Nagy Sándor hozta Európába a citromot?

Már a Kr. e. 4–3. században élő természettudós és filozófus Theophrasztosz, „a botanika atyja” is említést tett a citromról, de Európába állítólag Nagy Sándor hozta. Termesztése státuszszimbólummá vált.

A valódi kétszikűekhez tartozó citrusformák vagy citrusfélék alcsaládjának ma már számtalan világszerte jól ismert gyümölcse van, a narancstól a mandarinon át a grépfrútig, a kumkvattól a pomelóig. Bár manapság elsősorban a végeláthatatlan olasz és spanyol ültetvényekhez társítjuk őket, valójában nem őshonosak az öreg kontinensen, eredetileg Kelet- és Dél-Ázsiában fejlődtek ki.

Európában először a Citrus medica, azaz a citronád, cedrát citrom, keserű citrom néven ismeretes faj példányai jelentek meg, ezekről már a Kr. e. 4–3. században élő természettudós és filozófus Theophrasztosz, az athéni peripatetikus iskolában Arisztotelész utóda, „a botanika atyja” is említést tett.

Állítólag Nagy Sándor volt az, aki hódításaiból visszatérve elhozta Ázsiából, de ezt a feltevést nem sok érv támasztja alá.

A citrom és a keserű narancs mindenesetre már az 1. században jól ismert és keresett luxustermék volt Európában, az éghajlati viszonyok azonban nem kedveztek a termesztésének. A gazdálkodók ráébredtek, hogy a citrusfák és cserjék igen kényesek az elemekre, így lepellel és másféle védelemmel próbálták óvni az időjárás viszontagságaitól. Valószínűleg a 15. században, de a 16. század közepére biztosan kifejlesztették Itáliában a melegházat, az üvegburkolatú szerkezet kellő fényt, levegőt és meleget biztosított ahhoz, hogy a citrusok jól érezzék magukat. A találmány révén a felsőbb rétegekben divat lett a citrustermesztés, valósággal státuszszimbólummá vált.

Nagyjából ugyanekkor, a 16. század elején portugál kereskedők az édes narancsot is megismertették az európai fogyasztókkal. Eleinte messze nem voltak annyira népszerűek, mint keserű rokonaik, de a 17. századtól már igencsak rákapott a vásárlóközönség, megalapozva a ma már rendkívül jövedelmező üzletágat.