Az emberek ősidők óta használnak mézet gyógyító célokkal, az utóbbi időkben pedig az orvostudomány is elkezdte felismerni az anyag jótékony hatásait. Egy új tanulmány alapján a mānuka méz például segíthet az egyik legagresszívabb és leginkább gyógyszerrezisztens tüdőfertőzés leküzdésében – írja a ScienceAlert. Victoria Nolan, az angliai Aston Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a méz az amikacin nevű antibiotikummal kombinálva hozzájárulhat a betegségek kezeléséhez.
A már meglévő tüdőbetegségben, például cisztás fibrózisban szenvedő páciensek különösen érzékenyek a Mycobacterium abscessus baktériumra, amely távoli rokonságban áll a tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosisszal. A fertőzés gyógyítása nem egyszerű, mert a kórokozó több törzse eltérő gyógyszerekkel szemben ellenálló.
A tüdőfertőzést 12 hónapon át tartó antimikrobiális kemoterápiával kezelik, illetve egy olyan, az amikacint is tartalmazó antibiotikum-keverékkel, amely súlyos mellékhatásokkal jár. A beteg émelygést, hányást, hallásvesztést és májkárosodást tapasztalhat, a véralvadáshoz köthető vérkomponenseinek és fehérvérsejtjeinek száma pedig lecsökkenhet. A terápia sikere ennek ellenére is csupán 50 százalékos, a baktérium ráadásul tartós bőr- és lágyrészfertőzéseket okozhat, és testünk bármely szervét elérheti.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1209" width="2150" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A mānuka mézet a méhek az Ausztráliában, Új-Zélandon és Délkelet-Ázsiában honos Leptospermum fák nektárjából készítik. A virágok nektárjában gliceron található, amely mézzé alakítva lassan metilglioxállá változik. Ez a vegyület más mézekben nincs jelen, és már korábban felismerték antibaktériális jellemzőit.
Nolan és kollégái szövettenyészetekben vizsgálták a méz különböző koncentrációinak hatásait. A csapat 16 pácienstől vett mintát, akik vagy cisztás fibrózisban vagy hörgőtágulatban szenvedtek, az érintett M. abscessus törzsek mind ellenállóak voltak. A mānukához köthető kezelés elpusztította a baktériumokat, a teljes méz viszont hatékonyabb volt, mintha csak a metilglioxált használtak volna.
A kutatók szerint ezeket érdemes tovább elemezni.
A szakértők belélegezhető gőzt is létrehoztak a mézből, amelyet amikacinnel együtt próbáltak ki laboratóriumi modelleken. Arra jutottak, hogy az anyag segítségével drasztikusan csökkent a sikeres kezeléshez szükséges amikacin mennyisége, ez pedig a mellékhatásokat is mérsékli. A csapat abban bízik, hogy rövidesen klinikai kísérletekben is tesztelhetik a módszert.