Egy maroknyi részvényes kezében van az emberiség sorsa

Egy új tanulmány alapján mindössze tíz gazdasági szereplőtől függ az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikere – írja az IFLScience. Az érintett, nagy hatalmú befektetési tanácsadók, kormányok és szuverén vagyonalapok óriási hatást gyakorolnak a fosszilis energiahordozók piacára.

Truzaar Dordi, a kanadai Waterlooi Egyetem munkatársa és kollégái szerint a világ fennmaradó olaj-, gáz- és szénkészletéből származó potenciális kibocsátás 98 százaléka csupán 200 vállalat kezében van. Ezekre a cégekre együtt CU200-ként (Carbon Underground 200) hivatkoznak. Az érintett tartalékok túlnyomó többségének a talajban kellene maradnia, hogy elkerüljük a teljes klímakatasztrófát.

A CU200-hoz tartozó készletek felhasználása 674 gigatonna szén-dioxid-emisszióval járna, ezzel jóval túllépnénk a párizsi klímaegyezményben meghatározott célhatárt. Az emberiség az egyezménnyel azt a feladatot tűzte ki, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot.

A CU200 csoporton belül tíz részvényeshez tartozik a potenciális kibocsátás 49,5 százaléka.

Az érintettek között van a Blackrock, a Vanguard, az indiai kormány, a State Street, Szaúd-Arábia, a Dimensional Fund Advisors, a Life Insurance Corporation, a Norges Bank, a Fidelity Investments és a Capital Group. A kutatók úgy gondolják, ezek a gazdasági szereplők kulcsfontosságúak az éghajlati válság megoldásában és a fosszilis energiahordozók korának lezárásában.

Dordi szerint az egyén szintjén nagyszerű, ha valaki kevesebb autózással és repüléssel, illetve a légkondicionáló kikapcsolásával csökkenti a fosszilis anyagok iránti keresletet. „Mérsékelnünk kell azonban a fosszilis tüzelőanyag-termelésünket is, amit ez a tíz szereplő vezethet” – mondta, hozzátéve, hogy nélkülük nincs esélyünk a katasztrófa elkerülésére. A szakértő úgy látja, hogy az utóbbi idők ígéretei biztatóak.

Dordi szerint amennyiben az állampolgárok és ügyfelek sürgetik a szénmentesítést, a befektetők és a kormányok vezethetik a változásokat. A helyzet tehát egyszerre tekinthető problémának és lehetőségnek, az átalakulásokhoz természetesen kemény döntésekre lesz szükség.