A NASA űrszondája, a Cassini 2004-es megérkezése óta vizsgálja a Szaturnuszt és annak holdjait. Az eszköz azt is felfedezte, hogy a jeges Enkeládusz forgástengelye 55 fokkal eldőlt. Ez azt jelenti, hogy az égitest meglehetősen oldalra dőlve mozog.
Radwan Tajeddine, a Cornell Egyetem kutatója és a Cassini képalkotó csapatának tagja szerint olyan mély medenceláncokat találtak az Enkeládusz felszínén, melyek a korábbi pólusok és az egykori egyenlítő nyomai lehetnek. A kutatók úgy gondolják, hogy a becsapódás a hold déli sarkának közelében történhetett. Ebben a régióban olyan különös, geológiailag aktív területek találhatóak, melyeket tigriscsíkoknak neveznek.
Az égitest északi pólusánál látható formációk sokban különböznek ezektől. Az északi kráterek és repedések ugyanis kifejezetten az inaktivitás jelei.
Nem valószínű, hogy a geológiai aktivitást ezen terepen belső folyamatok indították el
– állapította meg Tajeddine. A kutató hozzátette: arra gyanakodnak, hogy a hold irányváltását és a különös formációk kialakulását egy becsapódás idézte elő.
Attól függetlenül, hogy a tigriscsíkokat egy ütközés vagy valami más alakította ki, a hatás átalakította az Enkeládusz tömegének eloszlását, így a hold forgása bizonytalanná vált. Tajeddine szerint a stabilizáció több mint egy millió évig is eltarthatott. A folyamat végén az észak-déli tengely valószínűleg teljesen átállt – ezt nevezik valódi pólusvándorlásnak.
Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért ilyen különbözőek az Enkeládusz északi és déli régiói. Nem lehetetlen, hogy a két sarok korábban sokban hasonlított, egészen addig, amíg valami el nem döntötte az égitestet.