi normákat elfogadó cigány gyerek, akit a hiszterizált, a kollektív bűnösség fogalmaival operáló nem cigány környezet nem fogad be. Erre azonban semmilyen törekvést nem látok, a sértések és leegyszerűsítések retorikája a konfliktusokat konzerválja és eldurvítja.

Egy ilyen társadalmi közegben és hangulatban várható, hogy az egyébként hagyományosan nehezen mobilizálható roma társadalom nagyobb hányada megy el szavazni?

Bár más országokban ilyen reakciók gyakran bekövetkeznek, most Magyarországon nem várok semmi ilyesmit. A környező országokban például, ha erősödik a magyarellenesség, az éppen arra ösztönzi az ott élő magyarokat, hogy fegyelmezettebben szavazzanak a magyar pártra. Az Egyesült Államokban a feketék több mint kilencven százalékos arányban szavaznak a Demokratákra. Magyarországon azonban ez a minta nem működik.

Miért nem?

Sok oka van. Ebben benne vannak a roma politikusok hibái is, de még fontosabb, hogy nincs olyan roma polgárjogi öntudat, amely segítené megtalálni az ebben a helyzetben megfelelő stratégiát. Sokan a romák közül nyilván nem fognak elmenni szavazni, a többiek szavazata pedig meg fog oszlani. Bár a többség talán a baloldalra szavaz majd, sokan biztos a Fidesztől várják a Jobbik és a Magyar Gárda elleni védelmet. És biztos olyan is lesz, aki éppenséggel úgy akar védelmet szerezni, hogy a Jobbikra szavaz. Tudatos mobilizáció hiányában fragmentált szavazati mintát várok.

Sokan a Fidesz kétharmadával riogatnak. Ön szerint, ha megszerzik a szükséges támogatást, érdemes-e hozzányúlni az Alkotmányhoz, illetve az alapvető, kétharmados törvényekhez?

Attól függ, hogyan nyúl hozzá. Önmagában nem tartanám bűnnek, ha megtenné. Lenne hozzá politikai felhatalmazása, bár azt ne felejtsük el, hogy a magyar választási rendszer mesterségesen alakítja ki ezt a kétharmadot, a Fidesz valóságos támogatottsága a társadalomban közel sincs ennyi. Akkor jár el jól a Fidesz, ha konzultációval készíti elő a jelentős törvények módosítását. Persze lényeges, hogy kikkel és hogyan konzultál: ha bevonja az ellenzéket és olyan garanciákat épít be, amelyek révén nem kell attól tartani, hogy ezek az alkotmányos változások egyben a Fidesz hatalmának bebetonozását jelentik, akkor ebben nincs semmi rossz.

Orbán Viktor azt mondta: meghallgatja a nép szavát a döntések előtt. Ebbe akár az is belefér, hogy a kiemelt ügyekben népszavazáson nyilváníthatnánk véleményt?

El tudom képzelni, de ezt nagyon rossznak tartanám. Egy ilyen erős hatalommal bíró párt könnyen teremthet olyan helyzetet, amikor a számára kedvezően hangzó kérdéseket a néppel megszavaztatva mindössze azt éri el, hogy az ellenzéknek még kisebb legyen a mozgástere. Szerencsésebb lenne, ha nyílt, nyitott kimenetelű vita folyna az érdekszervezetekkel, az ellenzéki pártokkal, az értelmiséggel. Ez egyébként a politikai rendszer legitimitását is növelné.