Az ilyen ásványok kristályainak mérete, alakja, szerkezete, összetétele és egyéb tulajdonságai szigorúan szabályozottak, és sok esetben jelentősen különböznek a kőzetekben előforduló, ugyanazon ásványfajhoz tartozó kristályokétól.
Az összetett szerkezetű bioásványok úgynevezett kompozitok, egyik jellegzetes tulajdonságuk, hogy szervetlen anyagokból, például a kalcium-karbonátból és egy kevés szerves anyagból, többnyire fehérjéből állnak.
Az így képződő szerkezetek rendkívül szilárdak, mechanikai tulajdonságaikban vetekednek az ember alkotta olyan anyagokkal, mint például a kerámia, amelyeket magas hőmérsékleten és magas nyomáson állítanak elő.
A tudósokat leginkább az foglalkoztatja, hogy az élőlény miként szabályozza az ásvány fizikai és kémiai tulajdonságait és hogy ezt a szabályozást meg lehet-e valósítani a szervezeten kívül, a laboratóriumban is.
Amennyiben megértenénk a bioásványok képződését, szintetikusan is előállíthatók lennének hasonló anyagok a jelenleginél sokkal környezetkímélőbb technológiával.
A Leedsi Egyetem vegyészei Fiona Meldrum professzor vezetésével olyan mesterséges bioásványokat készítettek, amelyeknek a tulajdonságai hasonlatosak a tengerisün tüskéinek “alapanyagához”.
A kutatók kalcitkristályokat növesztettek szintetikus polimer nanorészecskék jelenlétében, amelyek a kísérletben mesterséges fehérjekén “működtek”.
A nanorészecskék beépültek a növekvő kristály szerkezetébe, és így a bioásványokhoz hasonlatos kompozit képződött.
“Az eljárás bepillantást enged ezeknek a hihetetlen anyagoknak a struktúrájába, általa megismerhetjük, hogy a szerves molekulák mikroszkopikus szinten miként épülnek be a kristályszerkezetbe” – fogalmazott Fiona Meldrum professzor.
A továbbiakban a Leedsi Egyetem kutatói kipróbálják az eljárást más ásványok felhasználásával is. A kompozitok, más néven társított anyagok két vagy több különböző szerkezetű és makro-, mikro- vagy nanoméretekben elkülönülő anyagkombinációkból épülnek fel a hasznos tulajdonságok kiemelése és a káros tulajdonságok csökkentése céljából.