Egyeseknek hős, másoknak ökoterrorista napjaink egyik legellentmondásosabb aktivistája

Bár a környezet- és természetvédelemnek számos közkedvelt, békés arca van – többek között Jane Goodall és David Attenborough személyében –, az aktivizmus néha egészen szélsőséges, esetenként erőszakos formát ölt. Ezen megközelítés egyik leghíresebb, leghírhedtebb alkalmazója a kanadai–amerikai Paul Watson, a Greenpeace korai tagja, illetve a Sea Shepherd Conservation Society (SSCS) és a Captain Paul Watson Foundation (CPWF) nonprofit szervezetek alapítója.

Watson a közelmúltban grönlandi letartóztatása kapcsán került a hírekbe: egy több mint egy évtizede kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján vették őrizetbe július 21-én.

Amennyiben kiadják Japánnak, és elítélik, akár 15 év börtönbüntetés is várhat a most 73 éves aktivistára.

Watson csapatával Nuukban állt meg egy küldetés során, hogy üzemanyagot vegyen fel, a CPWF fejét a helyi rendőrség fogta el. A misszió célja eredetileg az volt, hogy megzavarják a Csendes-óceán északi részén az újonnan épített Kangei Maru japán bálnavadász hajót, amely lényegében egy hatalmas, cetfélék feldolgozására létrehozott úszó mészárszék.

A Kangei Maru művelet Watson tengervédelmi küzdelmeinek 50. évfordulóját koronázhatta volna meg. Watson úgy látta, a küldetés a bálnavédelemben eltöltött éveinek eddigi legnagyobb téttel bíró kihívása.

Egyes vélemények szerint nem a véletlen műve, hogy épp az akció előtt vették őrizetbe, mások úgy látják, Japán bosszúhadjáratot folytat, az üggyel pedig a kereskedelmi bálnavadászat ellen fellépőket próbálják elrettenteni. Többen ugyanakkor olyan ökoterroristaként tekintenek Watsonra, akit már rég felelősségre kellett volna vonni.

Tengeri igazságosztók

Watson a Greenpeace legelső vezetőségi tagjainak egyike volt, állítása szerint az alapításban is részt vett, igaz, ezt a csoport ma már tagadja. A szervezetre a kezdetektől fogva erőszakmentes politika volt jellemző, Watson viszont az aktív, határozottabb fellépés szószólója volt, a nézeteltérések miatt pedig idővel kizárták a vezetői testületből. 1977-ben kilépett, és még abban az évben megalapította a Sea Shepherdet, amelynek legfőbb célja a tenger kizsákmányolásának megakadályozása lett.

A csoport hamar hírnévre tett szert: a tagok különféle veszélyes akcióban vettek részt, bálna- és fókavadász, illetve halászati hajókat és csónakokat zavartak, támadtak meg, szabotáltak, süllyesztettek el. A célpontjaik többek között kanadai, orosz, spanyol, norvég, izlandi, amerikai őslakos, feröeri és japán járművek voltak. Tevékenységüket még természet- és környezetvédelmi körökben is heves kritikák érték, mások viszont hősként tekintettek rájuk határozott fellépéseik miatt.

Idővel a bálnavadászat elleni küzdelem vált a Sea Shepherd egyik legfőbb profiljává, igaz, a cápahalászat és egyéb tevékenységek, így a műanyagszennyezés ellen is felléptek. A csoport irányelveiben komoly változást hozott, amikor az 1982-es nemzetközi moratórium 1986-os életbe lépésével világszerte betiltották a kereskedelmi célú bálnavadászatot – egyes országok, például Japán azonban mindenféle indokra hivatkozta folytatták ilyen típusú tevékenységüket.

Az 1990-es évektől kezdődően a Sea Shepherd már orvvadászat elleni, a tengeri természetvédelmi törvények betartásáról gondoskodó ügynökségként hivatkozott önmagára. Ezzel együtt a szervezet egyre többször fogott össze más csoportokkal és kormányokkal, igaz, nem mindig sikeresen. 2008-ban az Animal Planet még sorozatot is forgatott Watsonék tevékenységéről, a reality óriási népszerűségre tett szert.

A japán kormány által egykor ökoterrorista szervezetnek minősített Sea Shepherd az évek során komoly károkat okozott a legkülönbözőbb halászati és bálnavadászati csoportoknak, az akciókban viszont a tagokat is érték atrocitások, és számos alkalommal jogi eljárást indítottak ellenük. Watson különösen élen járt ezen a téren, 2010-ben például a Déli-óceánon lépett engedély nélkül társával egy japán hajóra, a Sónan Maru 2-re, ahol állítólag sérülést is okoztak, és megzavarták az üzleti működést. Ezt követően nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene.

