A második világháborúban a szövetségesek komolyan tartottak attól, hogy ha Németországnak elég ideje lesz, valóban olyan haditechnikára tesz szert, amely behozhatatlan előnyhöz juttatja. A V-1 és a V-2 bevetése csak fokozta aggodalmukat. Nyilvánvalóan nem szabad szó szerint “elhinni”, hogy az Egyesült Államok háborúba lépésének évétől, azaz 1941-től azért kezdett az atomenergia katonai célú felhasználásán, hogy Hitlert megelőzze.
Meg kellett előzni a nácikat
Franklin D. Roosevelt elnök 1942-ben tette meg Julius Robert Oppenheimert a Manhattan Projektben részt vevő brit-amerikai tudóscsoport vezetésével. Oppenheimer Manhattan luxusnegyedében nőtt fel védett környezetben, kiváló oktatásban részesült. Az angol mellett folyékonyan beszélt olaszul, franciául, németül és görögül, rajongott a francia költészetért, behatóan tanulmányozta a keleti filozófiát, és már 12 évesen nagyon komoly ásványgyűjtőnek számított.
Végül mégis a fizika mellett döntött, a világ legjobb egyetemein tanult Nobel-díjas tudósoktól. A Harvardon fizikát hallgatott, Cambridge-ben kvantummechanikával és a relativitáselmélettel foglalkozott, doktori fokozatát Göttingenben szerezte meg. Huszonöt évesen, 1929-ben kezdett fizikát tanítani a Kaliforniai Egyetemen.
Visszatérve az atombombára, az Amerikában földönkívülinek tartott Szilárd Leó és Albert Einstein már 1939-ben figyelmeztetett, mekkora veszélyt jelentene, ha a nácik atombombát fejlesztenének – pontosabban ők fejlesztenék ki először. Roosevelt jórészt e két tudós “kezdeményezésére” döntött a Manhattan-terv elindításáról, a helyszín pedig az új-mexikói Los Alamos volt.
Világok elpusztítója
Az eredmény elsöprő siker volt, egy közeli farmot a robbanás gyakorlatilag eltörölte a föld színéről. Oppenheimer később így emlékezett vissza azokra a percekre:
Tudtuk, hogy a világ ezentúl már nem lehet a régi. Egyesek nevettek, mások sírtak, a legtöbben csak hallgattak. Nekem a hindu Bhagavad-ghíta szavavai jutottak eszembe: Én lettem a halál, világok elpusztítója.
Szinte szó szerint. Máig vita tárgya, hogy mennyire volt “létszükség” japán ellen atombombákat bevetni 1945 augusztusában. Az amerikaiak élesben is ki akarták próbálni a fegyvert, elrettenteni a világot, főleg az új, hatalmas ellenséget, a Szovjetuniót. Sokak véleménye szerint ennek az elrettentő hatásnak is köszönhetjük, hogy a hidegháború folyamán mind az amerikai, mind a szovjet vezetők tartózkodtak a nukleáris fegyverek bevetésétől…
Trinity:
Most mi lesz?
A Hirosimára, majd Nagaszakira ledobott két bomba pár nap alatt csaknem 300 ezer emberrel végzett. Oppenheimer következetesen állította, hogy lelkiismeret-furdalása lenne az atombomba előállításában végzett munkája miatt, de felelősségét soha nem tagadta.
Három hónappal a Japán elleni két atomtámadást követően, 1945 novemberének elején Oppenheimer tudósok előtt beszélt arról, miért volt szükség az atombomba megalkotására,és hogy e tömegpusztító fegyver birtokában az országok közti sokkal szorosabb együttműködésre lesz szükség.
Ma este úgy szeretnék megszólalni, mint tudós, és mint olyasvalaki, aki önökkel együtt aggódik, hogy most mi lesz.
[…]
Az ember nem lehet tudós, ha nem hisz a tanulás értelmében. Nem lehet tudós, ha nem hiszi, hogy a legfontosabb érték a tudás megosztása mindenkivel, akit ez érdekel. A tudósnak hinnie kell abban, hogy a világ ismerete, valamint az ebből eredő hatalom létfontosságú az emberiség számára, és segítenie kell ennek a tudásnak a terjesztésében, továbbá vállalnia kell a következményeit is.
[…]
Kijelenthetjük, hogy az atomfegyverek mindenkit veszélyeztetnek a világon, tehát általános problémát jelentenek a világon éppúgy, mint a szövetségesek számára jelentett a németek legyőzése. Azt hiszem, ezt a közös problémát csakis közös felelősségérzet birtokában oldhatjuk meg.
[…]
Nem feledhetjük, hogy nemcsak tudósok, de emberek is vagyunk, kölcsönös függőségben embertársainkkal […] Ezek most már a legerősebb kötelékek a világon, erősebbek azoknál is, amelyek bennünket kötnek egymáshoz, mert ezek a kötelékek, amelyek minden embertársunkkal kapcsolnak össze.
Atombomba tesztje 1946-ból:
Kegyvesztett lett
Oppenheimer 1947-52 között az Atomenergia Bizottság tudományos tanácsadója volt, de lassan kiesett a kormány kegyeiből. Az ’50-es évek elején ugyanis, a kommunizmustól való rettegés tetőfokán a tudós keményen ellenezte az atombombánál is pusztítóbb hidrogénbomba kifejlesztését, és követelte a fegyverzet Szovjetunióval közös ellenőrzését.
Kiállásával sok ellenséget szerzett mind a politika, mind a hadvezetés soraiból, aminek meg is lett a következménye: kommunista kapcsolatokkal gyanúsították és kizárták a titkos kísérletekből. Ettől kezdve a New Jersey-i Princetown egyetemén dolgozott 1967-ben bekövetkezett haláláig.
(Oppenheimer beszédének részletei: Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot. Geographia Kiadó, Budapest, 2012. Kiemelt kép: gombafelhő Hirosima és nagaszaki felett/Wikipedia)