Afrikában számos ősi legenda kering emberevő oroszlánokról, ezek főszereplői általában sérült vagy idős példányok, amelyek nem tudnak már megküzdeni az életerős patásokkal, ezért választják a legkönnyebb zsákmányt, az embert. A leghíresebb és legtöbb áldozatot követelő eset Kenyában történt az 1800-as évek legvégén, 1996-ban filmen is feldolgozták Val Kilmer és Michael Douglas főszereplésével – itthon Ragadozók címen fut.
Emberevő testvérek
A történet ráadásul nem legenda, hanem igaz. A britek egy Afrikát átszelő vasútvonalat építettek, ennek részeként hidat emeltek Kenyában, a Tsavo folyó fölé. A támadások 1898-ban kezdődtek: két hím oroszlán, egy testvérpár kezdte tizedelni a munkásokat.
de egyes vizsgálatok 35 személy halálát írják a számukra, a korabeli beszámolók pedig 135 áldozatról tudósítanak. Végül Henry Field Patterson mérnöknek sikerült kilőnie pár nap eltéréssel mindkét emberevőt – kiemelt képünkön Patterson az elsőként elejtett oroszlánnal –, kitömött testük a mai napig a Chicagói természettudományi múzeumban van kiállítva. Csontjaik is a gyűjtemény részét képezik, ezeknek tanulmányozásából született most új tanulmány.
A Tsavo környékén élő a hím oroszlánok sörénye nagyon gyér, vagy hiányzik, a hírhedt emberevők is sörénytelen hímek voltak:
Emberi haj szorult a fogaikba
A genetikai vizsgálat az oroszlánok fogaira koncentrált, pontosabban az azokon lévő kisebb-nagyobb sérülésekben, résekben felhalmozódott szőrre. Ripan Malhi, az Illinois Urbana-Champaign Egyetem munkatársa kiemelte, hogy a biotechnológia fejlődésével új lehetőségek nyílnak a tudomány előtt, jelen esetben az oroszlánok múltbeli ökológiájáról, étrendjéről, illetve a gyarmatosítás Afrika élővilágára tett hatásairól árulkodnak – írja az IFLScience.
Ez a kutatás is megerősítette, hogy az állatok testvérek voltak, a fogaikból szerzett szőrtöredékben pedig
Tudományos szempontból mindebből a gnú meglepő, manapság ugyanis a Tsavóhoz legközelebbi legelőik is 80 kilométerre fekszenek attól a helytől, ahol a két oroszlánt lelőtték. Ez vagy azt jelenti, hogy a ragadozók hatalmas területet jártak be, vagy a gnúk elterjedése változott az elmúlt több mint 125 évben. A kutatók folytatják az emberevők vizsgálatát, és azt remélik, a most tökéletesített módszerrel több száz, több ezer éves maradványokból is hasonló módon következtetéseket vonhatnak majd le az élőhelyek akkori állapotáról.