A szárazságra hivatkozva ölnek le több száz vadállatot Namíbiában

Augusztus végén az egész világot bejárta a hír: a szárazság miatt több száz vadállatot terveznek leölni Namíbiában, hogy aztán a húsukat szétosszák a lakosság között. A délnyugat-afrikai ország környezetvédelmi minisztériuma szerint a populációkat olyan területeken ritkítják meg, ahol most túl kevés számukra a táplálék és a víz, így a lépéssel az életben hagyott állatok túlélési esélyeit is javítanák.

A listán 83 elefánt, 30 víziló, 60 bivaly, 50 impala, 100 csíkos gnú, 300 zebra és 100 jávorantilop szerepel.

A kormány kiemelte: a tervet nemzeti parkokban és fenntartható vadállományokban élő állatok körében valósítják meg, hivatásos vadászok bevonásával. A környezetvédelmi minisztérium szerint a lépés szükséges, egyúttal összhangban van az ország alkotmányával, amely alapján a természeti erőforrásokat a namíbiai polgárok javára kell felhasználni.

Az ötlet számos hírfogyasztót felháborított, több természetvédelmi csoport pedig élesen bírálta, kiemelve: a lépés súlyos károkat okozhat a helyi biodiverzitásnak, valamint ronthatja Namíbia természetvédelmi megítélését. A kormány, ugyanakkor, kitart amellett, hogy a korábban nem tapasztalt helyzetre új megoldásokat szükséges találni.

Példátlan szárazság

Namíbia jelenleg az elmúlt száz évének legjelentősebb aszályával néz szembe, az országban 2024 májusában hirdettek szükségállapotot, az egyre súlyosbodó állapotok miatt. Az ENSZ becslése alapján a szárazság okozta élelemhiány a lakosság mintegy felét, 1,4 millió embert fenyegethet július és szeptember között, az ország pedig immár élelmiszer-tartalékainak nagyjából 84 százalékát elvesztette, a csapadékhiány következtében.

A kilövési tervek bejelentése előtt a krízis még kevésbé keltett nemzetközi érdeklődést, pedig a problémát a szakemberek hónapokkal ezelőtt felismerték. Ahogy Antonio Guterres, ENSZ-főtitkár szóvivője egy, a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón kiemelte: olyan humanitárius válsággal állunk szemben, melyről eddig nem sok szó esett – írja az Al Jazeera.

Namíbia, sok más dél-afrikai országhoz hasonlón, megszenvedi az El Niño hatásait, a természetes éghajlati jelenség a régióban jelentősen csökkentette a csapadékmennyiséget, miközben fokozta a forróságot, mindez pedig a klímaváltozás hatásaival – az emelkedő hőmérséklettel és megzavart csapadékmintákkal – párosult. A körülmények pusztítóan hatnak a mezőgazdaságra, a tágabb térségben több tíz millió ember érintett.

A dél-afrikai szárazság lassan egy éve, 2023 októberében vette kezdetét. Az esőzések, normális esetben, februárban tetőznének, idén viszont a szükséges csapadékmennyiség kevesebb mint 20 százaléka hullott csak le. Érdemes kiemelni, hogy

a régió hajlamos az aszályra, az El Niño és a globális felmelegedés azonban az elmúlt hónapokban a szokásosnál is súlyosabb vízhiányt okozott, Namíbia mellett Zimbabwe, Malawi és Zambia is vészhelyzetet hirdetett.

Szomszédjaihoz hasonlóan Namíbia a mezőgazdaságtól és az állattenyésztéstől függ, ezek fenntartásához pedig esőre van szükség. Az elmúlt években több aszályos időszak is kialakult, 2013 és 2019 között háromszor is vészhelyzetet kellett kihirdetni emiatt.

Egyre több a konfliktus az állatokkal

A szárazság katasztrofális következményekkel jár: pusztul az állatállomány és a növényzet, hatalmas területek válnak használhatatlanná a mezőgazdaság számára. Az ENSZ szerint a mostani aszály különösen veszélyes az öt év alatti gyermekekre, akiknél, az élelmiszerhiány miatt, akut alultápláltság, egyes esetekben halál léphet fel.

