Sokakba már vasárnap délután belenyilall egy kellemetlen érzés: holnap hétfő, munka, iskola, mókuskerék. De legkésőbb este már mindenki agyán átfut, milyen rövid volt a hétvége. A hét első napján aztán ahelyett, hogy az ember kicsattanna az energiától, próbálja magát túltenni a hétvégi pihenésen – kicsit nyűgös, nagyon dekoncentrált, nehezen indul a munka.
Megáldá Isten a hetedik napot
A hét a csillagászati jelenségektől és más időmérési egységtől legfüggetlenebb kronológiai fogalom. Az évek és a hónapok változékonyságát figyelmen kívül hagyva a hét napja szakadatlan, egysíkúságban követik egymást. Hét nap, amelynek eredetéhez elég fellapozni az Ószövetséget.
És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
A ciklikusan ismétlődő hét nap, a hét fogalma tehát a zsidó vallás teremtéstörténetének hét napjára vezethető vissza. Az ember pedig, akit az Úr a maga képére teremtett, cseppet sem szerényen időbeosztását, munkája és pihenése idejét is a Mindenhatóéhoz egyeztette. És ki indul szívesen egy kiadós pihenés után újra robotolni?
Hétnapos mókuskerékben a világ
Az Ószövetség naptári rendszerében a hetes számnak különleges jelentősége volt, terjedését pedig az ókori geocentrikus világkép szerinti hét bolygóval kapcsolatos elképzelések segítették. Az antikvitásban tehát gyorsan terjedt a hétnapos hét, a napokat pedig egy-egy “bolygó” védelme alá helyezték.
A középkor merészet gondolt, és bár a hetes szám egységét nem bontotta meg, de a napokat átnevezte. Vasárnap maradt a sor elején, hogy is ne maradt volna, már csak a neve alapján is: Dies Dominica, vagyis az Úr napja. Aztán jöttek a sorszámnevek kettőtől hétig, de a hetediket, a mai szombatot már sokkal inkább Sabbatumnak nevezték.
A hét feje, a második és a vásár
A magyar nyelvben is ez él tovább. A hétfő, mint a hét feje, nem szorul bővebb magyarázatra, ám az érdekes, hogy mivel a keresztény hagyományban ugye a vasárnap volt a hét kezdete, sokáig arra is használták a hétfőt.
A szerda szláveredetű szó (szlovénül srednij), azt jelenti, középső, azaz a hét közepe, a hét középső napja – akárcsak a német Mittwoch. A csütörtök és a péntek is valamelyik délszláv nyelvből került a magyarba, jelentésük elég prózai: negyedik és ötödik.
A hétvége két napja annyira különleges, hogy nem sorszámozzuk. Sok nyelvben, így a magyarban is a sabbáth folyománya, ahogy fent már utaltunk rá. A vasárnapban nem nehéz észrevenni a vásár szó túlélését, ugyanis a legtöbb helyen ezen a napon tartották a heti vásárokat.
(Kiemelt kép: Pieter Brughel: Az adószedő irodája/Wikipedia)