Watson 2022-ben lépett ki a Sea Shepherdből, miután eltávolították az igazgatótanácsból – véleménye szerint azért, mert a csoport elvesztette függetlenségét. Ezt követően létrehozta a Captain Paul Watson Foundationt, valamint a Sea Shepherd Originst, amelyhez több korábbi regionális egység, így a francia csoport is csatlakozott.

Fellendülő bálnavadászat

A CPWF szerint Watson közelmúltbeli letartóztatása – amelynek jogi alapja a 2010-es déli-óceáni eset – minden bizonnyal kapcsolódik a Kangei Maru indulásához. A 9300 tonnás japán vadászhajó májusban kelt útra, feladata, hogy a kisebb hajók által kifogott bálnákat dolgozza fel.

Az úszó mészárszék akár 70 tonnás állatokat is képes kezelni, és egyszerre 600 tonna hús tárolására alkalmas. Több mint 70 éve ez Japán első ilyen típusú hajója.

Bő egy héttel Watson letartóztatása után japán bálnavadászok több mint fél évszázad után első alkalommal szigonyoztak meg egy veszélyeztetett közönséges barázdásbálnát.

A Hokkaidó közelében kifogott egyed egy nagyjából 20 méter hosszú hím volt.

Az 1986-os bálnavadászati tilalom dacára Japán tudományosnak nevezett célokra hivatkozva a későbbi évtizedekben is folytatta a vadászatot a Déli-óceánon: évente maximum ezer példányt fogtak ki, hogy aztán a gyomortartalom „tudományos” vizsgálata után feldolgozzák a húst. 2014-ben a tevékenységet a Nemzetközi Bíróság illegálisnak ítélte, 2018-ban pedig az ázsiai ország bejelentette, hogy kilép a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságból, és saját partjai mentén ismét engedélyezi a kereskedelmi vadászatot. A döntésről itt írtunk bővebben.

Az elmúlt években a kormány állami pénzekkel, a bálnahús-fogyasztást népszerűsítő és terjesztő intézkedésekkel próbálta növelni az ipar elfogadottságát, látszólag kis sikerrel, hiszen a cettermékek iránti kereslet egyre csökken az ázsiai országban, a vadászat gazdaságilag kevéssé magyarázható. Ennek ellenére 2024-ben tovább bővítették a vadászható fajok listáját, a Kangei Maru 13 ezer kilométeres hatótávolsága pedig azt a gyanút kelti, hogy idővel a japán partoktól távolabb is bevethetik – ezt persze az ország tagadja.

A japán igazságügyi minisztérium szerint a Watsonék által 2010-ben elkövetett állítólagos bűncselekmények általánosságban komoly retorziót vonhatnak maguk után, a konkrét üggyel kapcsolatban viszont nem nyilatkoztak. A helyi törvények értelmében hajófoglalásért akár három év börtön vagy 100 ezer jenes (mintegy 248 ezer forintos) büntetés, a testi sértésért pedig 15 év szabadságvesztés vagy 500 ezer jenes (nagyjából 1,2 millió forintos) bírság várhat az elkövetőre.

Watson és a japán döntéshozók között régóta dúl a háború, 2017-ben a Sea Shepherd azt közölte, hogy nem küld több hajót az Antarktiszhoz a japán bálnavadászok ellen, mivel az ázsiai ország célzottan a szervezet ellen vet be katonai műholdakat, illetve fogadott el új terrorellenes törvényt. A jogszabályt hivatalosan a 2020-as tokiói olimpiára való felkészülés jegyében hozták létre, abban ugyanakkor terrorista cselekménynek nyilvánították azt is, ha ökoaktivista hajók bálnavadászok közelében tevékenykednek.

Hamarosan döntenek a kiadatásról

A 2010-es incidens során Peter Bethune aktivista, a Sea Shepherd akkori tagja a beszámolók szerint egy jet skiről szállt fel a Sónan Maru 2-re, miután a hajóval való ütközésben megsemmisült csoportja motorcsónakja. Bethune-t a fedélzeten elfogták, Tokióban pedig letartóztatták, kétéves börtönbüntetést kapott öt évre felfüggesztve. A Sea Shepherd akciója komoly csapás volt akkor a japán flottának, a tervezett bálnamennyiség felét tudták csak kifogni.

Watson ellen 2010-ben elfogatóparancsot, 2012-ben pedig nemzetközi Interpol-parancsot adtak ki. A japán parti őrség szerint ez azóta érvényben volt, a CPWF ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy az Interpol vörös figyelmeztetése hónapokkal ezelőtt megszűnt.