A térségben hagyományosan vízhordással foglalkozó nőkre és lányokra továbbá az jelent fokozott fenyegetést, hogy a szárazság miatt nagyobb távokat kell megtenniük a vízforrásokhoz, ami, a rossz közbiztonsági állapotok közepette, kiszolgáltatottabbá teszi őket. A hatóságok szerint emellett az aszály bizonyos betegségek, például a kolera terjedését is elősegítheti.

Az erőforrások szűkössége, azok elkeseredett keresése azt is jelenti, hogy gyakoribbá válnak az emberi közösségek és a vadállatok közötti, potenciálisan károkkal vagy sérülésekkel járó találkozások.

A namíbiai kormány, az élelemhiány mellett, részben ezzel indokolta a populációritkításokat.

Napjaink Magyarországáról nézve – ahol a vadvilággal való konfliktusok nagyjából kimerülnek egy-egy darázscsípésben – szinte felfoghatatlan, hogy az élővilág súlyos, egész közösségeket fenyegető veszélyforrás legyen, pedig sok térségben igenis valós problémáról van szó. Nem kell Afrikáig utazni: a szomszédos Romániában, például, a barna medvékkel való együttélés okoz gondot.

Bár az elefántok növényevők, esetenként mégis emberekre támadnak, a veszély pedig az ínséges időkben különösen nagy – számol be a The New York Times. Dr. Juliane Zeidler, a WWF namibiai igazgatója szerint az elefántok, jellemzően, a súlyos szárazságok idején kezdenek komolyabb vándorlásokba, ám, ahogy az aszály országos méretűvé válik, korlátozottá válnak az elérhető területek.

Mozgásuk során az állatok károsíthatják a termést, közvetlen vagy közvetett módon fenyegethetik a haszonállatokat, miközben sérüléseket is okozhatnak. Zimbabwéban, 2023-ban, legalább 50 embert öltek meg elefántok, az efféle konfliktusok hátteréről ebben a cikkben írtunk bővebben.

Csak Namíbiában mintegy 24 ezer példány él, ez a világ egyik legnagyobb elefántpopulációja. A helyi hatóságok már 2023-ban bejelentették, hogy csökkenteni fogják az állományt, a közösségekkel való súrlódások miatt, a mostani terv részben ehhez a törekvéshez kapcsolódik.

Botswana, Namíbia, Angola, Zambia és Zimbabwe adja a teljes afrikaielefánt-populáció több mint felét. Az 1990-es évek óta a helyi állományok javultak, a természetvédelmi törekvéseknek köszönhetően – olyannyira, hogy a folyamat, a helyi kormányok szerint, már problémás. Egyes természetvédelmi szervezetek, ugyanakkor, úgy látják, a konfliktusok súlyosságát eltúlozzák, a populációnövekedés pedig messze nem olyan jelentős, mint sokan állítják – sőt, az elmúlt években még csökkenés is jelentkezett, bizonyos területeken.

A bozóthús lenne a megoldás?

Az érintett országokban az elefántok népszerű természeti látványosságoknak számítanak, komoly turisztikai vonzerővel bírnak, és még a legális vadászatot is ösztönzik, hiszen egyes régiókban, meghatározott kvóták mentén, engedélyezik a trófeavadászatot. Az utóbbi gyakorlatot gyakran széles körű, nemzetközi kritika éri.

2023-ban Namíbia egy nemzetközi aukción értékesített 170 példányt, az árverést ellenző petíciót több mint 100 ezren írták alá. Szintén tavaly Mokgweetsi Masisi, botswanai elnök, azzal fenyegetőzött, hogy 20 ezer elefántot küld Németországba, miután az ottani hatóságok, az orvvadászattal kapcsolatos aggodalmak miatt, korlátozni akarták a trófeák behozatalát.

A dél-afrikai lakosság számára egyre nehezebb az együttélés. Érdemes hozzátenni, hogy az állatok számának növekedése, valamint a fokozódó aszályhelyzet mellett

a probléma fő mozgatórugója éppen az, hogy az emberek egyre inkább benyomulnak az elefántok élőhelyeire.

