Ókori feljegyzések szerint egy nagy meteoritbecsapódást észleltek időszámításunk előtt 466 és 467 között Észak-Görögországban.
A becsapódás mellett egy különleges “szekérméretű”, nappali órákban is látható üstökösről is beszámoltak a korabeli feljegyzések Anaxagorasz nyomán.
Arisztotelész Meteorológia című művében olvasható – az esemény után egy évszázaddal készült – leírása alapján az égi objektumot a görögök a nyugati égbolton látták, nagyjából nyolcvan napon át június eleje és augusztus vége között, i. e. 466-ban.
A Journal of Cosmology című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint valószínűleg a Halley-üstökös lehetett az, amit már a görögök láthattak.
A Halley-üstökös eddig legkorábban feljegyzett észlelése időszámításunk előtt 240-ből, a kínai csillagászoktól származik.
Ha az újonnan talált leírásról bebizonyosodna, hogy valóban a Halley-üstökösről informálja az utókort, akkor több mint kétszáz évvel kitolódik a Halley-üstökös emberek által ismert története.
Az üstökösről szóló történelmi beszámolók fontosak lehetnek az asztrofizikusoknak az üstökös pályájának és történetének pontosabb rekonstrukciójában.
A HALLEY-ÜSTÖKÖS 1986-BAN:
A felvételt az ESA Giotto szonda készítette 1986 március 14-én. Ezek voltak az első képek, amelyeket űrszonda videózott egy üstökös magjáról.
A Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya.
Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül.
Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt a Naprendszerünkben. Legközelebb 2061-ben fog visszatérni.
AJÁNLOTT LINK:
Az ókori görögök üstökös-észlelésével foglalkozó tanulmány (angol nyelven)