Az első tűzijátékok a mai szülinapi tortákon bevetett „szikrás” csövekre hasonlítottak

Az első kínai tűzijáték minden bizonnyal egy darab bambusz lehetett. Mivel ez a növény szakaszosan nő, ha megfelelő helyeken vágjuk el, mindkét oldalán zárt csődarabokat kapunk. Ha egy ilyet tűzbe dobnak, a csőben kitágul a levegő, hangos, a pattogatott kukorica pattogására emlékeztető hanggal repesztve szét a növény szárát.

Mint a tortákon

A IX. századra viszont a kínaiak és egyes szomszédos népek kifejlesztettek egy új eszközt tűzijátékok készítésére, amelyet ők „tűzgyógyszernek” hívtak, a nyugatiak viszont lőpor néven ismertek meg később. Ezek a korai keverékek túl kevés nitrátot tartalmaztak, így robbanás helyett inkább fényes, gyorsan égő tüzet hoztak létre.

Az első lőporral készült tűzijátékok tehát feltehetően inkább a mostanában születésnapi tortákon is népszerű, szikrákat szóró csövekhez voltak hasonlatosak, mintsem a petárdákhoz.

Ahogy aztán az idők során a lőporkeverék egyes összetevőinek arányát módosították, az anyag egyre inkább robbanásveszélyessé vált, és így már petárdák is készülhettek belőle.

Felhasználták a harcban is

Akkor, ahogy most is, a petárdák igen egyszerű szerkezetek voltak. Csak tegyünk némi lőport egy lezárt csőbe, gyújtsuk meg, és nagyot fog pukkanni. Ha a cső egyik oldalát nyitva hagyjuk, akkor rakéta lesz belőle. Ha ráerősítjük egy hosszabb pálcára, akkor viszonylag egyenesen fog repülni. Pálca nélkül kiszámíthatatlanul repked ide-oda. Az egyik korai ilyen eszközt „repülő patkány”-nak nevezték, és egy alkalommal állítólag majdnem berepült egy császárné ruhája alá.

Elterjedt nézet, hogy a kínaiak inkább tűzijátékok készítésére koncentráltak ahelyett, hogy a lőpor hadászati felhasználását erőltették volna, és ezért is kerültek hátrányba a mindenben fegyvert látó nyugathoz képest – de ez nem igaz. Már a kezdetektől készítettek fegyvereket is a lőpor felhasználásával.

Szinte mindegyik korai kínai tűzijáték használható vagy továbbfejleszthető fegyverként is: a rakétákat ki lehet lőni az ellenségre, a petárdák megnagyobbítva bombákká válnak, a nagy szikraköpő csövekből fejlődtek ki a puskák és ágyúk ősei, a tűzlándzsák Ezek kezdetben hagyományos lándzsákra erősített, inkább az ellenséget összezavaró, megfélemlítő tűzijátékok, később már a csövekbe komolyabb sérüléseket is okozó lövedékek kerültek, a lándzsa hagyományos funkciója pedig megszűnt.