Alkimisták titkos, néha illegális laborjaiban évezredekig kutatták az „aranycsinálás módját”. Ha valakinek sikerül, joggal érezhette volna, hogy övé a világ. Legalábbis addig, amíg a módszer titokban marad, mert a tucatáruvá váló nemesfém hamar elveszítette volna az értékét. A régi tudósok nem tudták, nem tudhatták, hogy arany nem „születik” földi körülmények között: a csillogó fémhez csillagra van szükség.
A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársai a múlt hónapban egy gammasugár-kitörést fedeztek fel a Földtől 3,9 milliárd fényévnyi távolságra. Sikerült bizonyítaniuk, hogy a sugárzást két neutroncsillag nagy erejű ütközése okozta. Ennek során a tudósok szerint – sok más anyaggal együtt – 10 Hold tömegével megegyező mennyiségű arany keletkezett és vetődött ki a világűrbe.
Emberi ésszel felfoghatatlan mennyiségről van szó. Tíz Hold tömege körülbelül 7,347 673 x 1023-on kilogramm, vagyis a 7 347 673 után még 17 nullát kellene írni.
Földünk maga is rengeteg aranyat rejt, ám mi csak egy nagyon kis részéhez jutunk hozzá. Egyes becslések szerint a bolygó magja annyi aranyat tartalmaz, amivel négy méter vastagon lehetne bevonni planétánk felszínét. A Föld születésekor ugyanis az olvadt anyag sűrűség szerint rendeződött, a nehéz fémek az arannyal együtt a mélybe süllyedtek, létrehozva a bolygó magját. Innen azonban képtelenek vagyunk a felszínre hozni.
Azt, hogy mégis bányászhatunk aranyat, a meteoritoknak köszönhetjük. A fiatal Földet a bolygóképződés utolsó mozzanataként 3,9 millió évvel ezelőtt intenzív meteoritzápor érte. Az így érkező arany a már szilárd felszínt érte, nem jutott el a magig, és a földköpeny részévé vált.
A becsapódó meteoritok anyagát a köpeny áramlásai forgatták a mélyebb részekbe. Ezt követően jöttek létre a kontinensek, és koncentrálódtak a földkéregben a nemesfémek azokban az érctelepekben, melyekből máig bányásszák az értékes fémeket.