Ez az az interpolos parancs, amely a világ bűnüldöző szerveit szólítja fel egy adott személy felkutatására és ideiglenes letartóztatására. Fontos, hogy a vörös jelzés nem jelenti a bűnösség megállapítását, az ártatlanság vélelme ugyanúgy kijár az őrizetbe vett illetőnek.

A japán kormány a letartóztatás óta megkereste a dán igazságügyi minisztériumot a kiadatás érdekében. Tamsin Phillipa Paige, a Deakin University tengerjogi szakértője, valamint Danielle Ireland-Piper, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa a The Conversation felületén azt írta, a nemzetközi jog alapján Japánban dönthetnek Watson sorsáról, ha japán felségvízen lépett a Sónan Maru 2-re.

Sőt, amennyiben sikerül bizonyítani, hogy a fedélzetre való belépés célja magánjellegű volt, és személyek vagy vagyontárgyak ellen irányult, akár kalózkodásért is felelősségre vonhatják. Emellett a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló egyezményt is alkalmazni lehet az esetében, ha igazolni tudják, hogy az erőszakos fellépéssel megzavarták a hajó biztonságos navigálását.

Watsont augusztus 15-ig tartják fogva Nuukban, szökésveszély miatt óvadék ellenében sem távozhat.

A határidővel dől el, hogy kiadják-e Japánnak.

Dániában a kiadatás nem alkalmazható olyan esetekkel kapcsolatos eljárásoknál, amelyek Dániában nem minősülnek bűncselekménynek. A jogszabály emellett védi azokat, akiket származásuk, vallási vagy politikai meggyőződésük miatt, illetve egyéb politikai indokkal üldözhetnek. Az illetékes bíróság úgy is dönthet, hogy a kiadatást súlyos humanitárius okokból ideiglenesen felfüggeszti.

Jane Goodall is kiállt mellette

A kiadatás azonban valójában nem is puszta jogi, sokkal inkább külpolitikai kérdés. Még Emmanuel Macron hivatala is kapcsolatba lépett a dán hatóságokkal, arra kérve azokat, hogy ne adják ki Watson, aki egyébként egy ideje Franciaországban él.

A történet persze nem csupán a politika figyelmét keltette fel, Jane Goodall is kiállt Watson mellett, Dániában szimpátiatüntetést szerveztek, és természetesen Yana Watson, az aktivista felesége is megszólalt, aki a dán uralkodói családtól kért segítséget. Emellett online petíciókkal is követelik az aktivista szabadon bocsátását, a Sea Shepherd France egyenesen a dán miniszterelnöknek, Mette Frederiksennek címezve gyűjti az aláírásokat.

Amennyiben a dán igazságügyi minisztérium előzetesen nem állapítja meg a kiadatás jogtalanságát, a grönlandi rendőrségnek kell tovább vizsgálnia, hogy az eljárás összhangban van-e a grönlandi autonóm tartomány jogszabályaival. A kiadatásáról szóló végső döntést a dán igazságügyi minisztérium hozza meg.

Francois Zimeray, Watson egyik ügyvédje a napokban azt nyilatkozta: nem lepték meg a történtek, véleménye szerint Japán bosszúhadjáratot folytat ügyfele ellen. Az ügyvéd az AFP-nek azt mondta, a kiadatás az emberi jogok európai egyezményének megsértését jelentené, mivel Japán nem tartja tiszteletben a tisztességes tárgyalásokra és börtönökre vonatkozó nemzetközi normákat.

Watson 1-es típusú cukorbeteg, felesége attól tart, hogy a fogságban életveszély fenyegetheti. Az aktivistával Lamya Essemlali, a Sea Shepherd France vezetője már beszélt, elmondása alapján jól van, és nem bánta meg tettét.

Amennyiben Watsont bíróság elé állítják, majd elítélik, akár egész hátralevő életét börtönben töltheti. A hivatalos kiadatási kérelem ellenére azonban Japánban még dönthetnek úgy, hogy nem indítanak büntetőeljárást.

Kérdés, hogy az ázsiai országban megvan-e a kellő politikai akarat és nyomás ahhoz, hogy az üggyel elrettentsék a többi aktivistát a bálnavadászok elleni fellépéstől.

Mivel a cetfélék vadászatát világszerte elítélik, és a tevékenység támogatottsága már Japánban sem jelentős, a felelősségre vonás könnyen kontraproduktívvá válhat. A potenciális bírósági eljárás nemcsak a közvélemény, hanem más nemzetek nemtetszését is kiválthatja, ez pedig hosszú távon akár Japán későbbi kiadatási kérelmeire is kihathatna.