Egyre több hírt hallani a dániai nyérc mutációról, illetve éppen tegnap jelent meg egy tudományos anyag az interneten egy másik, hasonló kihívásokat támasztó mutációról. De mik is ezek a kihívások és mit jelentenek ezek az új mutációk a mindennapok tekintetében? Ezt igyekszik megválaszolni egy friss poszt a Virológia Pécs Facebook-oldalon.
Dán nyérctelepek
A nyércek nagyüzemi tartása, hasonlóan más nagyüzemi állattartáshoz számos kockázatot hordoz magában: amennyiben a nyércek fogékonyak egy kórokozóra az gyorsan és hatékonyan képes terjedni köztük. Ez a helyzet a SARS-CoV-2 esetében is. A nyércek körében töltött idő a vírus számára egy újabb evolúciós környezet, így természetes módon létrejönnek a „nyérc-variánsra” jellemző mutációk is. Ezt adaptációnak hívjuk és abban a szerencsétlen esetben, amikor ez immunitás szempontjából (vagy más gyakorlati vonatkozású) jelentős géneket érint, beszélünk kockázatról. Ez jelenlegi tudásunk szerint leginkább a tüskefehérjét, azon belül is a receptorkötő alegység régiót jelentheti.
Jelenleg Dániában 191 nyércfarm érintett a vírussal. A hírekbe került mutációt öt telepen és összesen 12 emberben írták le, akik közül négy biztosan a telepen élő állatoktól kapta el.
Ezáltal néhány monoklonális antitest terápiás fejlesztésbe, konvaleszcens szérumterápiába és talán némely vakcinafejlesztési törekvésbe is lesz beleszólása. Egyelőre pontosabb adatokat nem ismerni.
Néhány terápiát érintenek
N439K mutáció esetében egy elsőként márciusban leírt skót mutációról beszélünk, amely jelenleg bizonyítottan 12 országban van jelen. A mutáció szintén a tüskefehérje receptorkötő alegységét érinti. A humán ACE2 receptorhoz hatékonyabb kötődést mutat a többi vizsgált variánshoz képest – gyakorlati szempontból nehéz megfogalmazni, hogy ez pontosan mit is jelent, ám a mindennapi védekezésre való tekintettel bizonyosan semmit.
A vírus mutációs rátája továbbra sem mutat fenyegetően gyors ütemet, így a vakcinafejlesztések – figyelembe véve a számos technológiai eljárást is – nem kerültek veszélybe. Azonban mindenképp számolni kell a tudományos fejlesztések során az újonnan megjelenő tüskefehérje mutánsokkal, melyek egyelőre bizonyítottan csupán néhány monoklonális antitest eljáráson alapuló terápiát érintenek jelentősen. Sajnos nem ismert, hogy az antitestes immunitáson kívül a sejtes immunitásra milyen szerepük lehet ezeknek az újonnan felbukkant mutációknak.
A lényeg
Mindez számtalan kérdést és kihívást jelent, de pánikra semmi ok, nézzük a legfontosabb megállapításokat pontokba szedve:
- Ezek az eredmények és felismerések továbbra sem módosítják a mindennapi védekezés módját (maszk, távolság, kézhigiénia), ám komoly tanulsággal szolgálnak az antitest-alapú terápiák és vakcinák tekintetében.
- A tüskefehérjét érintő mutációk gyakorlati szempontból is módosíthatják a vírus működését (receptorkötési hatékonyság) és az immunrendszerünk védekezési hatékonyságát egy-egy variáns ellen (antitestjeink hatékonyságát; sejtes immunitásunk hatásosságát), stb.
- Mindkét itt taglalt variáns képes a többi törzs ellen termelődött vagy termelt antitesteket bizonyos mértékben „kikerülni”.
- Jelenleg több, antitesten alapuló terápia is használatban vagy fejlesztés alatt áll, ezek számára komoly tanulságot szolgáltat.
- A vakcinák tekintetében, annak technológiájától és adott emberben kiváltott hatékonyságától függően okozhatnak problémát a hasonló mutációk, bár erre vonatkozóan még nincs pontos adat.
- Nagyon fontos a vírus folyamatos genetikai vizsgálata.
- Továbbra is természetes folyamatokról beszélünk, minél több embert vagy minél több állatot (nyérc) fertőz a vírus, annál nagyobb esélye van kiterjedt adaptációra.
- Megjelenésük nem dönti romba a vakcinafejlesztéseket és terápiás eljárások fejlesztését, de tudományos szempontból számolni kell velük.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Farkas Norbert/24.hu