Javában a meteorológiai tavaszban járunk, és az utóbbi napok időjárása is méltó a kikelethez, valódi tavaszi időben volt részünk a hétvégén is. Egyre hosszabb a világos periódus, a „legsötétebb” téli esték szűk nyolc és fél órája után immár 12 órán keresztül láthatjuk a Napot az égbolton. Sőt a mai napon többé-kevésbé pontosan 12 órán keresztül, hiszen március 20. a tavaszi napéjegyenlőség dátuma.
Mit jelent ez? A tavaszpont egy képzeletbeli „hely” bolygónk pályáján, az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontján. Képzeljünk el egy hatalmas gömböt, aminek Földünk a középpontja, majd vetítsük rá az Egyenlítőt, így kapjuk meg az égi egyenlítő vonalát. A Földről nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika.
Utóbbi pedig két helyen metszi az égi egyenlítőt: az egyik a tavaszpont, a másik az őszpont, ma este pedig a tavaszponton száguldunk át olyan 107-109 ezer km/óra sebességgel. Jeles napról van szó:
- a Nap – tőlünk nézve – áthalad az égi egyenlítőn, másként fogalmazva az éggömb déli feléről az északira lép át;
- ma az északi és a déli féltekén is ugyanannyi ideig, 12-12 órán át tart a nappal és az éjszaka;
- kezdetét veszi a csillagászati tavasz;
- mostantól kezdve a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál.
A világosság egyre csak gyarapszik június 21-éig, a nyári napfordulóig, amikor 16 óra telik majd el napkelte és napnyugta között. Onnantól viszont „fordul a kocka”, az őszi napéjegyenlőségre (szeptember 23.) 12:12 órára megy vissza az arány, majd újra fölénybe kerül a sötétség, amely a téli napfordulón (december 22.) éri el csúcspontját.