Több furcsaság is van a csillag és a bolygó, azaz a HIP 65426 és a HIP 65426b körül. A csillag kétszer nagyobb tömegű a Napnál, éppen ezért a HIP 65426b-nél jóval nehezebb égitesteket kéne formálnia – a bolygó tömege csupán 6-12-szer nagyobb a Jupiterénél. A két objektum távolsága is igen nagy, az exobolygó majdnem 100-szor messzebb fekszik a HIP 65426-től, mint a Föld a Naptól. A csillag a Napnál 150-szer gyorsabban forog, és bár csak 14 millió éves, már nincs körülötte porból álló korong.
Gael Chauvin, a Grenoble-i és a Chilei Egyetem munkatársa és az új tanulmány vezető szerzője szerint arra számítottak, hogy egy ilyen fiatal rendszerben még kimutatható a lemez.
Astronomy and Astrophysics folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók azt írják, a HIP 65426b egy másik bolygóval a csillaghoz jóval közelebb alakulhatott ki. A gravitáció hatására az égitest végül távolabb került a központi objektumból, míg társa teljesen elhagyta a rendszert.
Az elmélet alátámasztására újabb megfigyelésekre és szimulációkra lesz szükség, igaz, a rendszert egyébként is érdemes lesz tovább elemezni. Egy olyan csoportosulás felfedezése, amely nem illik bele a már kialakult csillagászati képbe segíthet tovább finomítani a modelleket.
Az exobolygót a Chilében található Very Large Telescope SPHERE nevű eszközével sikerült megtalálni – ez volt az első bolygó, amelyet a SPHERE fedezett fel. Mivel az objektum nincs túl messze, a csapat közvetlen képet is készíthetett az égitestről, felfedezve rajta a vízgőzt és a vöröses fellegeket.
Thomas Henning, a Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint még mindig igen ritkán tudnak közvetlen felvételt készíteni egy exobolygóról. A HIP 65426b fényének elemzése azonban rengeteget elárulhat légköre összetételéről.
Az új felfedezés azt bizonyítja, hogy bár napjainkban rengeteg exobolygót ismerünk, még mindig van mit tanulnunk ezekről az objektumokról.