Ha az ő kezükben van a jövőnk, nem lesz baj

A tudománykommunikáció fontosságát egyre többen ismerik fel a tudományos szférában is, hiszen sokkal nehezebb úgy finanszírozást találni egy-egy fontos kutatásra, ha a kutya sem tud róla, és a nulláról kell meggyőzni a támogatókat, hogy megéri befektetni a projektbe. A Nők a Tudományban Egyesület éppen ezért rendezi meg most már második éve a Scindikátor nevű tehetségkutatót, amelynek tegnap volt a 2018-as döntője az Ötkertben. Annyit elárulok előre: ha ezeknek a fiataloknak a kezében van a jövőnk, nagy bajunk nem lehet.

Mindig inspiráló olyan eseményekre járni, ahol fiatal kutatók mutatják be a munkájukat: az ember egy kicsit elhiszi, hogy az általuk fejlesztett újításokkal, módszerekkel és kütyükkel a jövőben kicsit jobb lehet a világ. Ráadásul jó végre nem csak ijesztő statisztikákat hallani például a klímaváltozásról, a krónikus betegségekről, a mesterséges intelligencia kihívásairól vagy az élelmiszeripar hanyatlásáról, hanem megoldásokkal is találkozni.

A Scindikátor döntőjéről én ezt az élményt hoztam magammal haza, és egy kicsit nyugodtabban hajtottam álomra a fejem, mint eddig.

Fiatal tudósok a Scindikátor döntőjében

A Scindikátor tudománykommunikációs verseny 12 döntőse ugyanis mind olyan kutatást hozott magával, amelyek válaszul szolgálnak egy-egy égető környezeti, egészségügyi vagy technológiai kérdésre. Egy rövid felsorolás szintjén szeretném megemlíteni mindegyiküket, mert érdemes.

Közhely, de a zsűrinek nem volt könnyű dolga, talán nehezebb volt a kutatások témája és jelentősége, mint az előadásmód és a prezentáció alapján választani. A lényeg ugyanis, hogy az előadó el is tudja érthetően magyarázni, mivel foglalkozik, a Scindikátor egyik kulcsmondata: „nem elég tudni, el is kell mondani”.

A kommunikációs és tudományos zsűri épp ezért Kincses Dánielt választotta Részecskegyorsítókkal az ősanyag nyomában című előadásával az év Scindikátorává. A második helyezett Mihály Enikő, a harmadik pedig Kiss Tamás lett.

Mihály Enikő (2.), Kincses Dániel (1.) és Kiss Tamás (3.)

Attól függetlenül, hogy egy ilyen versenyt megnyerni nagy lehetőség egy fiatal kutató számára, az is biztos, hogy a többi döntős is hasznot húzhat az itt megszerzett tapasztalatokból, kapcsolati tőkéből és ismertségből.

Az, hogy a tudománykommunikáció fontosságát hangsúlyozzuk, már magában is előrelépés, ha pedig olyan fiatalokat nevelünk, akik a nagyközönségnek is el tudják magyarázni, miért is fontos a kutatásuk, egy óriási lépés a tudomány népszerűsítése és a sikeresebb tudományos munka felé.