Egy új kutatás szerint napjainkban közel 90 százalékkal kevesebb a bébikorall a Nagy-korallzátonynál, mint az 1990-es években volt – írja az MTI. A jelenség hátterében a zátonyt sújtó tömeges korallfehéredés áll.
Az elpusztult virágállatok nem szaporodnak”
– mondta Terry Hughes, a James Cook Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
A kutatók tavaly vizsgálták meg, hogy mennyi felnőtt példány élte túl a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredéseket, illetve az új korallok számát is felmérték.
A Nagy-korallzátony hosszában átlagosan 90 százalékkal alacsonyabb az új korallok száma az 1990-es évekhez képest”
– mondta Andrew Baird, az új tanulmány társszerzője. A szakértő hozzátette, a zátonynak valószínűleg még sosem volt ilyen szintű regenerálódási problémája.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A közelmúltbeli tömeges korallfehéredések a Nagy-korallzátony 1500 kilométernyi szakaszát érintették, a pusztulás pedig olyan mértékű, hogy nincs esély a zátony újra-benépesítésére.
A szakemberek azt is megállapították, hogy a bébikorallok faji összetétele is megváltozott: 93 százalékos csökkenést észleltek az Acropora nem képviselőinél. Az ide sorolható virágállatok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a mészkőváz felépítésében. Bár újabb tömegfehéredések nélkül a zátony 5-10 éven belül helyreállhatna, a kutatók szerint ez a forgatókönyv elképzelhetetlen. A szakértők úgy gondolják, hogy a korallok helyzetét jelentősen rontja az óceán felmelegedése, ezért lépni kell a klímaváltozás ellen.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a környezeti tényezők, például a hőmérséklet megváltozik, a korallokban található, azokkal szimbiózisban élő algák kilökődnek, és veszélybe kerülnek a gazdaállatok.
Kiemelt fotó: iStock