Ragadozó űzte el a lakásfoglalókat

Az erdő lakóinak mindennapjai éppúgy ügyes-bajos dolgok intézésével, a lakhatás biztosításával és a mindennapi betevő megszerzésével telnek, ahogyan a mieink. Idilli pillanatok és súlyos tragédiák, szappanoperák a fák közt is folynak azzal a nem kis különbséggel, hogy a természetben nehéz „tervezni”, egyik pillanatról a másikra minden elromolhat: a vadonban minden lépés, minden döntés élet és halál kérdése lehet.

Következő történetünk főszereplői nagy pelék, a helyszín pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont egy bekamerázott odúja. A narrációban és a tudományos háttér megismerésében Tarjányi Nikolett környezeti nevelő, a DINPI munkatársa segített.

Irtó jó alvókájuk van

A nagy pele rágcsáló, jókora, fekete gomb szemei rendkívül kedvessé teszik az ábrázatát, bozontos, hosszú farka miatt megjelenése inkább mókusra emlékeztet. Testmérete 20-35 centi között változik, ennek csaknem fele a farok, a hazánkban mért legsúlyosabb egyed 250 grammot nyomott. Horvátországban azonban előfordulnak 600 grammos állatok is, az ottani vadászok körében kedvelt zsákmányállatnak számítanak.

A nagy pelék igazi hétalvók, akár az év hét hónapját (novembertől májusig) töltik a mélyen a fagyhatár alá, akár több méter mélységbe ásott üregeikben teljes hibernációban. Összetartó társaság, nagyon gyakori, hogy az azévi kölykök is együtt alszanak a szülőkkel.

Ilyenkor szívük óránként csak egyet dobban, testhőmérsékletük két Celsius-fokra csökken

– mondja a 24.hu-nak Tarjányi Nikolett.

Nem azért alszanak ennyit, mert annyira fájna nekik az élet, hanem mert a fák lombkoronáinak védelmében élik életüket, aktív időszakuk tehát lombfakadástól levélhullásig tart. Ami táplálkozásukat illeti, szezonálisan válogatják össze a rügyektől a gyümölcsökön át dióig, mogyoróig, makkokig. Éjjel aktívak, a nappalokat kényelmesen kibélelt, biztonságos faodvakban, sziklarepedésekben vagy akár mesterséges odúkban szenderegve töltik.

Ingyenlakás, terített asztal

A Hiúz Ház környékén kialakított odútelepeket is rendre használatba veszik a nagy pelék, így volt ez idén nyár elején is. Egy frissen ébredő, farkaséhes nagy pele épp az egyetlen bekamerázott odút szemelte ki magának, csakhogy az már lakott volt. Ebből lett a tragédia.

Az odúban egy örvöslégykapó-pár nevelte három fiókáját, a kicsik már nem jártak messze a kirepüléstől. A pelét ez nem zavarta, sőt:

megette a kismadarakat, és elfoglalta a szállást. Ha úgy vesszük, olyan lakást sikerült foglalnia magának, ahol terített asztal várta.

Egy rágcsálótól azért mégiscsak furcsa ez a viselkedés, de a szakember szerint nem példa nélküli. A téli álom idején a pelék testsúlyuk több mint felét elveszíthetik, a fehérjedús táplálék – főleg ebben a legyengült állapotukban – életmentő lehet számukra. Ritkán, de előfordul, hogy kismadarakat, rovarokat zsákmányolnak.

Összeállt a kis család

Bár ugyanazokat az odúkat használják az énekesmadarakkal, a hasonló drámák igen ritkák, a természet gondoskodott róla, hogy az albérletek ne legyenek túlzsúfoltak. Mire a pelék kidugják orrukat a föld alól, az énekesmadarak többsége már a második fészekaljat is felnevelte, csakhogy a légykapóknak most az elsővel is pechük volt:

A hűvös tavasz, majd a csapadékos május miatt csúszott a költés ideje, normál esetben a légykapó fiókáinak már ki kellett volna repülniük

– magyarázza Tarjányi Nikolett.

A pele tehát beköltözött, július elején társat is talált magának, így már párban pihenték ki az éjszaka fáradalmait, életüket sokan figyelték a park élő webkameráján. Érdekes volt egyébként, hogy szinte minden nappalt ugyanazon a szálláson töltöttek, mert a nagy peléknek jellemzően váltóodúik vannak, magyarán gyakran váltogatják a pihenőhelyet.

Összetartó állatok, ahogy már írtuk gyakran megesik, hogy együtt vonulnak téli nyugovóra, de a hím az aktív időszakban is lelkiismeretesen ellátja feladatait. Erősen territoriális állatok, birtokuk határait szag- és hangjelekkel jelölik ki, folyamatosan őrjáratoznak, és az apa bizony kemény harcokat vív a fajtársakkal a családi fészek és az élelemforrások védelmében, ha erre szükség van.

Költözni kellett

A látszólag felhőtlen életnek aztán július végén egy nap hirtelen vége szakadt. A webkamera felvételein jól látszott, ahogy egy mancs nyúlkál befelé az odúba: egy ragadozó, minden bizonnyal nyest (vagy nyuszt) mászott fel a tetejére, és a bejárati nyíláson keresztül próbálta kihúzni a rágcsálókat.

A két kis állat mozdulni sem mert, a fészekanyag alá bújva, reszketve várta, mi fog történni

– eleveníti fel a szakember.

Szerencsére semmi nem történt, a nyest feladta és odébbállt – de azon nyomban költöztek a pelék is az életveszélyes ingatlanból. A következő napokban fel-felbukkantak néhány percre, várható volt, hogy visszaköltöznek, de végül győzött az óvatosság. A Hiúz Ház egy másik odúja körül azóta Tarjányi Nikolették látták pelék mozgását, de nem tudni, hogy ők-e azok.

Talán majd jövőre

Kár, hogy így esett, mert ha sikerrel párosodtak, a nőstény mostanában hozza világra 4-6  kicsinyét, érdekes lett volna követni az ő fejlődésüket is. Annál is inkább, mert nagyjából 30 napnyi szoptatás után a kölykök azonnal életük legnagyobb kihívásával néznek szembe: alig három hónap alatt fel kell készülniük a téli álomra, azaz meg kell kétszerezniük testsúlyukat.

Természetanya persze erről is gondoskodik a táplálékdús élelemről makk, kökény, som, berkenye, vadrózsa gyümölcseivel, de akkor is kockázatos. Nem véletlen, hogy az elsőéves ifjak szüleiknél jóval később vonulnak nyugovóra és előbb is kelnek, mert zsírtartalékaik hamarabb kimerülnek.

A következő tavasszal aztán a család szétválik, megy mindenki amerre lát, a kölykök immár ivarérett felnőttként új életet kezdenek.

Kiemelt kép: Potyó Imre/DINPI