Namíbiában úgy látják, hogy beavatkozás nélkül, a jelenlegi válság közepette, emelkedik majd a konfliktusok száma, az állatok levágásával, ráadásul, az éhínséget is enyhíthetik. Az országban, egyébként, a vadhús fogyasztásának van hagyománya, a helyi vadhúsipar, többek között, zebrákkal, csíkos gnúkkal és impalákkal is foglalkozik – ezen állatok a mostani kilövési listán is szerepelnek.

Rose Mwebaza, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának afrikai igazgatója szerint a vadhús hasznosítása világszerte elterjedt és azt a biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezmény is engedélyezi. Mint hozzátette, amennyiben a hús begyűjtése fenntartható módszerekkel, az állatok jólétét figyelembe véve, illetve a hazai és nemzetközi jogszabályokat betartva történik, nincs ok az aggodalomra.

A bozóthús fogyasztásával kapcsolatban, ugyanakkor, nem csupán természetvédelmi aggályok merülhetnek fel. Régóta tudjuk, hogy a vadon élő állatok potenciálisan az emberre veszélyes kórokozókat hordoznak, húsuk feldolgozásakor ezért körültekintően kell eljárni.

A természet is szenved

Namíbiában a több mint 700 kijelölt állatból eddig közel 160-at öltek meg, összesen 63 tonna húst nyerve ki. A hatóságok szerint a beavatkozás a természetre is kedvezően hathat, hiszen mérsékelheti a vadállatok számára elérhető forrásokra helyeződő nyomást.

A tágabb dél-afrikai térségben koncentrálódik az afrikai elefántok többsége, a területen mintegy 200 ezer példány él.

Kérdés, hogy a mostani csapadékhiány miként hat majd az állatokra.

A szárazságok a régió vadállományát is sanyargatják, ezt jó ideje tudják a szakemberek. A tavaly óta tartó aszály Zimbabwében és Botswanában eddig százával ölte az elefántokat, a WWF Namíbia pedig jelenleg azon dolgozik, hogy adományokat gyűjtsön az elefántok és más fajok jobb vízellátására a helyi nemzeti parkokban.

A namíbiai kormány szerint a kilövési programot célzottan olyan helyeken valósítják meg, ahol a vadállomány túlzott nyomást helyez a legelő- és vízkészletekre. A hivatalos kommunikáció alapján az állatokat olyan területeken ejtik el, amelyek alapvetően stabil populációkkal bírnak, a ritkítás pedig növelni fogja a többi állat életben maradási esélyeit.

A kormány, emellett, azt is bejelentette, hogy díj ellenében engedélyez majd bizonyos mértékű trófeavadászatot, a befolyó összeget pedig a namíbiai nemzeti parkok vízellátásának javítására fordítják. Ezzel, illetve a nagyszámú állat elejtésének egyéb indokaival kapcsolatban, persze, számos szervezet fogalmazott meg kritikákat.

Az Elephant-Human Relations Aid (EHRA) – amely az elefántok és emberek békés együttéléséért kampányol – úgy véli, a mostani Namíbia történetének legnagyobb tömeges vadállatirtása. A csoport szerint a kormány, ennek ellenére, nem mérte fel kellőképpen a projekt gazdasági és turisztikai következményeit, és petíciót indított a leállítás érdekében – írja a DW.

Az EHRA szerint nem igaz az a narratíva, hogy a nemzeti parkokban élő vadállatok, például az elefántok és zsiráfok, a közelükben élő namíbiaiak által tartott szarvasmarhákkal és kecskékkel versenyeznek a vízért. Ezen haszonállatok tartása nem engedélyezett a nemzeti parkokban, így, elviekben, nem is találkozhatnának elefántokkal.

A csoportnál úgy gondolják, a kormány döntésének legfőbb mozgatórugója valójában a 2024 novemberének végére kiírt választás. A kormányzó SWAPO párt egyre népszerűtlenebb, politikai támogatásuk nagy részét pedig éppen azon vidéki területeknek köszönhetik, melyek most nagy mennyiségű vadhúsban részesülhetnek.